187114. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-alfa-aciltio-15,16-metilén-3-oxo-17-alfa-pregna-1,4-dién-21,17 karbolakton származékok és ilyeneket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
I 187 114 2 A találmány az ( I ) általános képletü új 7a-aciltio-15,16-metilén-3-oxo-17a-pregna-1,4-dién-21,17-karbolakton-származékok előállítására vonatkozik, ahol a 15,16-helyzetü metiléncsoport a- vagy ß konfigurációban állhat és R jelentése rövidszénláncú alkilcsoport. 7u-helyzetü aciltiocsoportban levő alkilcsoporlokat a legfeljebb 5 szénatomos tiokarbonsavakból lehet levezetni; ilyenek például a tioecetsav, a tiopropionsav. a tiovajsav és a tiovaleriánsav. A hipertónia bizonyos formáinak, az ödémák és a primer aldoszteronizmus, továbbá az aldoszteron által okozott egyéb endokrin zavarok kezelésére, valamint diuretikumként általában olyan hatóanyagokat alkalmaznak, amelyek az aldoszteronnak vagy a dezoxikortikoszteronnak a nátrium- és káliumkiválasztásra gyakorolt hatását megváltoztatják. Ezen hatóanyagok egyik legismertebb képviselője a spironolakton, amely meglehetősen régóta kereskedelmi forgalomban van. Spironolaktonnal végzett kezelés során azonban gyakran nem kívánt endokrin mellékhatások lépnek fel, ezeket a spironolakton antiandrogén és gesztagén hatása okozza. Megfigyelték például, hogy a spironolaktonnal végzett tartós kezelés férfiaknál gynecomastia (Smith, W. G., The Lancet, 1962, 886. oldal; Mann, N. M., JAMA, 1963, 778. oldal; Clark, E., JAMA, 1965, 157. oldal; Greenblatt, D. J„ JAMA, 1973, 82. oldal), illetve impotencia (Greenblatt, D. J., JAMA, 1973, 82. oldal) fellépésével járhat, amit a szóban forgó hatóanyag antiandrogén mellékhatására lehet visszavezetni (Steelman. S. L. és szerzőtársai, Steroids, 1963, 449. oldal; Schane, H. P., J. of Clinical Endocrinology and Metabolism, 1978, 691. oldal). Ezzel szemben a spironolaktonnal végzett kezelés mellékhatásaként nőknél például amenorrhoea és cikluszavarok fellépését lehet megfigyelni, ezeket viszont a spironolakton gesztagén mellékhatása okozza. A kétféle mellékhatást mind állatkísérletekben, mind az androgén-, illetve gesztagénreceptorral in vitro végzett receptorkötési tesztben ki lehet mutatni. A jelen találmány célkitűzése az volt, hogy olyan vegyületeket bocsásson rendelkezésre, amelyek a spironolaktont az antialdoszteron-hatásosság tekintetében csak kis mértékben múlják felül, de ugyanakkor jelentős mértékben csökkent antiandrogén és gesztagén mellékhatásuk legyen. Az antialdoszteron-hatást a Hollmann által kidolgozott tesztmodellen [G. Hollmann és szerzőtársai, Tubuläre Wirkungen und renale Elimination von Spironolaktonen, Naunyn-Schmiedebergs Arch. Exp. Path. Pharmak. 247, (1964), 419. oldal; P. Marx, Renale Wirkungen des d-Aldosterons und seines Antagonisten Spironolacton, Diss. Med. Fak. FU Berlin, (1966)] állapítottuk meg és mértük. Androgén receptor kötési teszt: A patkányprosztata homogenizálása útján készült citosszal egy proteinjellegű androgén receptort tartalmaz, ami a dihidrotesztoszteront (DHT) nagy affinitással megköti, de a kötési kapacitása csak mérsékelt. Amennyiben ezt a receptort a vizsgálandó vegyület jelenlétében 3H—DHT-vel terheljük, úgy a vizsgálandó vegyület koncentrációjától és kötési affinitásától függ, hogy a 3H—DHT-t milyen mértékben szorítja le a receptorról. A receptoron megkötött és a meg nem kötött DHT elválasztása után a kötést százalékosan meg lehet határozni és ezt az értéket a vizsgálandó anyag morális koncentrációjának logaritmusára lehet vonatkoztatni. Ily módon meghatározható a vizsgálandó anyag azon koncentrációja, amely a referenciaanyagnak a receptorról történő teljes leszorításához szükséges. A kompetíciós faktort (KF) a kötés erősségének mértékeként a vizsgálandó vegyület koncentrációja és a referenciaanyag koncentrációja közötti viszonnyal fejezik ki, a magas KF-érték mérsékelt kötési erősséget, alacsony értékű kapacitást, de ugyanakkor nagy affinitást jelez. A gesztagén receptor kötési tesztet ugyanezzel a módszerrel végzik, de patkányméh-homogenizátumból készített citoszolt alkalmaznak. Az antiandrogén hatás meglétét olyan vegyületek esetében is megállapították, melyek önmagukban ugyan androgén hatással egyáltalán nem rendelkeznek, de nagy kötési affinitásuk révén a saját androgént részben vagy teljesen leszorítják a receptorról; ezt bizonyos mértékben a spironolaktonnál is megfigyelték. Előnyös tehát a nagy értékű kompetíciós faktor, mind az androgén, mind a gesztagén receptor tesztben. Az alábbi I. táblázatban összehasonlítást teszünk a spironolakton, a találmány szerinti 7aacetiltio-15ß, 16ß-metilön-3-oxo-17a-pregna-1,4- dién-21,17-karbolakton (B vegyület) és 7a-acetiltio-15a, 16a-metilén-3-oxo-17a-pregna-1,4-dién-21, 17-karbolakton (C vegyület) antialdoszteron-hatáserőssége (a spironolaktoné = 1), továbbá az említett vegyületeknek az androgén receptor teszttel meghatározott kompetíciós faktora (KA), illetve a gesztagén receptor teszttel meghatározott kompetíciós faktora között (K0). I. táblázat Vegyület Relatív antialdoszteron hatásosság Kompetíciós faktor ka kg Spironolakton 1 8,9 21 B 2 103 33 C 1,5 95 76 A fenti táblázat adatai azt mutatják, hogy a találmány szerinti vegyületek - a gesztagén és androgén receptoron való erősen csökkentett mértékű kötődés ellenére - meglepő módon felülmúlják a spironolaktont az antialdoszteron aktivitás tekintetében. A találmány tárgya az (I) általános képletü 7aaciltio-15,16-metilén-3-oxo-17a-pregna-1,4-dién-21, 17-karboíaktonok - ebben a képletben a 15,16- helyzetü metiléncsoport a- vagy ß-konfiguräcioban állhat és R rövidszénláncú alkilcsoportot jelent - előállítására szolgáló eljárás, melyet az jellemez, 5 1 a 15 20 25 30 35 40 45 50 55 50 65 2
