186468. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mérőcella és berendezés csővezetékben végzett kőzegszállítás során a kőzeg mozgásának felügyeletére és kivánt esetben szabályozására
3 18G468 4 A találmány lehetővé teszi cseppfolyós vagy szilárd állapotú közeg, illetve cseppfolyós hordozóban lévő szilárd közeg csővezetékben való szállítása során a közeg mozgásának felügyeletét és kívánt esetben a szabályozását is. Meghatározható, mikor jelenik meg a figyelt közeg a csővezeték valamely szakaszában, mikor hagyja azt el, milyen az átfolyási sebesség (továbbiakban: szállítási teljesítmény). Cseppfolyós hordozó alkalmazásával vagy pneumatikus mozgatóenergíával csővezetékben szállított aprószemcsés szilárd közeg felügyeletére módot ad a találmány függetlenül attól, hogy a figyelendő közegnek milyenek a villamos tulajdonságai, feltéve, hogy a szállítandó közeg és a hordozóközeg vezetőképességei közötti különbség a megkülönböztetéshez szükséges mértékű, ugrásszerű, jellegzetes. A találmány szerinti eljárás így olyan aprószemcsés közegek szállítása esetén is lehetővé teszi a mozgás felügyeletét, amely közegek szállításának felügyeletére a technika állása szerinti megoldások nem adtak lehetőséget, ugyanakkor olyan közeg szállítása során is előnyösen alkalmazható, amelynek mozgás közbeni felügyeletét egyes ismert módszerek is lehetővé tették. A találmányt abból a célból dolgoztuk ki, hogy az ismert módszerekkel nem felügyelhető egyes közegek szállítását eröművi és más ipari technológiák keretében felügyelni tudjuk, ilyen közegek pl. a szilárd polielektrolitok, elsősorban az ioncserélő gyanták. A továbbiakban az ilyen szállítási műveletek problematikájához kapcsolódva ismertetjük a találmányt. A szakember az ismertetésből láthatja, hogy egyéb közegszállítási műveleteknél is előnyösen alkalmazható a találmány. Az aprószemcsés anyagok csővezetékben történő szállítása gyakori ipari feladat. A technológiai fegyelem és a technológia gazdaságossága szempontjából egyaránt fontos a szállítási folyamat követő jellegű felügyeletének lehetősége, annak figyelése, mikor jelenik meg az aprószemcsés anyag a szállító rendszerben, mikor távozik onnan, illetve milyen fajlagos mértékben van jelen a csővezetékben. Áramló porszerű anyagok, granulátumok mennyiségi mérésére leggyakrabban kapacitiv érzékelő cellákat alkalmaznak. Ezek akkor adnak kellő felvilágosítást, ha a figyelt közeg villamosán nem vezető, illetve ha villamosán vezető hordozó segítségével villamosán nem vezető szilárd anyagot szállítanak. Ha viszont a cseppfolyós hordozóban lévő aprószemcsés közeg villamosán vezető anyag, akkor a kapac.iliv szondákkal nem tudjuk felügyelni a közeg jelenlétét és ezidószerint más módszer nem ismeretes, amely az ilyen közeg csővezetékben való jelenlétének követő jellegű felügyeletére alkalmas lenne. Ezért ilyen aprószemcsés szilárd közegek szállítását magában foglaló technológiáknál eddig nem tettek még kísérletet a közeg mozgásának követő jellegű felügyeletére. Ez a helyzet pl. az olyan technológiáknál, amelyeknél szilárd polielcktrolitokat, elsősorban ioncserélőket kell csővezetékben szállítani. A Lalálmány alapja az a megfontolás, hogy az említett közegek, amelyek jelenléte a hordozóban, illetve a csővezetékben kapacitív érzékelőkkel nem figyelhető, a gyakorlatban alkalmazott cseppfolyós hordozóhoz képest annyira eltérő villamos vezetőképességet mutatnak, hogy a hordozó és a figyelt közeg vezetőképességei közötti különbség elég nagy és karakterisztikus ahhoz, hogy abból a közeg távollétére, jelenlétére, s a jelenlét mértékeié egyaránt megbízhatóan lehessen következtetni. Az a tény, hogy e felismerés hiányában eddig nem is teltek kísérletet az ilyen szállítási folyamatoknak a közeg figyelésére irányuló követő jellegű felügyeletére, nagy szerepet játszott e technológiák ma is viszonylag nehézkes jellegében és az e felismerésre alapított, találmány szerinti eljárás bevezetése ezért jelentősen megjavítja ezen technológia üzemi körülményeit. Ennek a felismerésnek a hiánya játszik szerepet abban is, hogy a konduklometriás műveletekben eddig nem merült fel olyan mérőeszköz szüksége, amely ilyen jellegű felügyeletben alkalmazható és ezért nem is áll rendelkezésre alkalmas mérőcella. Az ioncserélő gyanták szilárd policlektrolitnak, erős disszociációjú szilárd savaknak, lúgoknak, illfitve sóknak tekinthetők. Az ilyen jellegű szállítórendszerekben hordozóként leggyakrabban vizet alkalmaznak, mégpedig rendszerint nagy tisztaságú, igen kis fajlagos villamos vezetőképességű vizet. Ha az említett szilárd polielekl robtokat a kis fajlagos vezetőképességű vízben elkeverjük, annak vezetőképessége ugrásszerűen megnő, s ha különbüzó arányban keverjük el, a [víz - szilárd fázis] rendszer fajlagos villamos vezetőképessége - a szilárd fázis minőségétől és mennyiségétől függően - jelentősen növekvő irányban megváltozik. A növekedés mértéke függvénye a szilárd fázis koncentrációjának, ioncserélők esetében kisebb mértékben függvénye az ion fajtájának is. A [folyadék - szilárd fázis I rendszer fajlagos vezetőképességének mértékéből ezért következtethetünk a szilárd fázis és folyadék arányára. Miután megállapítottuk, hogy az önmagában ismert koriduk Lometriás mérés alkalmazásával elvben megoldható az ilyen jellegű szállító rendszerekben a mértékadó közeg követő jellegű figyelése, megvizsgáltuk a gyakorlatba vétel lehetőségét.. A más célra eddig kialakított konduklomelriás mérőcellák szerkezeti jellemzőikből adóidé) korlátok miatt ilyen felügyelet megvalósítását nem teszik lehetővé. Eltérő rendeltetésük miatt az érzékelő clektróidák nem képesek a szállító rendszer csővezetékének teljes keresztmetszetére kiterjedő vezetőképesség kimutatására. Az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
