186880. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet és eljárás talajfelszín alatti vonalas műtárgyak beépítésére
1 2 186 880 _ hoz az indítóárkot áthidaló gördülő tartószerkezet tartozik. A gördülő tartószerkezetre pedig mozgásra képes emelőgép van telepítve. Az eljárás szerint a műtárgyat, pl. haszoncsövet alkotó csőtagokat befogadó munkaárkot közvetve, egy a talaj felszínéhez közelebb elhelyezkedő indítóárok előzetes kiemelése után abból kiindítva készítjük el, az indítóárok szélei mentén a talaj felszínén az indítóárkot közrefogó nyomvonal irányú A találmány szerkezet és eljárás talajfelszín alatti vonalas műtárgyak, pl. közművezetékek, főleg nagy átmérőjű csövek beépítésére vagy közműalagutak létesítésére. Az építés célját megtestesítő műtárgy, pl. ún. haszoncső elhelyezése biztosító elemekkel, általában szádpallókkal megtámasztott földfaiak közötti munkaárokban és adott esetben a talajvíz mesterséges eltávolításával történik. A munkaárkot határoló szádpallók egymással szemben elhelyezett sorai közé azokat egymáshoz képest stabilizáló dúcok vannak beiktatva. Mind a szádpaliók, mind a dúcok előnyösen visszanyerhetöen vannak beépítve. A talaj állékonyságát szolgáló fenti eszközkészlet ezek mozgatására és beépítésére, továbbá a kiemelt föld mozgatására és az elhelyezendő haszoncső elhelyezésére alkalmas járulékos eszközökkel vannak kiegészítve. Az eljárás során először az építési területet előkészítjük, a földkiemelést a szádpallók és a dúcok védelmében hajtjuk végre, a műtárgyat vagy annak egyes elemeit ezután célszerűen kiegyenlítő rétegre fektetjük, a munkaárkot pedig az építéssel ellentétes műveleti sorrendben megszüntetjük. A talajfelszín alatti vonalas műtárgyak, pl. közművezetékek építése egészen az ókorba visszanyúló múltra tekint vissza, és így a legrégebbi „mérnöki” tevékenységnek körébe tartozik. Az idők folyamán az ilyen műtárgyak létesítésére igen sokfajta építési mód alakult ki. Ugrásszerű fejlődés mutatkozott meg az utóbbi évszázadban, amióta új építőanyagként a beton ismertté vált. Ez telte lehetővé a korábbi falazásos módszer helyett a sokkal termelékenyebb csatornaépítést. A nagy keresztmetszetű monolit betoncsatornák szelvényét közbeiktatott munkahézagok segítségével szokták készíteni, a csatornaszelvény ún. „váll” alatti részét pedig a legtöbbször bentmaradó szádpallók közé építik be. A szádpalló nem csupán építési segédeszköz, hanem a kész műtárgyban teherátadó feladatot lát el a betoncsatorna válla és a talajkörnyezet között. A tapasztalat szerint megnyugtató módon ezt a módszert csak aránylag kis szelvényű csatornáknál és kellően állékony talajoknál lehet követni. Ennek az az oka, hogy a szádpallók által megtámasztott árokfalak között kell a talajt kiemelni és zsaluzatot készíteni a betonozás végrehajtása érdekében. Ahol a szádfalazásos módszer nem használható, ott a statikailag és talajmechanikailag egyaránt kedvezőnek tartott körbeágyazásos eljárással készítik a nagyobb szelvényű csatornákat. Ennek az az előnye, hogy a csatornaszelvényben csak nyomóerők ébrednek, vagy ha létre is jön húzóerő, az olyan csekély, hogy a csatornaszdvény vasalás néikényszerpályát, célszerűen hosszaljas felépítményű sínpályát fektetünk le. Az indítóárok szádpallóit, az azokhoz tartozó dúcokat és koszorúgerendákat, továbbá a munkaárok szádpallóit és az azokhoz tartozó dúcokat és koszorúgerendákat, valamint a létesítendő műtárgy, pl. haszoncső előregyártott csőtagjait a sínpályára telepített és emelőgéppel ellátott gördülő tartószerkezet segítségével helyezzük el, mozgatjuk és építjük össze. kül is elkészíthető. A körbeágyazásos építési mód jó! beválik agresszív talajvizek esetében is. Tapasz^ 5 tálát továbbá, hogy az ezen a módon készült csa° tornák hosszú élettartamúak. Az említett ismert eljárások kisebb-nagyobb mértékben hasonlítanak egymáshoz. Ezek között említést érdemelnek azok a módszerek, amelyek a 20 2.246.182 lajstromszámú francia, az 1.208.178 lajstromszámú angol, a 3.785.759, a 4.001.358, a 3.792.942, a 3.877.855 és a 3.830.606 lajstromszámú USA szabadalmi leírásokban, valamint az 1.914.091 lajstromszámú NSZK közzétételi iratban _ található meg. Közülük a két utóbbi a legfejlettebb, b de ezeknél is számottevő műszaki hátrányokkal kell szembenézni. Az említett eljárások abból a helyes alapgondolatból indulnak ki, hogy kihasználják az előregyártás és a helyszíni betonozás lehetőségeit, valamint ezek kombinálhatóságát. Maguk a csövek előregyártóit termékek, körbeágyazásuk pedig helyszíni betonnal történik. Az így készülő csatornák legfőbb hátránya költségességük. Még drágább az a módszer, amelynél a dúcoió 35 táblákba injektáló csöveket építenek be és segítségével a táblák eltávolítása közben helyükre - vagyis a csatornaszelvény váila és a munkaárok falai közé - utószilárduló habarcsot nyomnak be. Ez az eljárás költséges építési eszközöket, a végrehajtás pedig sok élőmunkát kíván. Korszerűnek tartják azt az eljárást is, amely az 1.784.790 lajstromszámú NSZK közzétételi iratból ismerhető meg. Ennek segítségével acélból készült félzsaluzatokkal tojásszelvényű csatornát lehet előállítani. A félzsaluzatok alul feszítőorsóval, fölül csuklóval kapcsolódnak egymáshoz, sajátságos tartótagok is tartoznak hozzájuk, amelyek feszítőorsó működtetésekor a földzsaluzatokat magassági és oldalirányban egyaránt mozgatni 'tudják. A hely- 50 színi, kivitelezési munka ezúttal is munkaigényes, mellet pedig kedvezőtlen talajvíz és talajadottságok mellett nem alkalmazható. A közmű- és csatornaépítési feladatok közöött különösen kényes és bonyolult eset az, amikor a műtárgyat sűrűn beépített nagyforgalmú városi körülmények között kell megvalósítani. A legtöbbször gondot okoz nem csupán a gyalogos- és esetleg a közúti közlekedés részbeni fenntartása, de az is, hogy az új műtárgy létesítését legtöbbször zavarja 60 a már meglévő közmüvek jelenléte. Fokozottan nehézzé válik a helyzet akkor, ha a csatornaépítést az átlagosnál szükebb utcákban, főleg pedig ha a talajadottságok miatt a szokványosnál nagyobb hosszúságú szádpallókkal'kell^ 65 végrehajtani. Némileg egyszerűsítheti a munkát, ha 2
