186669. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék képinformáció hanginformációvá alakítására, előnyösen vakok számára
1 186 669 2 séget reprezentáló villamos jeleket, azokat digitalizáljuk és beírjuk a hangerő 622 tárba, ami azért szükséges, mert a beírás és kiolvasás üteme nem azonos. A 622 tárban tehát a mindenkori — képsávonkénti — hangkép pillanatnyi állapotát tároljuk, más szóval a hordozófrekvenciánkénti jelamplitúdót. Ha szabványos TV képfelvevő kamerát alkalmazunk, akkor annak videojeléből mintavételezzük a mindenkori képsávot. Minthogy a kamera kétdimenziós képet rögzít, a mintavétel csak elektromos léptetést igényel, nincs szükség a készülék lépésenkénti elmozdítására, kisebb a torzítás valószínűsége. A mechanikusan léptetendő képsávfelbontó 7., illetve 8. ábra szerinti kiviteli alakjánál egy — célszerűen szubminiatűr — 73, 83 motor 74, 84 tükröt forgat, amely fényérzékeny 75, 85 elemre vetíti a mindenkor soronlévő fénynyalábot. Optikai 72, 82 elemet, pl. lencsét iktathatunk a 71 kép és a 74 tükör vagy a 84 tükör és a fényérzékeny 85 elem között a fény útjába. A 75, 85 elem kimenő jeleit a mutatott kiviteli alakoknál 76, 86 erősítőn át kapcsoljuk a jelfeldolgozó 77, 87 lánc bemenetére. A 6. ábra szerint a szintetizálás útja: minden hangmagassághoz tartozik egy 12-bites állapotregiszter, egy 12-bites hangmagasság-konstáns és egy 4-bites hangerőérték. A szintetizálás a sorrendben egymást követő hangmagasság értékekre (képpont magassága) ciklikusan ismétlődik. Vizsgáljuk egy adott állapotregiszter tartalmát. A ciklus kezdetén az állapotregiszter a szinusz táblázat meghatározott pontjára mutat. Egyenlő időközönként az érték emelkedik a hangmagasság inkrementumával. Ettől az értéktől függ, időegység alatt mennyivel lépünk előre a szinusz táblázatban (ettől függ a szinusz táblázatot tartalmazó csak kiolvasható 643 tár kimenetén megjelenő hangmagasság). Ha erre szuperponáljuk a hozzárendelendő hangerő értéket, megkapjuk a kívánt komplex jelet. Az előbbiekben már leírt két lánc végén, a közvetlen hozzáférésű 622 tár kimenetén és a csak kiolvasható 643 tár kimenetén az adott pillanatban megjelenő jeleket tehát a logikai szorzó 63 áramkör megfelelő bemenetére kapcsolva, annak kimenetén megjelenik a kibocsátandó hanginformációt reprezentáló digitális villamos jel, amelyet digitális-analóg 66 konverter közbeiktatásával kapcsolunk az elektroakusztikai 65 átalakítóra. A 6. ábra a megértés könnyítése céljából funkciók szerinti független építőegységekből felépített szintézert ábrázol. A gyakorlatban ennél egyszerűbb lehet a felépítés, mert megfelelő kapacitású csak kiolvasható 643 tár alkalmazása esetén a szinusz táblázatot abban hangerőértékenként multiplikálva tárolhatjuk, amely esetben a hangmagassághoz eltérő hangerők rendelése pusztán a 643 tár címzésének változtatásával megvalósítható. Ha pl. a 643 tár kapacitása 1 kByte, a 64 frekvenciaértéket 16-szor betárolhatjuk, s a kívánt hangerőtől függően a megfelelő frekvenciaértékhez rendelt 16 cím közül mindenkor a kívánt hangerőnek megfelelő címet választjuk. Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy az előállított hangkép felbontása akkor is jóval kisebb a szokásos TV kép felbontásánál, ha annak előállításához a TV technika eszközeit alkalmazzuk, hiszen a szabványos videojelseregből a kisebb felbontásnak megfelelően vesszük a mintákat. Ebből az is következik, hogy a találmány szerinti eljárással még TV-adások is közvetíthetők vakok részére azzal a korlátozással, hogy a képeknek a kisebb felbontás esetén is értelmezhetőknek kell lenniük (ami gyakran teljesül). Még az is elképzelhető, hogy kifejezetten ilyen célra kisebb felbontású mintákból álló adásokat adnak. Minthogy a kapott képhangjelek spektruma így a normál hangfrekvenciás tartományon belüli, sőt am ál jóval kisebb, még kisebb igényű normál mágnessza'agos hangrögzítőn is rögzíthető és visszajátszható a lépet visszaadó hanginformációhalmaz. Már említettük, hogy további információk (szín, távolság stb.) is szupcrponálhatók a bonyolítás és az érthetőség közötti kompromisszumon belül, amely azonban a műszaki eszközök fejlődésével és az ilyen érzékelés emberek közötti fokozatos elterjedésével mind csökkenő korlátozást jelent. Az információtípusok bővítéséhez a sztereo technika is segítségül vehető (az egyik többletinformáció az egyik fülbe, a másik a másik fülbe jut stb.). Elképzelhető, hogy a hallható frekvenciák tartományának azon részét hasznosítjuk a szuperponálható információtípusok bővítésére, amelyet az alapmegoldásnál nem hasznosítunk (a 400-6000 Hz sávon kívüli sávok). Közvetlen kép-hang átalakítás helyett holografikus átalakítás alkalmazásával is bővíthető az információtípusok szuperponálása. A képet tehát előbb hologrammá, majd a hologramot hangképpé alakítjuk. \z eljárás készüléktechnikai foganatosításának teljesítőképességét és minőségét a mikroszámítástechnika eszközeivel is tovább fokozhatjuk. Egyrészt egyszerűbb ábrák, képek hangjelekké alakítási így tipizálható, szubrutinként készletezhető. Másrészt a kapott képinformációk könnyen korrigálhatok jóiban felismerhető információvá, pl. erősíthetjük a közvetlen észleléshez képest a kontúrokat, stb. Ekkor az eredeti jelhez hozzáadjuk a jelváltoztatással arányos tagot, az 3y f(x,y) = y + A-^függvény szerint, ahol A a kontúrerősítés tényezője. Végeredményben a találmány szerinti kép transzpozíció sokrétűen variálható és a társadalmi tevékenység bármely területén (termelés, szórakoztató ipar, speciális alkalmazások) egyaránt előfordulhatnak olyan alkalmazási igények, amelyeknél a képinformáció hanginformációvá transzponálása és ilyen formában való megjelenítése, illetve rögzítése előnyös lehet, ugyanakkor az infoi mációk rögzítésére is bármely eszköz alkalmazható, amely újabban vizuális és akusztikus jelek rögzítésére egyaránt alkalmazást nyer. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás képinformáció hanginformációvá alakítására, előnyösen vakok számára, amelynek során optoelektronikus, majd elektroakusztikus átalakító alkalmazásával előállítunk a kép(rész) felől érkező fénynyaláb fényességével arányos erejű hangjelet, azzal jellemezve, hogy opto-elcktronikus képfelbontás alkalmazásával olyan villamos jelhalmazt állítunk elő, amelyben az elemi vil amos jelek amplitúdója arányos a képpont fényességével, míg a villamos jel további jellemzője, előnyösen a frekvenciája a képpontnak a képen belüli helyzetét reprezentálja és az egyes képpontokhoz így rendelt villa5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
