187021. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés zajos közegben felvett FM-jelek üzemi jellemzőinek meghatározására
1 2 azokat meghatározták. A mindenkori keresett jellemző különböző modellekhez igazodó algoritmusokkal meghatározható és így a meghatározandó jellemzők számánál nagyobb a jelfeldolgozás alapjául vehető algoritmusok száma, ugyanakkor a meghatározandó jellemzők nem egyenként következetesen független jellemzők és a különböző jellemzők meghatározására alkalmazható algoritmusok részben ugyanazon változókat, részben egymástól eltérő változókat dolgoznak fel. Ebből következik, hogy a nyújtandó szolgáltatások színvonala és az ahhoz szükséges ráfordítás közötti optimális összhang akkor érhető el, ha a különböző jellemzők meghatározásánál maximálisan támaszkodunk a több algoritmusban egyaránt előforduló független változókat reprezentáló jelekre és az egyes jellemzők meghatározásához ezenkívül szükséges további változókat ezekből származtatjuk le. , Végeredményben olyan rendszert kívántunk kifejleszteni, amely a kívánt szolgáltatások függvényében bővíthető és szűkíthető, de egységesen szervezett, ezért az adatgyűjtés mindenkori terjedelmének megválasztásához megvizsgáljuk, milyen algoritmusok szerint célszerű meghatározni a különböző üzemi jellemzőket és ehhez milyen változókat reprezentáló jeltípusokra van szükség, ebből meghatározható, hány független változót reprezentáló jelmintát kell a zajos környezetben vett FM-jelből leszármaztatnunk és az így kapott jelmintákből hány további jelmintát kell leszármaztatnunk. Az eljárás során előállítandó különböző jelmintatípusok száma: M (természetes egész szám, pl. 6 vagy 9). Ugyancsak megvizsgáljuk, hogy a mindenkori kívánt mérési pontosság biztosításához az egyes jelminta-típusokból hány jelminta statisztikus feldolgozása szükséges. A független változókat reprezentáló jelmintákból a kívánt pontosság eléréséhez szükséges darabszámot jelöljük N-betűvel, aboi N is természetes egész szám, pl. 256. Ezen jelmintákból tehát N-N darabot kell előállítanunk. Azonban csak olyan jelminták használhatók, amelyek a vett jel zajossága mellett is még helyes információt adnak, „értékelhetők . Minthogy lesznek olyan mintaképzési periódusok, amelyekben az egyik vagy a másik jelminla nem értékelhető („nem értékelhető periódusok). valójában több mint N darab mintaképzési periódusban kell előállítani mérési ciklusonként a független változókat reprezentáló jelmintákat. A származékos jelmintákat viszont már csak olyan — független változót reprezentáló — jelipintákból származtatjuk le, amelyek „értékelhető periódusban keletkeztek, így ezeknél semmiképpen sem kell több mint N darab jelminta, de a változó típusától függően a 'kívánt pontossághoz szükséges szám ennél jóval kisebb is lehet. Általnosítva azt mondhatjuk, hogy a kívánt pontosságú adatfeldolgozáshoz az egyes -- összesen M-féle - jelminta-típusokból Np (1 = p = M) jelminta szükséges ahol N = N. A találmány alapja az a felismerés, mogy a zajos jelekből a mindenkori keresett üzemi jellemzők maradéktalanul is kielégítő pontossággal, ugyanakkor a hasonló minőségű szolgáltatást nyújtó ismert megoldáshoz képest kedvezőbb üzemi körülmények között. kisebb munkaráfordítással és időigénnyel, önműködő eszköz alkalmazásával meghatározhatók, ha az adatfeldolgozásban alkalmazott mindenkori algoritmus futtatása során feldolgozandó különböző változókat reprezentáló M darab jeiminta-típus szerinti, a megkívánt pontossághoz szükséges terjedelmű vagyis N darab értékelhető jelmintát tartalmazó jelhalmazokat a zajos vett jelből úgy állítjuk elő, hogy — mintaképzési periódusonként a vett demodulált jelből — önmagában ismert jelátalakító műveletekkel — előállítunk legalább kétféle primer jelmintát és azokat közvetlen hozzáférésű átmeneti tár egyegy tároló mezejében tároljuk az előállítás sorrendje (a mintaképzési periódus sorszáma) szerinti címzéssel, — mintaképzési periódusonként — a sorrendben előző periódusban kapott valamely jelmintá(ka)t mástípusú és/vagy korábbi (későbbi) periódusban kapott egy vagy több jelmintával összehasonlítva — megállapítjuk, hogy az adott periódusban kapott jelminták értékeihetők-e vagy sem é$ ennek megfelelő állapotot — pl. „értékelhető = igen (L) vagy „nem értékelhető = nem (0) - reprezentáló állapotjeleket állítunk elő, amelyeket — a mintaképzési periódusok sorrendjében címezve — az átmeneti tár megfelelő rekeszében tárolunk és amelyekkel ugyanakkor a mérési ciklusonkénti adatgyűjtés végét kijelölő (az „értékelhető periódust reprezentáló N-ik (igen) bit beérkezése után vezérlőjelet kiadó) áramkört vezérlünk, a mindenkori algoritmus szerint szükséges további jelminta-típusokat a független változó(ka)t reprezentáló azon jelmintákból állítjuk elő, amelyeket „értékelhető periódusokban kaptunk, és — az adatfeldolgozást olyan programokkal vezérel. jük, amelyek az „értékelhető logikai tartalmú állupotjcllcl minősített mintaképzési periódusokban a tároló mezők megfelelő címhelyeire beírt 'jelmintákat hívják le az átmeneti tárból, így biztosítható, hogy az adatgyűjtést mérési ciklusonként mindaddig (de csak addig) folytassuk, amíg a zajos vett jelből jelmintatípusonként N (N = N) darab értékelhető jelmintát tartalmazó jelmintahalmazt nem kaptunk és a mindekori program csak az „értékelhető mintaképzési periódusokban kapott jelmintákat dolgozza fel. Ha tehát az egymást követő mintaképzési periódusok közül K darabról derül ki, hogy az „nein értékelhető állapotú, amíg az N-ik „értékelhető periódust jelző állapotjel beérkezik, akkor az adott mérési ciklusban N+K egymást követő periódusra kiterjedően kell végezni a jelminták gyűjtését, hogy biztosítsuk a független változókat reprezentáló jelmintákból N darab „értékelhető jelmintát tartalmazó halmazok készletét. Ha egy másik mérési ciklusban már N + K’ (K’ < K) mintaképzési periódus után érkezik az N-ik értékes állapotjel, akkor ebben a mérési ciklusban az adatgyűjtés megfelelően fövidebb idejű, ha egy mérési ciklusban csak N ♦ K (K’ > K) periódus után kapjuk az N-ik értékes állapotjelet, az adatgyűjtés megfelelően hosszabb tartamú. A mindenkori mérési ciklusban tehát az N + K periódus terjedelmű adatgyűjtés az elengedhetetlen minimum, de a találmány szerinti eljárásnál egyben ez a maximum is, hiszen az N-ik értékes állapotjel beérkezése után a jelminták gyűjtése az adott mérési 87 021 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
