186697. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kalászosok, különösen őszi búza, őszi árpa és tavaszi árpa termesztésére
1 186 697 2 A találmány tárgya eljárás kalászosok, különösen őszi búza, őszi árpa és tavaszi árpa termesztésére. Az ismert termesztési eljárások során a különféle nemesített fajtákból vetőmagot állítanak elő, amelyet méret szerint osztályoznak, majd az osztályozott vetőmagot csávázás után kivetik a megfelelően előkészített táblába, és a táblán a növények kikelése után, fejlődésük különböző szakaszaiban szükség szerint vegyszeres kezeléseket alkalmaznak. Jelenleg a legjobb genetikai képességű őszi búzák, őszi árpák és tavaszi árpák természtése során a fajták genetikai termőképességének csak mintegy 40-60 %-a realizálódik. Ismeretes különféle szintetikus fajták, illetve faj- és fajtakeverékek alkalmazása. Ezeket túlnyomórészt a betegség-rezisztencia fokozása céljából hozzák létre oly módon, hogy a fajtán belül betegségrezisztens törzseket is felhasználnak. Ezek a szintetikus fajták, illetve faj- és fajtakeverékek egy adott helyen és meghatározott időjárási viszonyok mellett jó terméseredményeket adhatnak, nem oldják meg azonban azokat problémákat, amelyeket az évenként és termőhelyenként szélsőségesen változó időjárási, ökológiai és egyéb termesztési viszonyok okoznak. Napjainkban egyre égetőbb probléma a lehetséges maximálisát megközelítő nagy termések rendszeres, időjárástól és egyéb feltételektől független biztosítása A hagyományos eljárásokkal ez a probléma nem oldható meg. A találmány feladata olyan eljárás létrehozása kalászosok, különösen őszi búza, őszi árpa és tavaszi árpa termesztésére, amellyel az évenkénti és termőhelyenkénti termésingadozások nagy mértékben csökkenthetők, illetve jelentősen fokozható a nagy termések biztonsága. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kiváló termőképeségű fajták esetenként azért nem biztosítják a várt kiváló terméseredményeket, mert általában csak azokkal a környezeti stresszhatásokkal szemben rezisztensek, amelyekkel a természetes szelekció és a nemesitői kiválogatás során szembe kerültek, tellát ha az adott tényleges termesztési folyamat során másféle stresszhatások érik őket (ami a térben és időben szélsőségesen változó viszonyok miatt inkább törvényszerű, mint kivételes esetnek számít), terméseredményeik sokszor drasztikusan romlanak. Felismertük, hogy ha egyazon helyen legalább két olyan fajta vetőmagját vetjük egymással összekeverve, amelyeket egymástól eltérő tájakon, különböző ökológiai viszonyok között állítultunk elő, a kapott „szintetikus populáció” alkalmazkodóképessége ugrásszerűen megnő. A más országrészben vagy országban, más nemesítőhelyen előállított fajták ugyanis más-más környezeti stresszhatásokkal szemben válnak rezisztenssá a természetes szelekció és a nemesitől kiválogatás során, ezért a vetőmagvaik keverésével létrehott „szintetikus populációk” eredő öko-rezisztenciája és ezzel együtt a nagy termések biztonsága is jelentős mértékben fokozódik. Ha a vetőmagkeveréket alkotó fajtákat úgy válogatjuk ki, hogy egyes genetikai paraméterek (például gyökérzet, szárerősség, szármagasság, kalásszám, magméret, betegségrezisztencia) tekintetében kiegészítik egymást (tehát például gyengébb szárú fajtát erősebb szárúval, rezisztens fajtát betegségre fogékonnyal keverünk stb.), akkor fokozott mértékben érvényre juttathatók a találmány szerinti „szintetikus populációk” előnyei. ■ Az egymással kevert vetőmagvak előállításánál, valamint a „szintetikus populáció” termesztése során alkalmazott előnyös kiegészítő intézkedésekkel eseténként tovább javíthatjuk az elérhető eredményeket. Fent; felismerések alapján a kitűzött feladat legáltalánosabb megoldása olyan eljárás kalászosok, különösen őszi búza, őszi árpa és tavaszi árpa termesztésére, amelynek során vetőmagot állítunk elő, a vetőmagot méret szerint osztályozzuk, majd — célszerűen csávázás után — megfelelően előkészített táblába vetjük, és a táblán a növények kikelése után, fejlődésük különböző szakaszaiban szükség szerint vegyszeres kezeléseket alkalmazunk, és amely eljárásnál a találmány értelmében a táblába legalább két olyan fajta vetőmagjának keverékét vetjük, amelyeket egymástól elétrő tájakon, különböző ökológiai viszonyok között állítottunk elő. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módjánál különböző országrészekben vagy országokban előállított fajták vetőmagvainak keverékét vetjük. Egy másik előnyös foganatosítási mód esetében három fajta keverékéből álló vetőmagot vetünk, és a három fajta közül legalább egyet más tájon, más ökológiai viszonyok között állítunk elő, mint a további kettőt. F.gy további előnyös foganatosítási mód esetében fő genetikai paraméterek tekintetében komplementer fajták vetenragvainak keverékét vetjük. Előnyös, ha a vetett keverék legalább egy fajtájának vetomagvait 2,5—2,8 mm közötti, célszerűen 2,6 mm-es résméretű rostán osztályozzuk. Előnyös továbbá, ha a vetc'magvakat fajsúly szerint is osztályozzuk. A vetett keveréket előnyösen nagyvigorú vetőmagvakból állítjuk elő. Előnyös, ha a keveréket alkotó vetőmagvak előállítása során az első és második szárcsomó közötti fejlettség; állapotban növekedés-retardáns anyagot alkalmazunk. Egy másik előnyös foganatosítási mód esetében a keverék tőszámát a fajták optimális tőszámához viszonyítva 10-25, célszerűen 15-20 %-kal növeljük. Végül egy további előnyös foganatosítási mód esetében a kivetett keverékből kikelt növényeknél — célszerűen az első szárcsomó megjelenése idején — növekedés re tardáns anyagot alkalmazunk. A találmány szerinti eljárással lényegesen növelhető a termésbiztonság és a terméshozam a keveréket alkotó komponens fajtákhoz viszonyítva. A „szintetikus populációk” gyökérzetének tápanyagfeltáró- és talajbahatoió képessége erősebb, mint a komponens fajtáké. A betegségrezisztencia nő, mert a keverés folytán nem tudnak kialakulni a fogékony fajtákra jellemző epidémia-szerű megbetegedések (a fogékony egyedek rezisztens egyedekkel vannak körülvéve). Mivel a komponens fajták fejlődési fázisai kis mértékben eltérnek egymástól, a „szintetikus populáció” egyedei nem egyidejűleg kerülnek a kritikus fejlődési állapotokba, ezért a környezeti stresszhatások mindig csak a populáció egy részét vet k vissza, ugyanakkor a véletlenszerűen alakuló kedvező öko-környezet a populáció egy részét mindig előnyös termőképességi állapotba hozza. A magasabb és alacsonyabb szárú fajták keveredése folytán a kalászok két vagy több szinten helyezkednek el, s ezáltal- a fény tökéletesebben tud behatolni a növényállományba, tehát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 n
