187041. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 17alfa-hidroxi- delta20-szteroidok előállítására

1 187.041 2 (1946) és a 2.929.820. sz. Amerikai Egyesült Aila­­mok-beli szabadalmi leírás], A szulfenilezési reakciót apoláros aprotikus oldó­szerben, például toluolban, kloroformban, éterben vagy metüénkloridban, legalább a kiindulási anyag­gal ekvimoláris mennyiségű tercier amin-bázis, pél­dául trietilamin vagy piridin jelenlétében hajtjuk vég­re. A bázis fölöslege oldószerként is alkalmazható. A reakciót általában körülbelül -80 °C és +25 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen körülbelül -70 °C-on hajtjuk végre. A reakciót célszerűen vízmentes közömbös gáz-atmoszférában, így nitrogén-, argon­vagy széndioxid-atmoszférában végezzük. Azekvimo­­járis mennyiséghez viszonyítva kis fölöslegben vett R17-S-M általános képletű szulfenilező reagenst cseppenként adagoljuk a reakcíóelegybe. Az R17- S-M általános képletű szulfenilező reagenst az ekvi­­maláásnál lényegesen nagyobb mennyiségben is felhasználhatjuk, ebben az esetben azonban a nieílékreakdók fellépésével kell számolnunk. A szulfenilező reagens beadagolása után a hűtőfürdőt eltávolítjuk, és a reakcióelegyet körülbelül -30 °C és + 25 °C közötti hőmérsékletre, előnyösen körül­belül -20 °C-ra hagyjuk melegedni. Ezután a szul­­fenilező reagens fölöslegét megfelelő bontó reagens­sel, például vízzel, ciklohexénnd vagy alkoholokkal, így metanollal vagy etanollal elbontjuk, és a reakció­­elegyet híg vizes savoldattaí, példáid 1 n vizes sósav-, kénsav-, foszforsav. vagy ecetsav-oldattal mossuk. A vizes savóidat koncentrációja nem döntő jelentőségű tényező. A sav fölöslegét közismert semícgesítősze­­rekkel, például nátrium-hidrogén-karbonáttal megköt­jük, majd az oldószert eltávolítjuk, és kívánt esetben a kapott terméket ismert módon kristályosítjuk. A (VI) általános képletű vegyületeket további tisztí­tás nélkül is felhasználhatjuk a következő reakció­­lépésben . Feltételezésünk szerint a (IV) általános képletű propargilalkohol-vegyületek és az R17-S-M általános képletű szulfenilező reagensek reakciója (V) általános képletű közbenső termékek képződésén keresztül zajlik le. Az (V) általános képletű vegyületek a reak­­cióelegyből nem különíthetők el, mert spontán át­rendeződés révén azonnal (VI) általános képletű al­­lénszulfoxid-vegyületekké alakulnak. Az eljárás következő lépésében a (VI) általános képletű vegyületeket ívlichael-addícióval (VII) álta­lános képletű szulfoxíd-származékokká alakítjuk. Reagensként alkoxidokat használhatunk fel. Oldó­szerként előnyösen az alkoxidnak megfelelő alkoholt használjuk fel. Különösen előnyös alkoxid-reagensek­­nek bizonyultak a metoxidok és az etoxidok, e ve­gyületek közül a metoxidok kiemelkedően előnyö­sek. A Michael-addíciót előnyösen közömbös gáz-at­moszférában, például nitrogén-atmoszférában hajt­juk végre. A reakció menetét vékonyrétegkromatogiá­­fiás vizsgálatokkal követhetjük. A reakció lezajlása után az elegyet ismert módon semlegesítjük. A (VII) általános képletű vegyületeket kívánt esetben ismert módon elkülöníthetjük és tisztíthatjuk. A Michael-addíáó során a (VII) általános képletű vegyületek (VIII) általános képletű szulfenát-észte­­rekkel alkotott egyensúlyi elegy formájában képződ­nek az egyensúlyi elegy azonban főtömegében (VII) általános képletű szulfoxid-származékokbiM áll. Ezután a találmány szerinti eljárással a (IX) ál­talános képletfl enol-vegyületeket alakítjuk ki, E ve­gyületek előállítása során a (VII) általános képletű vegyületeket tiofil reagensekkel kezeljük. Egyes tío­­fil reagensek, például hidroxidok vagy alkoxidok alkalmazásakor mellékxeakciók fellépésével kell szá­molnunk, mjg más tiofil reagensek, például diétái­­-amin vagy trimetil-foszfit felhasználásakor a (IX) általános képletű enol-vegyületek mellékreakcíómen­­tesen képződnek, vagy a lezajló mellékreakciók érté­ke csekély, Tioúl reagensként előnyösen trimetil­­-foszfitot alkalmazunk. A trimetil-foszfit tiofil jellegét a Ölem. Rés. 7, 147 (1974) szakcikk ismer­teti. A reakció a (VII) általános képletű vegyületek­­kel egyensúlyban levő (VIII) általános képletű vegyü­letek képződésén keresztül megy végbe, tiofil reagen­sek jelenlétében az egyensúly a (Vili) általános kép­letű vegyületek javára tolódik el. A (Vili) általános képletű közbenső termékek a reakdóelegyből nem különíthetők el, mert képződésük után gyakorlati­lag azonnal (IX) általános képletű vegyüietekké ala­kulnak, A (IX) általános képletű vegyületek előállításához tiofil reagensként a (VII) általános képletű vegyületek előállításakor felhasznált alkoxidokat is alkalmaz­hatjuk. Ebben az esetben úgy járunk el, hogy a (VII) általános képletű vegyületeket nem különítjük el képződési reakcióelegyeikbol, hanem a reakcióele­gyet melegítjük és/vagy a reakciót hosszabb időn át folytatjuk. Ez az eljárásmód azonban a fent ismerte­tettnél kevésbé előnyös, mert számos nieliékreakcjó fellépéséhez vezet, amelyek csökkentik a (IX) álta­lános képletű vegyület hozamát. Előnyösen úgy járunk el, hogy a (VII) általános képletű vegyületet tartalmazó reakcióelegyhez tiofil reagenst (célszerűen trimetüfoszfitot) adunk, és az elegyet a reakció teljessé válásáig visszafolyatás köz­ben forraljuk. A reakció menetét vékonyrétegkroma­­tográfiás vizsgálatokkal követhetjük. A reakció rend­szerint 1 -2 órát vesz igénybe, A reakció lezajlása után az clegyhez kismennyiségű lúgoldatot, például vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk az esetleg jelenlévő savak teljes mértékű meg­kötése érdekében, sav jelenlétében ugyanis a (IX) általános képletű vegyületek hidrolízist szenvednek. A (IX) általános képletű enol-vegyületek savmentes közegben stabilak, és könnyen elkülöníthetők. Az (A) és (B) reakcióvázlaton bemutatott eljárás­ban közbenső termékként képződő (VI) általános k képletű allénszulfoxid-származékok két diasztereomer vegyidet formájában képződnek. A diasztereomerek elkülönítésére nincs szükség, ugyanis mindkét izo­mer lényegében azonos mértékben reagáí, és egyaránt (VII) általános képletű szulfoxid-vegyületeket képez. A (VII) általános képletű szulfoxíd-vegyületek ugyancsak két diasztereomer formájában képződnek, e vegyületek a további reakcióban azonban egységes terméket szolgáltatnak, mert a tiofil vegyületek hatá­sára a kénatom (azaz az aszimmetriacentrum)lehasad. Az áttekinthetőség érdekében a (VI) és (VII) általá­nos képletű vegyületeket egyetlen képlettel jelöljük, ez a jelölésmód azonban mindkét diasztereomert ma­gában foglalja. A Liebigs Ann. Chem. 757ß3 (1972)szakcikkben L. Horner és V. Binder egyszerű alifás és monociklu­sos propargilalkoholok és szulfetűlklorid addíciós reakcióját, és a Képződött allénszulfoxidok o-hidioxi­­-ketonokká történő átalakítását ismertették. A (A) és (B) reakcióvázlaton bemutatott eljárás során hasonló S 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents