186929. lajstromszámú szabadalom • Magbetétes nagytömörségű raffolt burkolat élelmiszerekhez és eljárás előállításához
33 186929 34 burkolat esetén az alaktartóság a teljes vizsgálati tartományon belül (60 és 125 közötti tömörítési viszony) alacsony, figyelembevéve a maximálisan elfogadható 1,2-es értéket (lásd vízszintes szaggatott vonal). A 17-es méretnél a magbetét nélküli raffolt burkolat esetén a maximálisan elérhető tömörítési viszony az alaktartóság megkívánt értéke ugyancsak kb. 80. A 21-es méret esetén látható, hogy az alaktartóság a teljes vizsgálati tartományon belül (70-120-as tömörítési viszony) ugyancsak alacsony érték, ha a minimálisan elfogadható 1,2-es alaktartóságot vesszük figyelembe. Az ehhez tartozó maximálisan elérhető tömörítési viszony kb. 102. A 27-es magbetét nélküli raffolt burkolat esetében az alaktartóság változását a tömörítési viszony függvényében ábrázoltuk. A kb. 120-as tömörítési viszonyig az alaktartóság nő a tömörítési viszony növekedésével. 122 feletti tömörítési viszony felett az alaktartóság értéke nagy és közel állandó sebességgel csökken. A 10. és 11. ábrák alapján látható, hogy a hagyományos úton raffolt cellulózalapanyagú 17, 21 és 27-es burkolat méretű nagymértékben tömörített szálak alkalmazásával a nagy belső furatátmérő és az alakiartóság követelménye erősen korlátozott. A calálmány szerinti eljárás minden esetben lényegesen nagyobb tömörítési viszonyt adott, elfogadható belső furatátmérő és alaktartóság mellett, ugyanakkor alapvetően kisebb volt a lyukképzódés formájában jelentkező sérülési hajlam. Részletesebben megvilágítva a magbetétes raffolt, 17-es méretű találmány szerinti eljárással készített burkolatnál, amelynek felfújt átmérője 15.5 mm és az ejtővizsgálatból adódó belső furatátíTíérője 9,1 mm volt, a tömörítési viszony előnyös módon 80-nál nagyobb volt. Hasonlóképpen egy magbetéttel ellátott raffolt 21-es méretű, találmányunk szerint kialakított terméknél, amelynél a burkolat felfújt átmérője 18,5 mm, az ejtővizsgálatból adódó belső furatátméró 10,4 mm volt, a tömörítési viszony 98-nál nagyobbnak adódott.' Végül megemlítjük, hogy_a magbetéttél ellátott 27-es méretű burkolattal készített találmány szerinti kiviteli alaknál, ahol a burkolat felfújt állapotban mért átmérője 22.6 ram, az ejtővizsgálatból kapott belső furatátmérő 13,5 mm volt, a tömörítési viszony előnyös módon 130-nál nagyobbnak adódott. XI1. példa Azon előnyös tömörítési viszonyokat és tömörítési hatékonyságokat, amelyeket a közepes kaliberű rostos burkolatoknál a találmány szerint el lehet érni egy további kísérletsorozattal bizonyítottuk magbetétes és magbetét nélküli kiviteli alakok esetében. 43, 47 és 60-as méretű burkolatokból, amelyek kiterített szélességi mérete 58,4-83,8 mm közötti volt, raffolt és tömörített szálakat készítettünk magbetéttel és anélkül, 27,25 ± 0,13 mm külső átmérőjű töltőcsövekhez. A 70,80 és 100-as burkolatokból, amelyek kiterített szélessége 95,3-139,7 mm volt, szintén raffolt és tömörített szálakat készítettünk magbetéttel, valamint magbetét nélkül, de 39,52 ± 0,13 mm külső átmérőjű töltőcsövekhez. A burkolat falvastagsága 0,08 mm volt. A raffolt burkolat nedvességtartalma 20 tömeg% volt, míg a belső kenőanyagként alkalmazott ásványi olaj mennyisége a belső felületnél 44 mg/645 cm2 arányú - míg a külső felületnél 30 mg/645 cm2 arányú volt. Ezen rostos erősítésű burkolóanyagok felfújt átmérői a következők voltak: Méret Külső átmérő 43 37,6 47 40,3 60 50,24 70 60,3 80 70,9 100 88,5 A különböző hosszúságú burkolóanyagokat oly mértékben tömörítettük, hogy lényegében azonos szálhosszúságot kapjunk minden tömörítési viszonynál, valamennyi burkolóanyag méretre. A tömörített szálak hosszai a következők voltak: 43-as méret 267 mm hosszúság; 47-es méret 254 mm hosszú; 60-as méret 229 mm hossz; 70-es méret 305 mm hossz; 80-as méret 305 mm hossz; és 100-as méret 305 mm hossz. Számos mintát készítettünk azonos' feltételek között. A magbetét nélküli mintát a tüske egyik vége felől raffoltuk és tömörítettük olyan maximális tömörítési viszonyra, amelynél még sérülés nem keletkezett, illetve ennél kisebb tömörítési viszonyokra. A maximális sérülés nélküli tömörítési viszonyt úgy határoztuk meg, hogy a mintákat vízzel feltöltöttük és nyomás alá helyeztük. Ha lyukat tapasztaltunk, akkor új mintákat készítettünk kisebb tömörítési viszony mellett, ezeket à mintákat a fentiekhez hasonlóan lyukképződésre megvizsgáltuk. Mindaddig ismételtük ezen eljárást, amíg el nem értük azt a tömörítési viszonyt, ahol már a burkolat sérülésmentes volt, és ezt az értéket neveztük a maximális tömörítési viszonynak. A tüskén való tömörítés után a 43, 47 és 60-as méretű magbetét nélküli mintákat a raffolóberendezésről átvittük egy kis átmérőjű (27,5 mm) műanyagcsőre további kezelés céljából, majd kb. egy óra eltelte után levettük ezeket a csőről és hálókba helyeztük. Ezen hálóba helyezett egységnél a háló két végét klipszeléssel lezártuk, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 SO 55 18
