186669. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék képinformáció hanginformációvá alakítására, előnyösen vakok számára

1 186 669 2 6000 Hz közötti mintegy 4 oktávos terjedelem használ­ható pl. erre a célra, amely esetben minden egyes kép­pontra egy temperált félhang jut. Ha az adott képsávban egy kivételével minden kép­pont sötét, egy képpont pedig (a képsáv felső részében) világos, akkor viszonylag magasfrekvenciás szinuszos hangot lehet hallani. Ha több képpont világos, akkor egyidejűleg különböző frekvenciájú több hangot hallunk és a fül—agy rendszer ezeket képes szétválasztani és érté­kelni. Ez akkor is igaz, ha a fül tehetetlenségéből adó­dóan megengedett rövid időtartamon belül egymást követően generáljuk a hangokat. Az első esetben tehát a letapogatás a szem tehetetlenségéből adódó sebesség­gel egymás után történik, a kapott villamos jeleket át­meneti tárra adjuk és egyidejűleg adjuk az elektro­akusztikus átalakítóra, a másik esetben abban is a TV képfelbontáshoz hasonlóan járunk el, hogy a generálás sorrendjében jelenítjük meg a különböző képpontokban kapott hanginformációt. így' tehát egy függőleges kép­sávra rendelkezésre áll egy komplex hangkép. Ha most megfelelő sebességgel végigvisszük a függőleges képsáv felbontására alkalmas eszközt a képen vízszintes irány­ban, a kép minden elemére vonatkozó hanginformáció eljut az agyba. Már említettük, hogy az ilyen képelemek kiértékelé­sének mechanizmusa megtanulható, memorizálható és ebben az esetben redundáns információközlés nélkül, minimális idő- és energiaráfordítással jöhet létre az agy­ban bármely, a találmány szerint felbontott kép látásá­nak érzete. Nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárás már akkor is haladást jelenthet a technika állásához képest, ha a technika állásából ismert módon a fejre szerelünk függőleges vagy vízszintes elrendezésben egy képsávot átfogó fényérzékeny elemsort és annak kimenőjeleit kéz­ben tartott, válltáskában hordozott (maximális miniatü­rizálás esetén akár szintén a fejen hordozott) moduláto­ron át bocsátjuk a fejhallgatóra, hiszen ekkor már hely­függőén kap az agy információt a fényintenzitásra is. Ha a fejet mozgatjuk, akkor a másik irányban multipli­káljuk a vonalmenti letapogatást (mintha függőleges résü papírlapot húznánk el a szemünk előtt). Ennek a primi­tív módszernek előnyös tulajdonsága, hogy a kép össze­­állásának időtartama a fejmozgatás sebességétől függ, így kevésbé gyakorlott személy lassúbb mozgatással, hosszabb idő alatt ugyan de ugyancsak hozzájut a ki­fogástalan képérzethez. Természetesen éppen a mozga­tás szüksége — és a nem egyenletes mozgatás esetén fel­lépő torzítás — ugyanakkor hátránya ennek a foganato­­sítási módnak. Ha viszont olyan készüléket alkalmazunk, amelyben a vonalmenti képsáv felbontását végző készülék a vonalra merőlegesen automatikusan továbblép, akkor gyakor­latilag torzítás nélküli képet kaphatunk igen gyorsan, pl. másodpercenként. Késziiléktechnikailag tehát a találmány szerinti el­járást azáltal foganatosítjuk, hogy képfelbontással le­képezzük az y, x koordináta rendszerben megjelenő 31 képet (3. ábra) az co, t koordináta rendszerbe, vagyis a látható képet hallható képpé. Ennek a leképezésnek a fordítottja mindennapos művelet a gyakorlati életben, a beszédanalízisben gyakran ábrázolják y, x koordináta rendszerben egy szó frekvencia szerinti képét. A szakember számára nyilvánvaló, hogy ilyen transz­ponálás foganatosítására sokféle készüléktechnikai meg­cldás alakítható ki és ehhez sokféle funkcionálisan ha­sonló rendeltetésű építőelem áll rendelkezésre, amelyek­ből a találmány szerinti készülék különböző változatai annak révén jönnek létre, hogy a funkcionálisan már rendelkezésre álló építőelemeket — önmagában válto­zatlan kialakításban vagy az alkalmazási követelmények­hez adaptálva — a találmány szerinti működésmódnak megfelelő összetételben és elrendezésben kapcsoljuk esszé működőképes berendezéssé. Éppen ezért elképzel­hető, hogy pusztán a találmány szerinti eljárás kellő ismeretében a készüléktechnikában jártas szakember síját ismeretei alapján is megtervezhet az eljárás foga­­ratosítására alkalmas készüléket; a találmány szerinti alkalmazásra különösen előnyös készülékek néhány típusát az alábbiakban ismertetjük. Az 5. ábrán azt szemléltetjük, hogy egy előnyös kor­szerű készüléknél a képtől érkező fénynyalábot optikai és fényelektromos 51 átalakító veszi, a fényintenzitással arányos villamos jeleket (amelyek a képfelbontás szerke­retének sorrendjében érkeznek, vagy a képfelbontás szer­­lezetének megfelelő sorrend szerint jutnak a megfelelő párhuzamos kimenetre) az 52 szintetizátor a sorrendnek megfelelő frekvenciájú hordozóra szuperponálja, így a képet képpontonkénti megfelelő intenzitású jelek hal­mazaként sugározza ki az elektroakusztikus 53 átalakító. Az ilyen típusú készülékek előnyös kiviteli alakjainál (6. ábra) az opto-elektronikus 61 átalakító a bemenőjel szintjére érzékeny jelfeldolgozó 62 lánc bemenetére csatlakozik, míg a 62 lánc kimenete jelösszegező 63 áramkör egyik bemenetére csatlakozik. A jelösszegező 63 áramkör másik bemenetére változtatható frekven­ciájú 64 vivőjelforrás csatlakozik és a jelösszegező 63 áramkör kimenete közvetlenül vagy közvetve az elektro­akusztikus 65 átalakítóra csatlakozik. Az opto-elektro­nikus 61 átalakító, amint azt már említettük, tartalmaz­hat önmagában ismert képfelbontó eszközt, pl. szabvá­nyos TV képfelvevő kamerát és azzal csatolt mintavevő készüléket, vagy tartalmazhat egyenes mentén egymás felett (mellett) elrendezett N darab (N az egy képsávot alkotó fénypontok száma) fényérzékeny elemet, pl. fotodiódát, amelyek kimenetei a jelfeldolgozó 62 lánc egy-egy csatornabemenetére csatlakoznak; az ilyen 61 átalakító előnyösen a képsávok menti elmozdulást biz­tosító mozgatópályán van elrendezve. Előnyösen a jelfeldolgozó 62 lánc és a 64 vivőjelforrás digitális kimenetű, a jelösszegező 63 áramkör logikai szorzó áramkör és annak kimenete digitál-analóg 66 kon­­• erteren át csatlakozik az elektroakusztikus 65 átalakí­tóra. A jelfeldolgozó 62 láncot ilyenkor alkothatja analóg-digitál 621 konverter és digitális közvetlen hozzá­férésű 622 tár lánckapcsolása, a 64 vivőjelforrás előnyö­sen tartalmaz - hangspektrumot tároló - első csak ki­olvasható 641 tárat, szinusz táblát tároló második csak kiolvasható 643 tárat, valamint közvetlen hozzáférésű rovábbi 642 tárat (állapotregiszter); az első csak kiolvas­ható 641 tár és a közvetlen hozzáférésű további 642 tár jelkimenetei összeadó 644 áramkör egy-egy bemenetére csatlakoznak, az összeadó 644 áramkör kimenete egy­felől a közvetlen hozzáférésű további 642 tár adatbeme­netére, másfelől a második csak kiolvasható 643 tár cím­bemenetére csatlakozik és a második csak kiolvasható 643 tár adatkimenete csatlakozik a logikai szorzó áram­kör megfelelő bemenetére. Miután az optikai 61 átalakító előállította az egyik — pl. függőleges — képsáv képpontjaiban érzékelt fényes­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents