186887. lajstromszámú szabadalom • Eljárás béta-[imidazo-tiadiazolil-, -oxadiazolil-, -triazolil- vagy -tiazolil]-alkénsavak és amidok előállítására
1 2 186 887 229. példa (229) képletű vegyidet ( -)-R-transz-N-[$~(2~metil-6-fenil~imidazo[ 2,1- b ] -1,3,4-tiadiazol-5-il) -propenoil]-2-etil-piperidin 5,7 g transz-ß-(2-metil-6-fenil-imidazo[2,l-b]-l,3,4-tiadiazol-5-il)-propénsavat (18. példa vegyülete) 60 ml toluolban oldunk, majd 2 ml tionilkloríddal (csepegtető tölcséren keresztül adagolva) 65 °C hőmérsékleten reagáltatunk. Az elegyet 2 óra hosszat visszafolyató hütő alkalmazásával forraljuk (ekkor tiszta oldatot kapunk), ezt követően 40 °C hőmérsékleten 8 ml (-)-R-2-etil-piperidint [lásd: Frese H.: Ber. Dtsch. Chem. Ges. 33, 3483 (1900); Beyerman H. C. és társai: Rec. Trac. Chim. Pays-Bas 90, 755 (1971)] adunk hozzá; visszafolyató hűtő alkalmazásával 60 percig tovább forraljuk. Az elegyet szobahőmérsékletre iehűtjük, a csapadékot leszűrjük, és a szűrletet 30-30 ml vizzel kétszer mossuk. A toluolos oldatot nátrium-szulfáttal szárítjuk, majd rotációs bepárlón betöményítjük. A maradékot 8,0 g szilikagéllel töltött oszlopon kromatografáljuk (eluálószerként kloroformot alkalmazunk). A frakciókat a vékonyrétegkromatográfiás vizsgálat eredménye alapján egyesítjük, majd ciklohexánból átkristályosítjuk. Hozam: 7,2 g (94%). Olvadáspont: 113-4 °C. Forgatóképesség (klorofromban): [a]^g = —34,89°. Analízis a CíiH^N^OS képletre (Mo.: 380,15): Számított: C: 66,3%; H: 6,4%; N: 14.7%; S: 8,4%; Talált: C: 66,0%; H: 6,4%; N: 14,6%; S: 8,7%. 230. példa (230) képletű vegyület ( + )-S-transz-N-[fi-(2-metil-6-fenil~imidazo[ 2,1- b]-l ,3,4-tiadiazol~5-il ) -propenoil]-2-etil-piperidin 8,7 g transz-ß-(2-metil-6-fenil-imidazo[2,l-b]! ,3,4-tiadiaz.ol-5-i!)-propénsavat (18. példa vegyülete) 90 ml toluolban oldunk, majd 3 ml tionilkloriddal (csepegtető tölcséren adagolva) 65 °C hőmérsékleten reagáltatunk. Az elegyet 2 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk (tiszta oldatot kapunk). Ezt követően 40 °C hőmérsékleten 12 g ( + )-S-2-etil-piperidint [lásd: Frese H.: Bér. Dtsch. Chem. Ges. 33; 3483 (1900); Beyerman H. C. és társai: Rec. Trac. Chim. Pays-Bas 90, 755 (1971)] csepegtetünk az elegyhez, majd további 60 percig vissza folyató hűtő alkalmazásával a reakcióelegyet forraljuk. Ezt követően az elegyet szobahőmérsékletre lehűtjük, a csapadékot leszívatjuk, a szűrletet 30-30 ml vízzel háromszor extraháljuk. A toluolos oldatot nátrium-szulfáttal szárítjuk, majd rotációs bepárlóval bepároljuk. A maradékot ciklohexánból átkristályosítjuk. Hozam: 5 g (44%). Olvadáspont: 112-3 °C. Forgatóképesség (klorformban): [a]^9 = +33,02°. Analízis a C2iH24N4OS képletre (Mo.: 380,15): Számított: C: 66,3%; H: 6,4%; N: 14,7%; S: 8,4%; Talált: C: 65,9%; H: 6,3%; N: 14,7%; S: 8,6%. , 231. példa 5.0 g alkénkarbonsavamidot (35. példa szerinti) 1 liter etanolban oldunk, majd nitrogénatmoszférá- 5 ban, 75 °C hőmérsékleten 5 óra hosszat besugározzuk. Ezután az oldatot lehűtjük, az oldószert ledesztilláljuk; 5,3 g izomer elegyet kapunk. A kapott anyagot oszlopkromatográfiás módszer segítségével szétválasztjuk. 4,0 g N-[ß-(2-metil-6-fenil- 10 imidazo[2,1 -b]-1,3,4-tiadiazol-5-il)-cisz-propenoil]- 2-etil-piperidint kapunk. Op: 155 °C. Szabadalmi igénypontok 15 1. Eljárás az (I) általános képletű ß-[imidazotiadiazolil-, -oxadiazolil-, -triazolil- és -tiazolil-]alkénsavak és amidok és e vegyületek izomer alakjainak - ahol a kéoletben 20 I I X jelentése N= vagy amennyiben Y jelentése S, X jelentése =CH-csoport is lehet, 2, ! 1 43 Y jelentése S, O vagy —NH csoport, R1 jelentése hidrogénatom, egyenes szénláncú vagy elágazó 2-5 szénatomos alkenil-csoport, vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport, amely adott esetben 30 egy feni!-, egy hidroxi- vagy egy 1-4 szénatomos alkiltiocsoporttal van szubsztituálva, vagy trifluormetilcsoport, vagy fenilcsoport, amely egy 1^4 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített, továbbá egy (a) általános képletű csoport, ahol R' és R" azonos 35 vagy eltérő, egyenes vagy elágazó 1-6 szénatomos alkilcsoport, vagy egyik fenilcsoport, másik 1-4 szénatomos alkil-csoport, vagy R' és R* a nitrogénatommal együtt egy 5-7-tagú telített hcterogyűrűt képezhet, amely adott esetben egy 1-4 szénatomos 40 alkilcsoporttal lehet helyettesítve és amely adott esetben egy további oxigénatomot tartalmazhat, vagy-—COR'" csoport, ahol R'" jelentése 1-4 szénatomos alkoxicsoport vagy hidroxilcsoport; R2 jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy 45 adott esetben egy 1-4 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoporttal, vagy 1-2 halogénnel szubsztituált fenilcsoport, vagy egy (s) vagy (t) képletű csoport R3 jelentése hidrogénatom, R4 jelentése hidrogénatom, ciarfocsoport, halo- 50 génatom, 1-4 szénatomos alkoxicsoport, továbbá egyenes vagy elágazó 1-4 szénatomos alkil-csoport, vagy —COR'" csoport, ahol R'" jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, 55 R5 jelentése hidroxicsoport vagy egy (b) általános képletű csoport, ahol R6 és R7 jelentése azonos vagy eltérő, és jelentésük hidrogénatom, egyenes vagy elágazó telített vagy telítetlen alifás max. 5 szénatomos szénhidro- 60 géncsoport, vagy <ü-hidroxi-(l-4 szénatomos)alkilcsoport, vagy egyikük hidrogénatom, másikuk 6 -8 szénatomos alkil csoport, fenil- vagy benzilcsoport, 1-4 szénatomos alkoxi-(l-4 szénatomos)alkil-csoport, di-(l—4 szénatomos)alkil-aminocso-12
