186829. lajstromszámú szabadalom • Légkavarásos főzőedény és azt modulelemként magában foglaló főzőedénykészlet

1 186.829 2 A találmány tárgya légkavarásos főzőedény, amely új szerkezeti kialakításánál fogva optimális feltétele­ket biztosít nagyintenzitású, homogén légáramlás fenntartására, aminek révén az étel gyorsan - és an­nak minden pontjában gyakorlatilag egyező intenzi­tású hőátadással — főzhető. Az utóbbi években az ún. légkavarásos főzőedé­nyek sokféle változata terjedt el. A forszírozott moz­gatásnak ki nem tett, első közelítésben nyugvó le­vegő általi hőátadáshoz képest a légkavarással áramol­tatott levegő többszörös hőátadást valósít meg; így - optimális aerodinamikai feltételek biztosítása esetén a főzés során elhasznált hőenergia gyakor­latilag a hasznosított hőenerigára korlátozható, de már az ismert megoldásoknál is legalább 20%/-os energiamegtakarítás érhető el a hagyományos főzés­hez képest. A légáramlásos főzési eljárások további előnye, hogy magassági irányban többemeletes közös légtér is kialakítható cs sok publikáció éppen ebben a sajátos­ságban látja a légkavarásos főzőedények fő előnyét a hagyományos megoldásokkal szemben. így pl. egymás felett elrendezett több sütőlemez vagy rács esetén különböző adagok egyidejűleg hőkezelhetők; 60--75 mm-nyi osztástávolságot ajánlanak pl. hűtött vagy fagyasztott (fél (készételek tálalóképes állapotba hozására, 120-150 mm-es osztástávolságot hús, illetve tésztasütéshez: az, alap osztáslávolságot 60-75 mm-re választják és az utóbbi esetben egy adaghoz két osztástávolságnyi magasságot használnak ki. A légkavarásos főzőedények különböző típusai mind a háztartási, mind a nagykonyhai alkalmazásban széleskörűen elterjedtek és így azokkal kapcsolatban már általánosítható tapasztalatokat lehetett szerezni Ezeket a tapasztalatokat gondosan vizsgálva kitűnt, hogy a mindenkori szerkezet aerodinamikai tulajdon­ságai eléggé különbözők. Megvizsgáltuk az aerodina­mikai magatartás hatásait az étel és az áramló levegő közötti érintkezés üitenzitására, egyenletességére nézve és azt tapasztaltuk, hogy egyetlen adag hőke­zelésére szolgáló főzőedényeknél is jelentősek a haté­konysági eltérések, ha pedig az edény kapacitását az adagok egymás feletti elrendezésével kívánjuk bő­víteni, az ismert megoldásoknál az 1-1 sütőlemezen lévő ételekre jutó hőátadás annál fogva romlik, hogy a nagyobb térben mind a hőátadás feltételei, mind an­nak a térpontok menti egyenletessége romlik. Meg­állapítottuk, hogy az áramló levegő hőátadási felté­teleinek optimuma a hagyományos egyadagos hő­kezelő tér volumentében érhető el, vagyis a kor­szerű légkavarásos főzőedények alap osztástávolságá­nak kétszeresénél; a szélességi méretek - a szokásos háztartási, illetve nagykonyhai tartományon belül - tapasztalataink szerint nem befolyásolják számotte­vően a magasságméret optimális megválasztásával elérhető hőátadási feltételeket. Feladatul tűztük ki olyan légkavarásos főzőedény kialakítását, amely egyfelől optimális légáramlási fel­tételeket teremt a hagyományos magasságú áramlási térben, másfelől (ezen volumen méreteiből modulmé­retként kiindulva) alkalmas arra, hogy az egyik kivi­telben független hőkezelő terek multiplikálása révén sokállásos hőkezelő komplexummá lehessen egyesí­teni, kismértékben változtatott kiviteli alak esetén pedig függőleges irányban (legalább szakaszos) közös áramlási teret képező módon egymásra halmozott modulelemekből sokállásos hőkezelő komplexummá (főzőedénykészletté) lehessen egyesíteni. Ezen megfontolások alapján tovább fejlesztettük saját korábbi találmányunkat (VU 160 ügyíratszámú szabadalmi bejelentés; az arra adott szabadalom lajst­romszáma: 176.040). E megoldásunk háztartási főző­edény változata sokoldalúsága folytán kedvező fogad­tatásra talált a piacon, s új találmányunkhoz átvehe­tő ismérvei (családjellemzők): a főzőedény alsó, illetve felső lezáró síkja között - e síkra merőleges tengely körül egymással koaxiálisán - elrendezett külső és belső palást közlekedőteret fog közre és a lemezből készült belső palástban perforációk vannak kialakítva, míg a közlekedőtérrel és a belső palást által közrefogott hevítőtérrel ventillátor van aero­­dinamikalag csatolva. A találmány alapja az a felismerés, hogy a főző­edény (amely lehet főzőedénykészlet moduleleme) akkor üzemel optimális hőátadási feltételekkel, ha olyan duplafalű - előnyösen gyakorlatilag négyszög- » keresztmetszetű gyűrűs szerkezettel alakítjuk ki a közlekedőteret, amely gyűrűs szerkezetben a belső palást egyik oldalfalában lévő perforációk alkotják együtt a szívónyílást, a további oldalfalakban lévő perforiációk alkotják együtt a nyomónyílást és a bel­ső palást szívóoldali falában lévő perforiációk hasznos keresztmetszete közelítően megegyezik a további oldalfalakban lévő perofrációk eredő hasznos kereszt­­metszetével, vagyis a többi oldalfalban a perforációk ritkább eloszlásnak és/vagy kisebb kérész.tmetszetűek, núnt a szívóoldali falban kialakított perforációk. Míg a technika állása szerinti légkavarásos főzőedé­nyeknél általában turbulencia lép fel, a találmány szerinti kialakítás esetén a forszírozott légáramlás homogén. Ha önálló főzőedényként alakítjuk ki a modulelemet, az alsó lezáró síkot fenéklenrez alkotja, a felső lezáró síkban levehető fedelet rendezünk el. Az így kialakított főzőedény függőleges oszlopban egymásra is halmozható, s kívánt esetben ilyen függő­leges oszlopok akár két dimenzióban is elrendezhetők egymás mellett: így modulrendszerű főző edény kész le­tet kapunk, amelyben minden modulelem független légtérrel rendelkezik. Ha úgy halmozunk egymásra tóbb modulelemet, hogy a (leg)alsó modulelemnél nem alkalmazunk fedelet és a (leg) felső modulelem­nél elhagyjuk a fenéklemezt (a legalsó és legfelső modulelemek közötti modulelemeknél pedig sem fenéklemezt, sem fedelet nem alkalmazunk), akkor az. egymás felett elrendezett két vagy több modulelem közös légtérrel rendelkezik: a modulelemkénti ventil­látor szívóoldalí elrendezése és a belső palást talál­mány szerinti kialakítása biztosítja, hogy alapvetően a független légterű modulelemeknél fellépő aerodi­namikai mechanizmus lép fel az alul-felül nyitott modulelemnél is, de a felszálló légáramlás során még a szórt hőmezők hőtartalmának egyrésze is haszno­sul, mimellett természetesen a függőleges irányú kö­zös légtér magassága i korlátozott; a nyitott lezáró síkú modulelemek légterét a (leg)felső modulelem felső lezáró síkjában a levehető fedél, a (leg)alsó modulelem alsó lezáró síkjában a fenéklemez zárja le, s ha egynél több közös légtér egymásra halmo­zására kerül sor, a légterek határa'mál közbeiktatják a fedéllel, illetve fenéklemezzel egymáson felfekvő szomszédos modulelemeket. A találmányt részletesebben ábrák segítségével magyarázzuk. Az 1. ábra a főzőedény példakénti kiviteli alakját a géprajzban szokásos módon egymás felett elrende­zett két nézetben mutatja: felül a szívóoldallal szem-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents