186523. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinolin származékok előállítására
1 2 186523 petroléteres eluátumot bepároljuk, és a szilárd maradékot etil-acetét és petroléter elegyéből kristályosítjuk. 86—89 °C-on olvadó 2-(dimetil-karbamoil-metll-tío)-3-fenil-kinolint kapunk. 6.2 ml di-izopropil-amin és 24,7 ml 1,7 mólos hexános n-butiUítium 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban, -78 °C-on, argon atmoszférában végzett reakciójával lítium-di-izopropil-amid-oldatot állítunk elő. Az oldathoz -60 °C-on 6,6 g 2-(dimetil-karbamoil-metil-tio)-3-fenil-kinolin 50 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatát adjuk, és az elegyet 15 percig -60 °C-on keverjük. Az elegyhez 2,7 ml metil-jodidot adunk, és szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni. Ezután az elegyhez 2,6 ml jégecetet, majd 200 ml vizet adunk. A tetrahídrofurános fázist elválasztjuk és félretesszük, és a vizes fázist kétszer 30 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátot oldatokat egyesítjük a tetrahidrofurános oldattal, az elegyet magné zium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert lepároljuk. Az olajos maradékot 100 g bázikus alumínium-xodion (Brockmann III. minőségű adszorbens) kromatografáljuk, eluálószerként növekvő mennyiségű kloroformot tartalmazó petrolétert használunk. A 20 törf.% kloroformot tartalmazó petroléteres eluátumot bepároljuk. Viszkózus olajként 2-(l-/di metil-karbamoil/-etil-tio)-3-fení]-kinolint kapunk, amit további tisztás nélkül használunk fel a reakcióban. 9. példa 2,0 g 2-klór-4-ciklopropil-kinolin 25 ml dimetil- 5 -förmamiddal készített oldatában 0,5 g nátrium-hidridet szuszpendálunk, és a szuszpenzióba 0-5 °C-on 1,7 g 2-dime.tilamino-etán-tiol-hidroklorid 25 ml dimetil-formamiddal készített oldatát csepegtetjük. Ezután az elegyet 4 órán át 80 °C-on tartjuk, majd jeges vízbe öntjük, és háromszor 100 mi etil-acetáttal '0 extrháijuk. Az extraktumot egymás után 100 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal és háromszor 100 ml vízzel mossuk, nátrium-szulfát fölött szárítjuk, majd az oldószert lepároljuk. A maradékot 200 g szilíkagélen kromatografáljuk (Merck 9385 minő■«g ségű adszorbens), eluálószerként 10 térf,% metanolt tartalmazó etil-acetátot használunk. Az egyes ehiátumfrakciókat vékonyrétegkromatográfiásan vizsgáljuk. A kívánt terméket tartalmazó frakciót bepároljuk, a maradékot metanolban oldjuk, és az oldathoz 1 mólekvivalens vízmentes oxálsavat adunk. Az oldó - 20 szert lepároljuk, és a maradékot metanol és dietil-éter elegyéből kristályosítjuk. 158 °C-on olvadó 3- <iklopropil-2-(2-dímetil-etil-tio)-kinolin-hídrogénoxalátot kapunk. A fenti eljárással állítjuk elő a Ili. táblázatban felsorolt (1) általános képletű vegyületekel a képlet - 25 ben A -CH2CHj- csoportot, R* és R3 pedig metilcsoportot jelent — a megfelelő 2-klór-kinolin származékokból. Amennyiben a terméket hidrokloridja formájában különítjük el, a sóképzéshez oxálsav helyett tömény sósavoldatot használunk fel. ill. táblázat A példa sorszáma Rl R4 R5 Só Op. °C 10. n-propil- H H hidrogén-oxalát 164 i66 11. o -me to xi-fenilch3 H hidrogén oxalát 164 12. n-b util-H H hidroklorid 164 166 13. szek-butil-II H hidrogén-oxalát 154 155 14. 2-piridiI H H hidrogén-oxalát 134 136 15. 2-tieniIH II hidrogén-oxalát 184 194 16. 3-tenil-H H hidrogén-oxalát 167-169 17. 2-metiI4-tiazolil II H hidrogén-oxalát 167 18. fenil-H CH3O dihidroklorid 84-85 19. fenilch3o H hidrogén oxalát 176-178 20. fenil-H nC3 H7 O hi drogén -oxalát 174-175 21. fenil-H ch3 hidrogén-oxalát 210-212 22. fenil-H Br hidrogén-oxalát 216-218 23. fenila H hidrogén-oxalát 200-202 24. fenil-Br H hidrogén-oxalát 208-210 50 A kiindulási anyagokként felhasznált 2-klór-kinolin-származékok nagy része űj vegyidet. Ezeket à vegyületeket az 1. példában ismertetett eljárással állíthatjuk elő a megfelelő aniiidpkből. Az új (II) általános képletű vegyületek - a képletben Hal klórato mot jelent - fizikai állandóit a IV. táblázatban sorol juk fel. \ 9
