186785. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4-hidroxi-2-metil-n-2-piridil-2h-1,2-benzotiazin-3-karboxamid-1,1dioxid előállítására

I 186783 2 A találmány tárgya javított eljárás a (II) képletű pi­­roxikámnak [4-hidroxi-2-metil-N-(2-piridil)-2H-l ,2- -benzotiazin-3-karboxamid-1,1-dioxid] a gyógyászat­ban alkalmazható gyulladáscsökkentő anyagnak az (I) képletű észterből, azaz a (2-metoxi-etil)-4-hidroxi­­-2-metil-2H-l ,2-benzotiazin-3-karboxilát-1,1 -dioxid­­ból kiinduló előállítására. Az eddigi gyakorlatban az (I) képletű vegyület adl­­csoportját, a (III) képlettel jelölték és az ilyen csopor­tot tartalmazó vegyületeket 3,4-dihidro-2-metil-4- -OXO-2H-1,2-benzotiazin-l ,1-dioxid-származékoknak nevezték. Értelemszerűen egyenértékű tautomer for­mákról van szó; így az egyszerűség kedvéért csak az egyiket írjuk le. A piroxikámot a 3 591584 sz. egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti. E szerint az eljárás szerint 3-karbonsav-észter-származékot reagáltattak 2-ami­­no-piridinnel. Részletesebben, észterként valamely 1—12 szénatomot tartalmazó alkilésztert, vagy fenil­­csoporttal helyettesített 1—3 szénatomot tartalmazó alkilésztert adtak meg. A leírás szerint a (IV) képletű metilésztert használták (Lombardino és munkatársai J. Med. Chem. 14. 1171—1175 (1971). A piroxikám előállítására szolgáló ezen eljárással egyébként jól használható gyógyszert kaptak, hátránya viszont az, hogy változó mennyiségű, sötétszínű melléktermék keletkezett. Ez a sötétszínű melléktermék, amelyet többszöri, nagy veszteséggel járó átkristályositással lehet eltávolítani, elfogadhatatlan, erős sárga szint ad a terméknek, még akkor is, ha csekély mennyiségben (például 0,5—1%) van jelen. Ezt a mellékterméket el­különítették és megállapították, hogy szerkezete az (V) képletnek felel meg. Kimutatták, hogy az (V) kép­letű vegyület melléktermékként képződik a reakció­ban, nem pedig a kiindulási anyag valamely szennye­zés. Nem teljesen érthető, hogyan keletkezik ez a ve­gyület a reakcióelegyben, viszont azt tapasztalták, hogyha a reakció melléktermékét, a metanolt keletke­zésével egyidejűleg gyorsan eltávolítják, akkor ritkáb­ban keletkezik erősen szennyezett, elfogadhatatlan színű piroxikám. Ezek a módszerek azonban kevésbé megbízhatóak és kísérleteket végeztünk, hogy olyan észtert találjunk, amely könnyen előállítható és amelyből nem keletkezik olyan kellemetlen mellékter­mék, mint az (V) képletű éter, a piroxikám előállítása során. A piroxikám előállítására több más módszert is is­mertettek az irodalomban, ezek a következők: 3,4-di­­hidro-2-metil-4-oxo-2H-1,2-benzotiazin-l, 1 -dioxid reakciója a 2-piridil-izocianáttal (3 591584 sz. ameri­kai egyesült államokbeli szabadalmi leírás); 4-hidro­­xi-2-metil-2H-l ,2-benzotiazin-3-karboxanilid transz­­aminálása 2-amino-piridinnel (3 891637 számú ameri­kai egyesült államokbeli szabadalmi leírás); a (VI) ál­talános képletű vegyületek ciklizálása (3 853 662 szá­mú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás); a 4-(l—3-szénatomos-alkoxi)-2-metil-2H-l ,2-benzoti­­azin-3-karbonsav-1,1-dioxid kapcsolása 2-amino-piri­­dinnel, majd az enoléter kötés hidrolitikus hatitása (3 892 740 számú amerikai egyesült államokbeli szaba­dalmi leírás); 4-hidroxi-2-metil-2H-l,2-benzotiazin-3- -karbonsav kapcsolása a savkloridon keresztül a 2- -amino-piridinnel (4100347 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás); 4-hidroxi-N-(2-piri­­dil)-2H-l ,2-benzotiazin-3-karboxamid metilezése (1069894 számú kanadai szabadalmi leírás). 2 A találmány szerinti eljárásnál alkalmazott metoxi­­-etil-észterrel rokonszerkezetű etilészter az etil-4-hid­­roxi-2-metil-2H-1,2-benzotiazin-3-karboxilát-1,1 -di­­oxid-ot a 3 501466 és a 3 816 628 sz. amerikai egyesült 5 államokbeli szabadalmi leírások ismertetik. Azt találtuk, hogy ha (I) képletű új 2-metoxi-etil­­-észtert használunk a piroxikám legegyszerűbb előállí­tásához a fentiekben ismertetett (IV) képletű metilész­­ter helyett, akkor meglepő módon a várt sötétszínű 10 étertípusú melléktermék, a (VII) képletű 4-(2-metoxi­­-etoxi)-2-metil-N-(2-piridil)-2H-l,2-benzotiazin-3- -karboxamid-1,1 -dioxid (lásd l. példa), az(V) képletű éter analogonja nem keletkezik kimutatható mennyi­ségben. 1 b A találmány tárgya javított eljárás a 01) képletű pi­roxikám előállítására, azzal jellemezve, hogy az (I) képletű (2-metoxi-etil)-4-hidroxi-2-metíl-2H-l ,2-ben­­zotiazin-3-karboxilát-l,l-dioxidot valamely inert szerves oldószerben, 115 °C és 175 °C közötti hőmér­­"l sékleten 2-amino-piridinnel reagáltatjuk mindaddig, míg a reakció teljesen végbe nem megy. Oldószerként előnyösen xilolt használunk. A melléktermékként keletkező 2-metoxi-etanolt . előnyösen az oldószerrel együtt, desztillálással távolít­­'■'* juk el. A (II) képletű piroxikámot a találmány szerinti eljá­rással úgy állítjuk elő, hogy az 0) képletű vegyüktet és a 2-amino-piridint inert oldószerrendszerben és . szobahőmérséklethez közeli hőfokon elegyítjük, ezt követően a reakcióelegyet 115 °C és 175 °C közötti hőmérsékleten melegítjük másfél órától néhány óráig. Habár a reakció végrehajtása érdekében elegendő a két reagens molárisán egyenlő mennyisége, az egyik reagens kis fölöslege (előnyösen a könnyebben dérbe­­l!l tő aminbázis) előnyös, elősegítheti az ammonolizis teljessé tételét. Az ammonolízishez előnyösen hasz­nálható inert szerves oldószerek az N,N-di (rövidszén­­láncú)-alkil-(rövidszénláncú)-alkán-amidok, így a di­­metil-formamid, dimetil-acetamid és az aromás szén­­u hidrogének, mint pl. benzol, toluol vagy xilol, külö­nösen előnyös a xilol. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös ki­vitelezési változata szerint a reakció közben keletkező illékony alkohol-mellékterméket célszerű ledesztiQál- 1 ’• ni, és ily módon az ammonolizis egyensúlyát a termék keletkezésének irányába eltolni. A xilol a legelőnyö­sebb oldószer, mivel ezzel a 2-metoxi-etanol minimá­lis forráspontú azeotropként hatásosan eltávolítható. A xilol térfogata a desztilláció során további xilol hozzáadásával állandó értéken tartható. Az alkohol eltávolítása és a reakció befejeződése után a keletkező piroxikámot hűtéssel és a kristályos termék egyszerű szűrésével könnyen elkülöníthetjük. Kívánt esetben a piroxikámot dimetil-acetamid, aee­­' ton és víz elegyéből átkristályosithatjuk. A találmány szerinti eljárás kiindulási anyagát, az új (I) képletű 2-metoxi-etil-észtert, a (Vili) képletű (2- -metoxi-etil)-3-oxo-2H-l,2-benzoizotiazolin-2-*eetát­­-1,2-dioxidból kiindulva állíthatjuk elő az A) reakdó- 6» vázlattal szemléltetett úton. A (VIII) képletű szacharin-2-ecetsav-<2-metoxi-etil)­­-észter átrendeződését a (IX) képletű vegyüktté úgy végezzük el, hogy a (VIII) képletű szacharin-2-ecetsav­­-észtert valamely poláros oldószerben, pl. dimetil­­szulfoxidban, vagy dimetil-formamidban valamely al­­koholáttal, előnyösen valamely met oxi-etil áttal, mint

Next

/
Thumbnails
Contents