186475. lajstromszámú szabadalom • Gyomormedvekben oldódó vagy duzzadó bevonóanyag
3 186475 4 A találmány tárgya gyomornedvekben oldódó vagy duzzadó olyan bevonóanyag gyógyszerkészítmények számára, amely filmképző anyagként akril- vagy metakrilsav-amino-alkil-észterekből és adott esetben további komonomerekból álló emulziós polimerizátumoL, valamint adott esetben gyógyszerbevonatokhoz szokásos folyékony vagy szilárd adalékanyagot tartalmaz. Ilyen fajta filmképző anyagok ismerlek a 2 135 073 számú NSZK-beli szabadalmi leírásból. Az emulziós polimerizátumok előállításához alkalmazott amino-alkilészterek általában két szénatomot tartalmaznak az aminocsoport nitrogénatomja és az észter szénatomja között. Ettől a szerkezettől eltérő egyetlen komonomerkénl a 4-(dimetilamino)-bulil-észtert említik meg. Emulziós polimerizátumoknak ezekkel a monomerekkel történő előállításánál olyan nehézségek jelentkezhetnek, amelyek a monomerek, különösen a leggyakrabban alkalmazott dimetilamino-etílmetakrilát vízben való könnyű oldhatóságából erednek. E monomerek egy része a vizes fázisban önmagában vízoldható homopolimerizátumokká polimerizálódhat, amelyek aztán, ha azok a polimerizáció folyamán latexrészekhez kötődnek vagy ezekbe bezáródnak, jelentős mértékben befolyásolják a velük előállított gyógyszerbevonalok oldhatóságbeli viselkedését. Ezek a monomerek, amelyek rövid vagy elágazatlan alkiléncsoportokat tartalmaznak az aminoalkil-részben hajlamosak hidrolízisre, amely olyan hosszú ideig fennállhat, ameddig a monomerbe nem épül az emulziós polimerizátumba. A hidrolízisnél akril- vagy metakrilsav keletkezik, amely ugyancsak bepolimerizálódik és megváltoztatja az oldódási tulajdonságokat. E hátrányok miatt az olyan emulziós polimerizátumok, amelyek több mint 55 súly%-ban ilyen fajta aminoalkilészterekböl vannak felépítve, egyáltalán nem, olyanok pedig, amelyek több mint 30 8Úly%-ban tartalmaznak aminoalkilészlert, csak nagy nehézségek árán voltak előállíthatok. Azt találtuk, hogy az alábbiakban megadott szerkezeti képlelű aminoalkilészterek kevésbé vízoldhatók, mint a fentiekben említettek, monomer formában kevésbé hajlamosak hidrolízisre, mint azok, és jóval könnyebben alakíthatók át emulziós polimerizátumokká. Ez mindenek előtt abban mutatkozik meg, hogy több mint 55 súly%-nyi ilyen észter-egységgel rendelkező emulziós polimerizátumok, sőt ezek tiszta homopolimerizátumai is előállíthatok emulziós polimerizációval. A találmány tehát gyógyszerkészítmények bevonására alkalmas olyan bevonóanyagokra vonatkozik, amelyek filmképző anyagként az említett emulziós polimerizátumokat, valamint gyógyszerbevonóanyagokhoz szokásos további folyékony vagy szilárd adalékanyagokat tartalmazzák; a találmány szerinti bevonóanyagot az jellemzi, hogy 5-98 sú]y%-ban az (1) általános képletű monomerből - a képletben Rí jelentése hidrogénatom, vagy rővidszénláncú alkilcsoport, Rí jelentése az aminocsoport nitrogénatomja éB az észter oxigénatomja közötti egyenes láncban legalább 3 olyan szénatomot tartalmazó, alikléncsoport amelyek közül legalább egy tercier vagy kvalerner, Ra és R« jelentése rővidszénláncú alkilcsoport vagy Rí és R« az aminocsoport nilrogénatomjával együtt heteroalifás gyűrűt képeznek - származtatható egységekből, 2-95 súly%-ban vízben oldhatatlan, telítetlen polimerizálható monomer egységekből és 2-20 súly%-ban vízoldható, telítetlen polimerizálható monomer egységekből van felépítve. Az aminocsoport nitrogénatomja és az észter oxigénatomja közötti legalább 3 szénatomos egyenes láncon belül azokat tekintjük tercier- vagy kvaterner-szénatomnak, amelyek egy, illetve két további szénatomhoz kapcsolódnak. Ilyen szerkezetű monomerek előnyös képviselője például a 3-dialkilamino-2,2-dimetilpropilakrilát és a -metakrilát. Az emulziós polimerizátum felépítésében az amiinoalkilészlerek - mint említettük - legalább 5 súly% mennyiségben vesznek részt, ekkor azonban általában gyomornedvekben nem oldódó, hanem csak duzzadó bevonóanyagot kapunk, amennyiben a felépítésben nem vesz részt jelentős mennyiségű hidrofil komonomer. Az amino-alkilészterek homopolimerizátumai részben már oldhatók a gyomornedv pH-ja feletti értékeken. Az emulziós polimerizátumok felépítésében résztvevő aminoészterek előnyös mennyiségi aránya 10 súly% és 90 súly% közötti. Komonomerekként az aminoészterek mellett mindenekelőtt vízoldhalallan monomerek jönnek számításba, ezek közül előnyösek az akril- és metakrilsav észterei. Az akrilsavésztereknek az észteralkilrészei előnyösen 1-8 szénatomosak, míg a metakrilsavészterek 1-18 szénatomos alkilcsoportokal tartalmazhatnak. Az emulziós polimerizátumok ezek mellett az előnyös monomerek mellett egyéb vízoldhalatlan, telítetlen polimerizálható vegyületeket, így sztirolt vagy szerves karbonsavak vinilésztereit, valamint malein-, fumár- vagy itakonsavésztereket, is tartalmazhatnak. Vizoldható komonomerek, így a vinilpirrolidon, telítetlen polimerizálható karbonsavak hidroxiészterei vagy az akril- vagy metakrilamid vagy ezek N-alkil-szubsztituált származékai, amennyiben részt vesznek az emulziós polimerizátum felépítésében, általában 20 súly% részarány alatt vannak jelen. Telítetlen karbonsavak, így akril-, metakril-, malein- vagy itakonsav vagy ezek vízoldható sói rendszerint legfeljebb 3% mennyiségben vannak jelen. A monomer alkotók fajtáját és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
