186430. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polimer betonok, habarcsok és bevonatok előállítására

2 186430 3 A találmány olyan gyantaoldatok előál­lítására vonatkozik, amelyek pirolizis nehéz­gyantával módosított furfurilidén-aceton és/vagy difurfurilidén-aceton monomerek (to­vábbiakban: FA monomer) oldataiból állnak, és amelyek megfelelő térhálósító katalizátorok és társítóanyagok (kavics, kőzetzúzalék és ásványi őrlemények) felhasználásával alkal­masak nagyszilárdságú, kiváló sav- és lúg­álló, jó víz, híg sav, lúg, só oldatnak ellen­álló műanyagbetonok készítésére. Az FA monomert már a múlt század végén előállították, de ipari felhasználásra csak az 1940-es években került sor az Egyesült Ál­lamokban. Az FA monomert, mint az FA-alapú mű­anyagbetonok kötőanyagait már 1957-ben/Pa­­turoev., V.V. Technológija Polimerbetonov. Sztrojizdat Moszkva (1977/p. 13.) felhasznál­ták (151 243 számú szovjet szabadalom). Az FA-alapú műanyagbeton ipari alkal­mazásai Borán azonban kiderült, hogy az FA monomer alapú betonok vízállósága viszony­lag gyenge. A folyamatos vízben tárolt be­tontestek mechanikai tulajdonságai, nyomó­szilárdsága és főleg a hajlítószilárdsága 3 hónap alatt 30-50%-kal csökken, később a folyamat jelentősen mérséklődik és megáll. A vízállóság csökkenése különösen kvarc­tartalmú társító anyagokat (folyami kavics, homok, kvarcliszt) felhasználva jelentkezik erősen. A savaB kőzetek gránit, andezit, sav­álló kerámiák, zúzalékei és grafit esetében a fent vázolt víz és híg vizes oldatok hatására bekövetkező szilárdságcsökkenés jelentősen kedvezőbb tulajdonságokhoz vezetnek. A vízállóság növelését a szilikát tartalmú hordozók (homok, kavics, mikrotöltőanyagok) előimpregnálásával, gafitozásával. a társító­­anyag nedvesítésére használt furfurol és más nedvesítószerek furfurilalkoholra való kicse­­+rélésével oldották meg (258.569, 394.234, 399.479, 400.553, 418.459, 537.056, 465.308, 628.124 számú szovjet szabadalmak). Más megoldás szerint az FA monomert kumaron-indén gyanta felhasználásával ja­vították (168.002 számú szovjet szabadalom). Szovjet szerzők benzol desztillációs ÜBt­­maradékait dolgozzák fel (537.086, 638.565 számú szovjet szabadalmak), más szerzők izocionát elópolimert (529.133 számú szovjet szabadalom) és kőszénkátrány gyantákat (457.679 számú szovjet szabadalom) hasz­náltak fel. Az általunk kidolgozott eljárás egyik alapja az a felismerés, hogy az FA monomer a szénhidrogének hőbontásakor keletkező pi­­rolizisolajból ismert módon (például a 170 032 Bzámú magyar szabadalomban ismertetett el­járás szerint) előállított pirolizis nehézgyan­tát (P) korlátlanul oldja. Az FA monomerből és pirolizis nehézgyantából álló (FAP) oldat erős ásványi és szerves szulfonsavakkal, de Friedel-Crafts katalizátorokkal is (például AlCIa, BFa) ionos mechanizmusé polimerizá­ciiban az FA monomerekhez hasonló, azokkal azonos, vagy alig kisebb szilárdságú térhálós oldhatatlan és olvaszthatatlan termékké poli­merizálhatok. Az FA monomerből és a pirolizis nehézgyantából álló oldatokból térhálósító katalizátort és a folyamat kokatalizátorát, valamint társító anyagokat (kavics, homok, ásványi őrlemények) felhasználva nagyszi­lárdságú (a cementbetonok szilárdságát lé­nyegesen meghaladó szilárdságú) víz és híg vizes oldatoknak az FA monomerhez képest az eddigieknél lényegesen ellenállóbb anya­gok műanyagbetonok, őntögyanta rendszerek állíthatók össze. Azt találtuk, hogy a szénhidrogének hő­­bontásakor keletkező, 180-200 °C felett forró pirolízisolajból ismert úton (desztillációval, termikus polimcrizációval, termoxidációval) előállított pirolizis nehézgyantát fenolos hidroxil csoportokat nem, vagy kismértékben tartalmazó kondenzált aromás szénhidrogének alkotják. Az átlagos gyűrűkondenzáció a 4- -10-et is eléri. Ezek a többgyűrűs aromás szénhidrogének legfeljebb 4-5-ször szubsz­­tituáltak. Hosszú, összefüggő szénláncokat nem tartalmaznak, de további reakcióra al­kalmas kettős kötéseik vannak. A találmány szerinti eljárásra 40-120 °C lágyuláspontú, 3C0-800-as molekulasúlyú, 1%-nál kisebb ha­mutartalmú pirolizis nehézgyanta az FA mo­­ncmerrel együtt polimerizálva biztosítja az előállított műanyagbeton kötőanyagok és mű­­ar yagbetonok, habarcsok, őntőgyanták leg­jobb fizikai és mechanikai tulajdonságait, és jelentősen mérsékli az FA monomer nem kívá­­ne los reaktivitását. Az általunk kidolgozott találmány másik alapja az a felismerés, hogy szilárd, kristá­lyos benzolszulfonsav p-loluol-szulfonsav stb. helyett benzolt, toluolt ismert módon TB10S Finalrep. 25 1153 (1946)] szulfonálva a kénsav és víztartalmú szulfonálási elegyet ke phatunk, amely például benzol-szulfonsavat vsgy 1,3-benzol-diszulfonsavat tartalmaz a kísérő anyagok (kénsav, víz) eltávolítása nélkül, közvetlenül használhatjuk fel. A szul­­fonáló elegyek könnyen kezelhető fo­­lya-dékok, amelyek a FAP gyantaoldatok po­­linerizációját és térhálósodását kiválóan biz­tosítják. A találmány szerinti eljárás további alap­ja az a felismerés hogy polimerizálásra és té-hálósitásra használt szulfonáló elegy mel­le't (H3 BO4) bórsav kokatalizátort hasz­nálva, az ásványi savak (például HaSO«) és a szerves savakat tartalmazó (mono, di ób többfunkciós) szulfonalási elegyek a polimer­be szervesen beleépülnek, onnan vízzel csak elhanyagolható mértékben extrahálhatók mert a polimerbe térháló (feltételezett szulfon-cso­­port) formájában beépülnek, miáltal a polimer ví oá 1 lósága jelentősen megnő. A szulfátéit vé­gi ülelek vízzel könnyebben hidrolizálhatók miit a szulfonáltak. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents