186689. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szerkezeti rétegek előállítására rostos bilógiai hulladékból

1 186 689 2 A találmány tárgya berendezés építészeti szerkezeti anyagok előállítására mezőgazdasági nyers, szálas és fa­ipari hulladék anyagok felhasználásával. A találmány különösen olyan berendezésre vonatkozik, amely nyers és bőséges forrásokból mint pl. cukornád hulladékból, különböző fajtájú szalmákból mint pl. gabonafélék szára vagy bármilyen más növényi nyersrost forrásból rugalmas, tartós és viszonylag olcsó réteget tud előállí­tani, amely alakások és más épületek építésénél jól hasz­nálható. Lényegében az eljárás, amely ezeket a hulladékanya­gokat hasznos építési anyaggá alakítja, magában foglalja a szálasanyag előkészítését azáltal, hogy azt lényegében azonos méretű száiasanyag darabokra törik szét, mi­közben a tisztatalanságokat eltávolítják, szárítják, amíg nedvességtartalma nem nagyobb, mint 15 súlyszázalék és végül egy viszonylag sűrű, kívánt alakéi és méretű masz­­szává tömörítik. Ezek az eljárások általában nagy hőt és nyomást igé­nyelnek, hogy a kapott termék sűrűsége és szilárdsága az egyes szálasanyag darabok mechanikai kapcsolódásá­nak következtében és annak eredményeképpen, hogy a szálban lévő természetes kötőgyanta kioldódik, nagy legyen. A kapott, tömörített massza különböző célokra használható fel, de gyakran tovább javítják és különleges szerkezeti célokra teszik alkalmassá azáltal, hogy oldalai­hoz és széleihez bizonyos fajtájú burkolóanyagot köt­nek. Ebből a célból bármilyen anyagot, mint pl. nagy szakítószilárdságú keménypapírt lehet a réteg oldalaihoz kötni különböző kötőanyagok alkalmazásával. A tömörített réteg a speciális célra kiválasztott bár­milyen burkolóanyaggal egy nem túl költséges, összetett szerkezeti anyagot képez, amely födémként vagy falként alkalmazható és kisebb tömörítési sűrűség esetében hő­szigetelő rétegként vagy akusztikai szigetelésre illetve hangelnyelésre alkalmazható. Az anyag megfelelő keze­léssel tűzállóvá és korhadássa!, penészedéssel, rovarferíö­­zéssel szemben ellenállóvá tehető. Annak érdekében, hogy ennek a terméknek, amelyet nyers szálasanyagból lehet előállítani - ami egyébként kárbaveszne - a jelentős előnyeit kifejezésre juttassuk, szükség van olyan gyártóberendezésre, amelyet a szálas­­anyag közelében lehet elhelyezni, mivel ennek a nagy­­mennyiségű hulladéknak egy távoli gyárba való szállítása rendkívül nagy költségeket okozna. A berendezésnek ezenkívül a szálasanyag lelőhelyénél könnyen felállít­hatónak kell lennie, könnyen szét kell tudni szedni azt, ha a szálasanyag forrás kimerül és mindezt lehetőleg minimális szakértelemmel és munkával kell megoldani. Ebből a szempontból meg kell említeni, hogy az ismert berendezések, amelyek nyers száíasanyagból tömörített szerkezeti anyagokat állítanak elő rendkívül sok időt cs munkát igényelnek, ha a helyszínen akaijuk azokat fel­állítani. Ezek a berendezések talán jól alkalmazhatók főként agrárországokban, de felállításuk olyan szakértel­met és olyan körülményeket kíván, amelyek ezekben az országokban nem léteznek, hanem csak az iparosított országokban vannak meg. Az általánosan ismert berendezések többé-kevésbé sikeres módon tudnak előállítani különböző szerkezeti anyagokat. Ezeknek az ismert berendezéseknek azonban sajnos olyan hiányosságaik vannak, amelyek egyrészt a termék konzisztenciáját, míg másrésze a berendezés meg­bízhatóságát, hatékonyságát és költségeit befolyásolják. Amint már említettük, a nyers szálakat felhasználá­sukhoz elő kell készíteni azáltal, hogy a szükséges módon lehántolják, szárítják és a nagyobb tisztátalanságokat, szennyeződéseket, mint pl. köveket és kavicsokat eltá­volítják. Az így kapott szálas tömeg sűrűsége a tömörítés előtt csekély és nem is egyforma, mivel egyes részek össze vannak tapadva és csavarodva, míg a többi lényegé­ben laza. Általában a szálasanyagot a berendezésbe folya­matos szállítószalag juttatja. Következésképpen a beren­dezés beömlőnyílásához érkező anyag olyan egyenlőtlen, hogy egy előtömörítésre nagyon nagy szükség van. Miután az anyag elhagyta a szállítószalagot és belép a berendezésbe, a szálasanyagot egy folyamatosan ide-oda mozgó, nagysúiyú dugattyú kismértékben tömöríti. A dugattyú nemcsak jelentős mértékben növeli a szálas­anyag sűrűségét, hanem egy vágóéllel együtt lenyílja a fölösleges anyagot és a szálasanyagot az egész művelet alatt tovább mozgatja. A dugattyú minden egyes lökete összegyűjti, tömöríti az. anyagot, levág belőle egy részt és egy alagútba mozgatja, amelynek keresztmetszete meg­egyezik a késztermékével. Az alagúton belül ezt a részt tovább tömörítjiik az előző dugattyúlökeíekből ott maradt, már ottlévő tömörített anyag ellenében. Az. egész tömörített anyagot attól, hogy a visszahúzódó dugattyú irányában visszafelé mozogjon, egy sorozat, az alagút falába beépített, rácslap akadályozza meg. A du­gattyú, amely a tömörítést végzi folyamatosan kell, hogy mozogjon a művelet alatt és nagy terhelésnek van kitéve. Következésképpen olyan csapágyakon kell mozognia, amelyek nagy erőnek vannak kitéve és amelyeknek hosszú élettartamúaknak kell lenni és a lehető legkisebb súrlódással megbízhatóan kell dolgozniuk. A csapágyak kialakításának és elrendezésének tükröznie kell a beren­dezésben betöltött szerepüket és rendkívül gondosan kell azokat megválasztani, hogy a dugattyú súlyának megfeleljenek. Mivel a dugattyú mozgatóereje az egyetlen szállító­­eszköz, amely a tömörített anyagot a berendezésen keresztülnyomja, nagyon fontos, hogy a tömörített réteg teljes útja folyamán a súrlódási veszteségeket a mini­mumra csökkentsük, hogy ezáltal a dugattyú csapágyai­nál energiamegtakarítást érjünk el. A tömörített anyag alakítása után présen megy keresztül, amely jelentékeny hőt és nyomást gyakorol rá, hogy ezáltal az anyagnak mérettartóságot adjon, amely ilymódon előre meghatá­rozott méretű, folyamatos réteggé válik. Ez a réteg ezután felületburkoló műveleten megy keresztül, amikoris széleit és oldalait burkolóanyaggal látjuk el. Ismét hőt és nyomást alkalmazunk, hogy a burkolóanyagot szorosan hozzákössük a réteghez. Ennél a műveletnél a súrlódás következtében létrejövő energia­­veszteségek jelentékenyek lehetnek, anélkül, hogy azt a hosszt, amelyen a hőt és nyomást alkalmazzuk megfelelő eszközökkel szabályozni lehetne. A termék minőségét és konzisztenciájál javítani lehet, ha a burkolóművelet folyamán a tömörített rétegre alkalmazott nyomást jobban lehetne szabályozni. A burkolóműveletnél a burkolóanyagot, ami nagy szakltószildrdságú nehézpapír lehet, a tömörített réteg minden oldalához szorosan hozzákötjük. Következés­képpen a burkolóanyagot egy külön forrásból vesszük, hogy befedjük a tömörített réteg tetejét és egy másik forrásból, amelyik a mozgó réteg alatt van elhelyezve, hogy bevonjuk vele a réteg alját. A burkolóanyagot nagy nehéz hengerek alakjában tároljuk, amelyeket el kell távolítani és ki kel! cserélni, ha az anyag elfogyott 5 10 1E. 20 2b 30 35 4C 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents