186928. lajstromszámú szabadalom • Immunokémiai reagens-készítmény
5 186928 6 az antigén, illetve antitest és a szemcsés hordozó közötti vegyi kötéssel, vagy mindkét kötés kombinációja révén. A hordozó szenzibilizálásánál az antigén vagy antitest alkalmazandó mennyisége különböző tényezők figyelembe vételével választandó, pl. aszerint, milyen típusú az adott antigén vagy antitest, továbbá a meghatározás kívánt pontossága szerint stb. Az antigénnel vagy antitesttel szenzibilizált szemcsés hordozót stabilizátorral kezelhetjük, mielőtt azt vizes közegben szuszpendálnánk. Ilyen célra alkalmas stabilizátor pl. valamely aminosav, polipeptid, protein, stb., mely nem vesz részt a kívánt immunológiai reakcióban; különösen kedvező valamely szérumalbumin stabilizátorkénti alkalmazása. A stabilizátorral való kezelés önmagában ismert módon végezhető és ez a kezelés előnyös mind a tárolhatóság, mind a reakció stabilitása szempontjából. Különösen jelentős hatás érhető el olyan esetben, amikor az antigént vagy antitestet fizikai úton adszorbeáljuk a hordozóra. A vizes közeg, melyben az antigénnel vagy antitesttel szenzibilizált hordozót szuszpendáljuk, rendelkezzék 5,0 mS/cm, előnyösen 2,5 mS/cm, leginkább 1,0 mS/cm értéket meg nem haladó villamos vezetőképességgel. Ha a vezetőképesség 5,0 mS/cmnél nagyobb, a reagens-készítmény instabil lesz és így a meghatározás kevésbé pontos. A vizes közeg lehet viz, valamely pufferoldat vagy hasonló, mely tartalmazhat, egy vagy több adalékot, pl. stabilizátort, tartósítószert, kelátozó szert, felületaktív szert, stb. Pufferoldatként alkalmazható pl. glicines puffer, foszforsavas puffer, citromsavas . puffer, barbitálos puffer, borátos puffer, Trisz[trisz (hidroxi-metil)-amino-metán]-sósavvas puffer, Trisz-maleinsavas puffer, ammonias puffer, stb. Stabilizator lehet pl. a már említettek valamelyike és azok koncentrációja szokásosan 0,001 és 1%, előnyösen 0,05 és 0,6% közötti. Tartósítószerként előnyösen alkalmazható nátrium-azid vagy nátrium-etil-higany(II)-tioszalicilát. Kelátozó szerként előnyösen alkalmazható pl. etilén-diamin-tetraecetsav, nitrilotriecetsav, ciklohexán-diamin-tetra-ecetsav, stb. Általában előnyös, ha az alkalmazott felületaktív szer nem ionos. A vizes közeg pH-ját általában 5 és 10, előnyösen 6 és 9,5, leginkább 6,5 és 8,5 közötti értékre állítjuk. Ha 5-nél kisebb a vizes közeg pH-ja, a reagens-készítmény instabillá válhat, bár érzékenysége megnő. Az sem kívánatos, hogy a vizes közeg pH-ja meghaladja a 10 értéket, mert az érzékenység romlik és a reagens-készítmény egyes típusainál a tárolás során instabilitás tapasztalható. Az antigénnel vagy antitesttel szenzibilizált szemcsés hordozót általában 0,01 és 20%, előnyösen 0,05 és 10% közötti koncentrációban szuszpendáljuk a vizes közegben. . Kisebb koncentráció esetén a kapott reagens-készítmény stabilitása csökken, alkalmazhatósága kedvezőtlen és korlátozott, míg a fenti értéket meghaladó koncentráció esetén a stabilitás ugyancsak csökken, ilyen koncentráció is kerülendő. A találmány szerinti reagens-készítmény ' pl. az alábbi példákban mutatott módon állítható elő, vagyis önmagában ismert módon szenzibilizáljuk a fent leírt szemcsés hordozókat valamely antigénnel vagy antitesttel, szükség szerint ezután stabilizátorral kezeljük a hordozót, majd a már említett - önmagában ismert - módon szuszpendáljuk azt a vizes közegben. A találmány szerinti reagens-készítmény a reakcióban közvetlenül is alkalmazható vagy a tárolási állapothoz képest azt szükség szerint hígíthatjuk, alkalmazásakor pl. azt üveglapon vagy kémcsőben reagáltatjuk és szemrevételezéssel megfigyeljük az agglutinációt vagy optikai cellában reagáltatjuk és a meghatározást optikai méréssel végezzük. Immunológiai reakciók meghatározására a reagens-készítményt az alábbi módon alkalmazhatjuk . Első lépésként, ha szükséges, pufferoldattal hígítjuk a találmány szerinti reagens-készítményt, hogy az antigénnel vagy antitesttel szenzibilizált hordozó koncentrációját a tervezett immunológiai reakció meghatározásánál szükséges mértékre hozzuk. A koncentráció megfelelő mértéke különböző tényezőktől függ, pl. a meghatározandó antigén vagy antitest típusától, annak koncentrációjától és reakcióképességétől; a szükséges koncentrációt kísérlettel lehet megállapítani. Általában az immunológiai reakció optikai méréssel való meghatározása esetén előnyös a hordozó végkoncentrációját 0,03 s%nál nem kisebb értékre választani, célszerűen a koncentráció 0,05 és 1 s%, leginkább 0,1 és 0,5 s% közötti. Ha szemrevételezéssel figyeljük az immunológiai reakciót, szokásosan a végkoncentráció 0,05 és 0,8 s%, előnyösen 0,1. és 0,5 s% közötti. A reagens-készítmény hígításához alkalmazhatunk pl. glicines puffert, borátospuffert, Trisz-sósavas puffert, Trisz-maleinsavas puffert, ammóniás puffert, stb. A pufferoldatok pH-ja szokásosan 7,6 és 9,6, előnycsen 8,0 és 9,0 értékek közötti. Kisebb pH-jú pufferoldatok hajlamosak agglutináció előidézésére, így a reagens instabillá válik, bár érzékenysége megnő. Ha viszont túl nagy a pH értéke, az érzékenység csökken és a tárolási tulajdonságok nagyobb hőmérsékleten romlanak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
