187021. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés zajos közegben felvett FM-jelek üzemi jellemzőinek meghatározására
1 2 A találmány előnyös alkalmazási területe az FI üzemmódú távírójelek üzemi paramétereinek meghatározása. nevezetesen az adási sebesség, az adási jelleg, a karakteridő, a bithosszúság, a polaritás, a frekvencialöket, a hangolási eltérés meghatározása. Olyan berendezés, amely a fent felsorolt üzemi jellemzők mindegyikére kiterjedően önműködő adatfeldolgozással szolgáltatná a keresett üzemi jellemzőket. ezidőszerint nem ismeretes. A mindenkori kívánt paramétereket a kezelő kurens mérőeszközök alkalmazásával individuálisan szokta meghatározni. Az ilyen meghatározásra szolgáló ismert eljárások sem valamennyi felsorolt jellemző meghatározására szolgálnak és különösen problematikus az üzemi paramétereket reprezentáló hasznos jelek kellő pontosságú kifejtése a zajos jelhalmazból. A technika állása szerinti egyik eljárás a következő: Oszcilloszkóp vízszintes eltérítő áramkörére fürészjclet kapcsolnak, így létrehozva az időtengelyt. A függőleges eltérítő áramkörre az időtengelyhez képest nagyobb frekvenciájú fűrészjelet adnak és arra fény-modulációval ráviszik a demodulált távírójelet, így létrehozva az ún. szőnyeg-ábrát. Aszinkron esetben a fűrészjelek frekvenciáinak hangolásával be lehet állítani olyan képet, amelyen a start-, illetve stopjelek egymás alatt (felett) egy-egy álló vízszintes sötét-világos sávot hoznak létre. A frekvenciákból ki lehet számítani a karakteridőt, amely megegyezik a függőleges eltérítő áramkörre kapcsolt fűrésqe! periódusidejével. Két markerjel megfelelő beállításával pedig meghatározható a bitidő hosszúsága és a stopbit hosszúsága is. A markert úgy állítják be, hogy az egyik bitváltás szemmel megállapított helyére állítják az egyik markerjelet, a következő bitváltás szemmel megállapított helyére állítják a másik markerjelet és a két marker helyzete alapján megállapítható a bitidő. A fűrészjelek frekvenciáinak változtatásával a kép szinkron üzemben is megállapítható, a bitváltások így mindig azonos helyen kezdődnek, ilyenkor nincs jelen a sötét-világos sáv, amiből kitűnik, hogy szinkron üzemű az adás. Ekkor is meghatározhátó a bitidő. Polaritás információt aszinkron esetben az szol-, gáltat, hogy az -állóképen a sötét vagy a világos sáv van-e alul. A frekvencialöket méréséhez a vett távírójel 100 kHz-es KF-jelét dolgozzák fel. A két adási f, és f~ frekvenciát egy-egy helyijellel 9,55 kHz frekvenciára keverik, a 9,55 kHz szűrők kimenőjelét ampliludó-demodulálják és a helyi jeleket addig hangolják, amíg a demodulátor kimenőjele maximális. A helyijei oszcillátorok jeleit panoráma vevő kapcsaira is kapcsolják, amelynek ernyőjére viszik a távírójel spektrumlcépét és a két helyijei az ernyőre markerjelet visz, így ellenőrizhető a két oszcillátor beállításának helyessége. Az oszcillátorok durva beállítása után végzik cl a finombeállítást annak biztosi-, tására, hogy mindkét keverő kimenetén pontosan 9,55 kHz frekvenciájú jel legyen jelen. Ezt úgy végzik, hogy egy további oszcillátor egyik (pl. függőleges irányú) eltérítését 9,55 kHz-es referenciajellel vezérlik, míg a másik (pl. vízszintes irányú) éltéi ítést előbb az. egyik, majd a másik helyijellel vezérük és ekkor beállítják a lissajous ábrát. Ennek beállítása nagyon nehéz, hiszen csak a megfelelő f,. illetve fy frekvenciájú adás jel kisugárzása alatt állítható be az ábra. Amikor mindkét amplitúdódemodulátor kimenőjele azonosan 9,55 kHz frekvenciájú, a két helyijei közötti frekvcnciakülönbségből meghatározható a frekvencialöket, ezt a két helyijei különbségét képző áramkör, aluláteresztő szűrő és frekvenciamérő lánckapcsolása szolgáltatja. Egy másik ismert eljárás csak a frekvencialöket mérésére alkalmazható. Ugyancsak az fj frekvencia és az íy frekvencia közötti különbség meghatározására szofgáló műkapcsolást használnak, de itt a két oszcillátort magára az fj, illetve f^ adási frekvenciákra hangolják és a két oszcillátor jelével nem oszcillátorábrát állítanak be váltakozva, hanem azokat váltakozva kapcsolák az amplitúdó-demoduiátorral és szabályozó áramkörökkel kialakított láncra, s amikor a két oszcillátor hangolása pontos, azokat keverőre adják és a jelkeverékből aluláteresztő szűrő ereszti tovább a különbségi jelet a frekvenciamérőre. Ha külön vizsgáljuk a két ismert eljárást, azt mondhatjuk, hogy az elsőnek hátránya az operátori műveletek bonyolultsága és az a körülmény, hogy a mérési pontosságban nagy a szerepe a kezelő szubjektív képességeinek, továbbá sok nagy pontosságú frekvenciafüggő eszközre van szükség, amelyek hőmérséklet-érzékenysége is rontja a mérési pontosságot, inig a második eljárás hátránya, hogy kielégítő löketpontosság eléréséhez nagypontosságú visszacsatoló hurkok kellenek, ebben a rendszerben nem vehető figyelembe, hogy a demodulált jel késik az adó által kisugárzott jelhez képest és ha egymás után több egyező állapotú bit érkezik, a szinkronizálásra ugyanolyan rövid idő áll rendelkezésre, mintha egyetlen egy bit érkezett volna. Mindkét eljárás hiányossága, hogy azokkal nem határozható meg a hangolási eltérés, továbbá mind a szubjektív tényezők, mind a pontosságot az említett módon korlátozó körülmények különösen súlyos problémát okoznak, minél zajosabb a feldolgozandó vett jel. A korszerű üzemvitelhez ugyanakkor arra lenne szükség, hogy a jellemzők meghatározása önműködő eszközzel történjen, azokat tetszőleges szempontok szerint lehessen feldolgozni és a kialakítandó rendszer egyaránt alkalmas legyen valamennyi jellemző kellő pontosságú meghatározására. A jelfeldolgozás pontosságát a szubjektív tényezők kiküszöbölése kétségtelenül javítaná, de az önműködő feldolgozás esetén sok olyan jel is feldolgozásra kerülhet, amely zajtartalma miatt hamis értékeket ad. Önműködő jelfeldolgozásra csak olyan rendszer lehet alkalmas, amely a hibás jeleket nem veszi figyelembe, ami feltételezi a feldolgozandó elemi jelek nagy sokaságát és sok üresjárást a jelfeldolgozásban. Kellő gazdaságossággal csak olyan önműködő rendszer dolgozhat, amely a nem értékelhető jeleket még az adatfeldolgozás előtt kiszűri és a mindenkori jellemzőre meghatározott algoritmus szerinti jelfeldolgozásnak már csak az értékelhető jeleket veti alá. Az ilyen értelemben vett optimális gazdaságosságnak nemcsak költség tekintetében van nagy jelentősége, de főleg abból a szempontból, hogy így jelentősen csökkenthető az eredő mérési ciklusídő, a jellemzők meghatározása tehát nem késik meg nem engedhető mértékben az üzemi állapothoz képest, amelyre nézve 87 01 fi 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
