186576. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-hidroxi-béta-fenil-propiofnonok aminopropanol-származékainak előállítására

1 említett oldószerek elegyei jelenlétében valósítjuk meg. A fölöslegben alkalmazott III általános képletű amin is szolgálhat adott esetben hígító- vagy oldó­szerként. A II általános képletü vegyületeknek (R=-CH-cl^) a III általános képletű amínokkal való reagáltatasához előnyös oldószerek a kevés szén­atomos alkoholok, elsősorban az etanol ,vagy ízo­­propano! és a reagáltatást előnyösen 50 és 120°C között, valamint légköri nyomáson játszatjuk le. A teljes átalakulás a reakcióhőmérséklettől függ és általában 2-15 óra alatt végbemegy. A reakció­­terméket ismert módon nyerhetjük ki, például szű­réssel vagy a reakcióelegyből az oldószer vagy hígí­tószer ledesztillálásával. A kapott vegyüjetet szokásos módon tisztíthatjuk, például oldószerből való átkris­­tályosítással, savaddiciós vegyületté való ajakítással vagy oszlopkromatografálással. A II általános képletű vegyületek részben ismertek vagy a következő módon állíthatók elő. Megfelelően szubsztituált acetofenont benzalde­­hiddel a(3-telítetlen ketonná kondenzálunk az iroda­lomból ismert módszerek szerint (például Org. Rea­ctions 16. kötet, 1. oldaltól (John Wiley kiadás, New York, 1968), Houben-Weyl, Methoden der orga­nischen Chemie, 7/2b kötet, 1457. oldaltól (G. Thie­­me kiadás, Stuttgart, /1976/ vagy Chem. Ber. 94, 26 /1961 /). Az így kapott ketonokat szintén az iro­dalomból ismert módszerek szerint katalitikus h.idro­­génezésscl megfelelő 2-hidroxi-/3-fenil-propiofenonná alakítjuk, (például R. N. Rylander: Catalytic Hydro­genation over Pt-Metals, 282 oldal /Academic Press 1967/). A 2-hidroxi-0-fenil-propiofenonoknak II általános képletű propiofenonokká való átalakítását ismert mó­don epihalogén-hidrinnek vagy 1,3-dihalogén-2-propa­­nollal való alkilezéssel végezhetjük. Epihalogén-hidrinként epiklór-hidrint, epibróm­­-hidrint vagy epijód-hidrint, 1,3-dihalogén-2-propanol­­ként elsősorban 1,3-diklór-2-propanolt és 1,3-dib­­róm-2-propanolt használhatunk. A 2-hidroxi-ß-fenil-propiofenonoknak II általános képletű vegyületekké való átalakítását 50-80°C-on, továbbá légköri nyomáson vagy magasabb nyomá­son közömbös hígító- vagy oldószer, ' így aceton, metanol vagy dimetil-formamid jelenlétében és bázis, így kálium-karbonát, mint savmegkötő szer jelenlétében hajtjuk végre. A 2-hidroxi-ß-fenil-propiofenonok és a II általános képletű kiindulási vegyületek jelentős többsége elő­zetes tisztítás nélkül, közvetlenül felhasználható a következő reakciólépésben. A b) eljárás jól megvalósítható alkoholos oldatban. Katalizátorként elsősorban nemesfém katalizátor, így palládium szénhordozón alkalmas. A találmány szerinti I általános képletű vegyületek az alifás oldallánc 2-es szénatomján kiralitásköz­­pontot tartalmaznak és racemátként képződnek, utóbbiak ismert módon, például optikailag aktív seRédsavakkal, így dibenzoil-borkősawal, kámfor­­-10-szulfonsavval, ditoluoi-borkősavval vagy 3-bróm­­kámfor-8-szulfonsawal végzett diasztereomer só­képzés útján optikailag aktív antipódjaikká választ­hatók szét. Adott esetben a találmány szerint előállított ve-2 gyöleteket fiziológiailag elviselhető savval savaddiciós sóvá alakíthatjuk. Szokásos fiziológiailag elviselhető szerves vagy szervetlen savként például sósav, hidro­­gén-bromid, foszforsav, vagy kénsav, továbbá oxál­­sav, maleinsav, fumársav, tejsav, borkősav, almasav, ci romsav, szalicilsav, adipinsav vagy benzoesav használható. Az alkalmazható savakra felvilágosítást nyújt a Fortschritte der Arzneimittelforschung, 10. kötet, 224-225. oldal (Birkhauser Verlag, Basel és Stuttgart, 1966). A savaddiciós sókat általában ismert módon a sza­bad bázisnak vagy oldatának a megfelelő savval vagy szerves oldószerben, például kevés szénatomos al­koholban, így metanolban, etanolban vagy propa­ne Iban, kevés szénatomos ketonban, így metil-etil-ke­­tonban vagy metil-izobutil-ketonban, éterben, így die­­til éterben, tetrahidrofuránban vagy dioxánban ké­szült oldatával való összekeverésével állíthatjuk elő. A kristálykiválás javítása érdekében az említett ol­dószerek elegyei is alkalmazhatók. Az I általános képletű amino-propanol-szárrnazékok savaddiciós vegyületeinek gyógyászatiig alkalmazható vizes ol­datai előállíthatok a szabad bázisnak vizes savoldat­ban való oldásával is. A találmány szerinti vegyületek és fiziológiailag eliselhető savaddiciós sóik antiaritmiás, (íszim­­patolitikus és kalcium-antagonizáló tulajdonságaik alapján elsősorban szívritmus zavarok gyógyszeres kezelésére, hirtelen szívmegállás megelőzésére, vaja­im nt szívkoszorúér bántalmak kezelésére alkalma­sak. A találmány szerinti vegyületek antiaritmiás ha­tékonyságát hím tengeri malacok (Pirtbright white törzs, 350-450 g-osak) elkülönített bal szívpitvarán határoztuk meg. Szervfürdőben (125 ml) karbogénncl telített ti­­róJa oldatban (pH 7,4, hőmérséklete: 32°C) szusz­­pendált pitvarokat 1,0 g-mal terheltünk és 1 Hz alap­­ritmusú és kétszeres ingerküszöb értékű négyszögim­­pi lzusokkal (rheobázis: 0,2—1,4 V, chronaxia: 0,3- 0,5 msec) serkentettük. Az antiaritmiás hatékonyság feltételeként auto­matikus folyamatos frekvencia növeléssel azt a frek­venciát (Hz) határoztuk meg, amelynél minden in­gerre összehúzódás következik be (maximális kö­vető frekvencia, MFF). A koncentráció logaritmusa (mg/liter) és a maximális követő frekvencia (A%) re’atív csökkenése közötti lineáris összefüggésből ki­számítottuk azt a koncentrációt, amely a maximális kévető frekvencia 50%-os c‘;ökkenését idézi elő (EC 50%). Továbbá az antiaritmiás hatás meghatározásához az új vegyületeket hím patkányoknak (Spraque Dawley törzs, 200 -230 g-os) perorálisan vagy intra­vénásán adtuk be. 45 perc elteltével az állatokat tiobutabarbitál-nátriummal (100 mg/kg i. p.) narko­­ti/áltuk. Aritmiát kiváltó anyagként aconitint adtunk be a vizsgálandó anyag beadása után 60 perccel intra­vénásán infundálva (adagolási sebesség: 0,005 mg/kg . perc). A kezeletlen állatoknál (n = 52) 2,74 ± 0,07 perc múlva az EKG-n aritmia jelentkezése volt kimu­­ta ható, és ennek fellépése antiaritmiás szerrel adagtól függően elnyújtható. A vizsgált anyag adagjának (mg/kg) logaritmusa és az aconitin-infuzió időtartamának (A%) relatív meg­hosszabbodása közötti lineáris összefüggésből meg-186 576 5 10 15 20 25 •30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Thumbnails
Contents