187058. lajstromszámú szabadalom • Poralaku keverék vízes gyógyszerbevonószerekhez és bevonási eljárás

■1 187 058 2 alkilamidok és még kisebb mértékben az aminoal­­kilészterek. Ha a B monomerek önmagukban nem elegendők a szükséges keménység biztosítására, ezek hatását az A komponenshez tartozó metil­­vagy etilmetakriláttal erősíthetjük. Ha a B komponens monomerei karboxil- vagy karboxilát-csoportokat tartalmaznak, gyomorned­veknek ellenálló bevonatokat kapunk. Ha sok ilyen csoportot tartalmaz a bevonat, akkor gyorsan fel­oldódik a lúgos bélnedvekben, ha e csoportokból kevesebb van benne, akkor lassabban oldódik fel, vagy duzzadás folytán diffúzióval átjárhatóvá vá­lik. Ha a bevonat aminocsoport-tartalmú mono­mereket tartalmaz nagy mennyiségben, akkor gyo­­momedvben oldható, ha az említett csoportok mennyisége kisebb, akkor a gyomornedvben duz­zad és diffúzióval átjárhatóvá válik. Az emulziós polímerizátumot általában anionos, kationos vagy nem-ionos emulgeátorok vagy ilyen emulgeátorok elfogadható keverékeinek jelenlété­ben állítjuk elő, mintegy 30-70 súly% szilárd anyagot tartalmazó vizes latex alakjában. Amikor a latexből száraz polimerizátum port készítünk, ügyelnünk kell arra, hogy a latexrészecskék válto­zatlanul megmaradjanak, és ne ragadjanak össze szétvonhatatlan aggregátumokká. Ezt akkor sike­rül biztosítanunk, ha a polimerizátum elkülönítése­kor elkerüljük a filmképződéshez szükséges legki­sebb hőmérsékletnél nagyobb hőmérékletet. Ezért e célra legjobban a porlasztva szárítás és a fagyaszt­va szárítás felel meg. Az utóbbi eljárást akkor is alkalmazhatjuk, ha a polimerizátum üvegesedési hőmérséklete a megfelelő hőmérséklet-tartomány alsó határán van. A megszárított emulziós polime­rizátum finom fehér por, melynek szemcséi azon­ban általában nem egyes latexrészecskék, hanem több latexrészecske laza aggregátuma, ezek azon­ban jelentős erőhatás nélkül is könnyen szétesnek. Ha a por egy szemcséjét tűvel megnyomva szilánk­szerű töredékek hasadnak le, ez annak a jele, hogy a latexrészecskék etüvegesedtek és szétbonthatatla­­nul összekapcsolódtak egymással. Megjegyezzük, hogy a poralakú emulziós polimerizátum előállítási eljárása nem tárgya a találmánynak. Az emulziós polimerizátum sóképző B kompo­nensként olyan monomer egységeket tartalmaz, amelyben savas vagy bázikus csoportok vannak. A savas csoportokat egy bázissal reagáltatjuk só­képzés végett. Bázisként használhatunk alkálive­­gyületeket, így például nátronlúgot, kálilúgot, nát­rium- vagy káliumkarbonátot, nátriumhidrogén­­karbonátot, trinátriumfoszfátoí, trinátriumcitrátot vagy ammóniát vagy fiziológiai szempontból elfo­gadható aminokat, így trietanolamint vagy trisz­­(hidroximetil)-aminometánt. Különösen jó hatású az ammónia, amely már 0,1 súly%, előnyösen 0,5 súly% koncentrációban lehetővé teszi az újradisz­­pergálást, míg más bázisok gyakran csak 1 súty% koncentrációban képesek megfelelő hatást kifejte­ni. Az amino-csoportokat tartalmazó monomer egységeket savakkal alakítjuk sóvá. E célra fizioló­giai szempontból elfogadható savakat használha­tunk, így például sósavat, foszforsavat, citromsa­vat, ecetsavat vagy borkősavat. A sóképző B egysé­gek egy meghatározott részének sóvá alakítása igen jelentős az emulziós polimerizátum újradíszpergá­­lása szempontjából. Nem is annyira a sóképző anyag abszolút mennyisége a döntő, mint inkább azoknak a B egységeknek a súlymennyisége, melye­ket sóvá alakítunk. Ha ez a mennyiség kisebb, mint a nem semlegesített emulziós polimerizátum öss­zsúlyának 0,1 %-a, akkor nem sikerül az újradisz­­pergálást kielégítően elvégezni. Ha ez a mennyiség 10 súly%-nál nagyobb, akkor a latexrészecskék erősen megduzzadnak vagy teljesen feloldódnak. Kielégítő minőségű filmet egyik esetben sem lehet készíteni. Előnyösen úgy járunk el, hogy csak ép­pen annyi sóképző anyagot használunk, amennyit egy megfelelően stabil újradiszpergált polimerizá­tum készítéséhez feltétlenül használnunk kell. Álta­lában akkor érjük el a legjobb eredményeket, ha a polimer 0,5 — 5 súly% sóvá alakított B monomer egységet tartalmaz. Ezek különösen előnyös aránya 1,0-3 súly%. A sóképzc csoportokat az eljárás különböző sza­kaszaiban alakíthatjuk át sóvá. A sóképző anyagot vagy annak egy részét hozzáadhatjuk például már az eredeti vizes diszperzióhoz is, melyből a por­alakú polímerizátumot készítjük. A száraz por­alakú polimerizátum általában még nem tartalmaz sóvá alakított csoportokat. A sóképző anyagot az­után a poralakú polimerizátummal por alakjában keverjük össze, adott esetben részletenként. Megfe­lelő poralakú sóképző anyag például a szóda vagy a citromsav. A sóképző anyagot előnyösen azon­ban csak az újradiszpergálás előtt adjuk a polimer­hez. így például a poralakú polímerizátumot a só­képző anyag vizes oldatához keverjük hozzá. Eljár­hatunk azonban úgy is, hogy előbb a poralakú polímerizátumot keverjük össze vízzel, és azután adjuk hozzá a sóképző anyagot, célszerűen vizes oldat alakjában. A poralakú polimerizátum ekkor latexszé alakul. Ez legkönnyebben enyhe keverésre megy végbe. Ha túlságosan erőteljesen keverünk, koagulátumok képződhetnek. Az eredeti latexré­­szecskéknél lényegesen nagyobb méretű koagulátu­mok vagy aggregátumok aránya nem haladhatja meg a poralakú polimerizátum súlyának 20%-át. A polimerizátum legalább 80 súly%-ának 0,1 — 5 mikrométer átmérőjű latexrészecsicévé kell alakul­nia. A szemnagyság általában megfelel az eredeti latex szemcseméretének vagy annál egy kicsit na­gyobb az enyhe duzzadás következtében. Általá­ban nem szükséges, de egyes esetekben előnyös lehet az újradiszpergáláshoz csekély mennyiségű megfelelő felületaktív anyagot használni. Á bevonószer a legegyszerűbb esetben olyan új­radiszpergált emulziós polimerizátum, amelyben mintegy 10-40 súly%, előnyösen 20-35 súly% polimerizátum van. A bevonószer általában tartal­maz még más segédanyagot, így például pigmente­ket, talkumot, simítószereket, nedvesítőszereket, fényesítőszereket, lágyítószereket és más segéd­anyagokat, melyeket rendszerint vízben külön disz­­pergáiva később keverünk hozzá. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy ezeket a segédanyagokat köz­vetlenül bedolgozzuk az újradiszpergálás során. A kötőanyag súlyaránya a szilárd anyag teljes sú­lyára számítva 10-100%, előnyösen 30-90%. Á bevonószer szilárd anyagtartalmát és viszkozitá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents