186417. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ergolinszármazékok előállítására

7

186417

8

szer U. Ungerstedt és munkatársai módszerén |Acta physiol, scand. 387, suppl. 66-93 (1971)1 alapul, és lényegében azonos J. M. Vigouret és munkatársai módszerével I Pharmacology 16, (Suppl. 1) 156-173. (1978)|.

Pentütmrbilallal (Nembutal) érzéstelenített 140-160 g-os hím OFA patkányokat David- Kopf-féle sztereotaxikus keretre helyeztünk. A bőrön nyílalakú vágást ejtettünk, és az alatta lévő szövetet eltávolitva a koponyáiétól szabaddá tettük. A koponyatetóról elölről

4,2 mm-re oldalról (jobbra) 1 inm-ro 2 mines nyílást fúrtunk, és a kemény agyburoklól

7,5 mm mélységben 0,3 mm belső átmérőjű kanült (2R2 3. számú szivtű) helyeztünk. A feketeállomáriyba 2 perc alatt 4 /ul 6-hidroxidopamin-hidroklorid oldatot (2 mg/ml-es 6- OHDA oldat nátriumkloridban 0,2 mg/ml aszkorbinsav antioxidánssal) fecskendeztünk Hamilton-féle fecskendővel „AglnM-féle mikromélere8 adagoló segítségével. Ezután a kanült ellávolilotluk, és a sebet csipeszekkel lezártuk. Egy hét múlva az állatokat 0,25 mg/kg

szubkulán apoinorfinnal ingerltük, és a foi— gások teljes számát mértük. A sérülés oldalával ellenkező irányba forgómozgást mutató állatokat választottuk ki a további 5 vizsgálatokhoz, A különböző vegyülelek közötti és a különböző állatcsoportok közötti összehasonlítás megkönnyítésére mindegyik állatnál a forgások számát helyesbítettük egy tényezővel, amelyet 0,25 mg/kg apoinorfinnal 10 i.p. kezelt 40 patkány alapján állatonként 560 teljes forgás átlagértékéből kaptunk. Az állatokat a sebesítés után legalább 4 héttel használtuk fel és ezt kővetően hetente csak egy kezelést kaptak. A forgások számát 15 megfigyeléssel és kézi számolással határoztuk meg. Minden esetben feljegyeztük a forgások irányát is.

A forgások össz számát, a hatás időtartamát és percenként a maximális intenzitást 20 határoztuk meg. Legalább három állatból álló csoportokat vizsgáltunk.

A következő eredményeket kaptuk.

Vegyület

Adag

(mg/kg)

Forgások

száma

Hatás

időtartama

(óra)

Maximális

intenzitás

percenként

A

0.01 i.p.

522í177

4

6.114.1

a

0.01 i.p.

5231332

4

9.515.7

A

0.1 i.p.

15691439

6.5

10.4+3.7

a

0.1 i.p.

1250196

4

12.5+2.5

A

1.0 i.p.

állatok 2/3-a

elpusztult

a

1.0 i.p.

36881357

7

12.911.9

A

0.3 p.o.

20631566

7

10.2+2.2

A

1.0 p.o.

15081107

6

9.812.1

a

1.0 p.o.

2162*

7

13.5*

B

1.0 i.p.

2195+601

7

8.410.4

b

1.0 i.p.

10*

7-* a kísérleti hibát nem határoztuk meg.

A találmány szerint vegyületek elsődleges jelentősége a parkinzonizmus kezelésében van. A legfontosabb vizsgált paraméter u hatás erőssége, amit a forgások száma mutat, majd ezt követi a hatás időtartama. Mértékadó a percenkénti maximális intenzitás is.

Az eredmények azt mutatják, hogy az A vegyület az a vegyülettel nagyjából azonos hatásúnak bizonyult. Az A vegyület toxicitása a vizsgált legnagyobb adagban (1 mg/kg i.p.) uz 6-OHI)A-val való megsértés következtében kialakult túlérzékenységnek tulajdonítható.

A B vegyület meglepetésszerűen közel 200-szor szignifikánsan hatékonyabb, mint a b vegyület.

Központi dopaminerg hatás

A dipaminerg hatás szelektivitását patkányokon a viselkedési sztereotipiák jelentkezésének mérésével szokásos módon határoztuk meg. 180-250 g-os hím OFA patkányokat 45 drótrács aljazatú, 23 cm átmérőjű plexiüveg hengerbe helyeztünk. 30 perces szoktatás után az állatoknak a vizsgálati vegyületek 30 mg/kg i.p. adagját adtuk szubkután injekcióban, majd 2 óra hosszat 30 perces 50 időszakokban és összesen 7 óra hosszat 60 porceB időszakokban megfigyeltük az állaLokat. Mindegyik adagot hat-hat patkányon • vizsgáltunk. A viselkedési sztereotípiát pontozási rendszer alapján 55 határoztuk meg Costalt és munkatársai módszere szerint (Kur. J. Pharmacol. 18, 83 (1972)]. A pontozás feltételei a következők voltak:

1. mérsékelt intenzitású időszakos szima- 60 tolás;

2. állandó szimatolás, esetenként nyalogalás;

3. kifejezett nyalogatás, esetenként mérsékelt harapás;

5