186401. lajstromszámú szabadalom • Oxigénes menekülőkészülék, főleg bányabeli térségekben való alkalmazásra
3 186401 4 . A találmány tárgya menekülőkészülék, főleg bányay'lbeli térségekben való alkalmazásra, amely oxigénadagolást biztosít a használója részére. A találmány szerinti menekülőkészülék elvileg minden olyan területen alkalmazható, ahol előfordulhat, hogy személyek a környezeti atmoszférától elzárva — legalább átmenetileg — levegőhiányban kénytelenek tartózkodni, vagy robbanás folytán a helyiség levegőjének oxigénje elfogy. Ilyen esetek előállhatnak tárolóhelyiségekben, üzemi csarnokokban és hasonlókban. Tekintettel arra, hogy a találmány szerinti menekülőkészülék alkalmazása legnagyobb mennyiségben és valószínűséggel a bányászat területén várható, az ismertetés is a bányabeli felhasználás szem előtt tartásával történik. Az ismert oxigénes menekülőkészülékek túlnyomó része egyetlen szerelési egységet alkot, és általában 20 percnél hosszabb használati időre alkalmas. Ez azt jelenti, hogy 20 percnél hosszabb ideig képesek a használóikat káros szennyezőktől megtisztított és oxigénnel dúsított levegővel ellátni, vagy egyszerűen oxigénadagolást biztosítani használóik részére. Az ismert menekülőkészülékek sokszor egy óránál hosszabb időtartamú használatot is lehetővé tesznek. Ezeket a készülékeket — nagy súlyuk és térfogatuk miatt — munkavégzés közben a dolgozók nem tudják magukon hordani. A szóbanforgó készülékeket ezért a tényleges munkahelyek közelében, a különféle biztonsági előírások által megszabott távolságban tárolják. Veszély esetén a munkavégző személyeknek oda kell menni a készülékek tárolási helyéhez és ott kell magukra ölteni a készülékeket és azokat egyedileg üzembehelyezni. Gázbetörést, bányarobbanást feltételezve elképzelhető, hogy a hirtelen kialakult rossz látási viszonyok, megváltozott térbeli körülmények, valamint a nem várt esemény okozta rendkívüli idegállapot miatt nem sikerül mindegyik személynek kellő időben elérni és magára csatolni a menekülőkészüléket és üzembehelyezni azt. Felvetődött olyan oxigénes menekülőkészülékek létrehozásának szüksége, amelyek bár viszonylag rövid ideig biztosítanak oxigént vagy oxigénnel dúsított levegőt a használóik részére, de ezzel szemben olyan kis súlyúak és térfogatúak, hogy azokat a dolgozók munkavégzés idején is magukon tudják hordozni. Az ilyen készülékek létrehozásánál az a meggondolás játszott szerepet, hogy a kis menekülőkészülékek a tényleges munkahelytől a nagyobb oxigénes menekülőkészülékek tárolási helyéig terjedő út megtétele idejére biztosítsanak oxigénellátást használóik részére. Ilyen célú oxigénes menekülőkészüléket lehet megismerni a ................ lajstromszámú (BA—3693 alapszámú) magyar szabadalom leírásából. A hivatkozott magyar szabadalom tárgyát képező megoldásnál fejvédő sisakra elmo2gathatóan szerelt arcpajzs van alkalmazva, amely arcpajzs átlátszó anyagból van, és használata során az őt hordozó személy arca elé billenthető. Az arcpajzshoz van csatlakoztatva egy csővezeték és egy mozgásközvetítő szerv, például egy húzózsinór. Az arcpajzs elbillentésekor a mozgásközvetítő szerv révén a használó személy derekán hordott készüléken levő szeleprendszert úgy működteti, hogy az oxigénadagolás megindul. Az oxigén közvetlenül az arcpajzs és a használó személy arca közti térbe áramlik. Ennél a megoldásnál az arcpajzson különböző szelepeket kell alkalmazni, továbbá ugyancsak az arcpajzshoz van szerelve a légzsák és a gázszűrő betét. A vázolt szerkezeti elrendezésből következik, hogy az arcpajzs elmozdíthatóságát követendő, az oxigént vezető csőnek legalább egy szakaszát teleszkóposra kell készíteni, továbbá, hogy a fejvédő sisakhoz különféle rögzítő szerveket kell szerebi. Az ilyen menekülőkészülék néhány másodperc alatt üzembehelyezhető és kielégítő biztonságot jelent 10—12 percig a használója részére, már ami az oxigénellátást illeti. Igen nagy hibája viszont az ilyen ismert menekülőkészüléknek, hogy meglehetősen nehézzé teszi a fejvédő sisakot, másrészt igen megnöveli a menekülőkészülék sérülési hajlamát. Ez utóbbi káros körülmény különösen szűk bányavágatokban dolgozó személyek esetében áll fenn. A bányavágat határoló falaiba vagy a vágatban elhelyezett különféle objektumokba ütközve megsérül és hasznavehetetlenné válik a menekülőkészülék. További hátrányos körülmény a szóbanforgó menekülőkészüléknél a derékszíjra fűzött hordcoboz és a fejvédő sisak közti kapcsolatot teremtő csővezeték vagy tömlő és a mozgásközvetítő szerv. Az em- 1 tett csővezeték és a mozgásközvetítő szerv ugyanis akadályt jelent a menekülőkészüléket hordozó személy számára a munkavégzés közben, ugyanis gátolja a hajlongást és az általában szükséges összetett törzsmozgat ást. A találmány szerinti oxigénes menekülőkészülék segítségével az ismert hasonló célú készülékek hibái, hiányosságai maradéktalanul kiküszöbölhetők. A találmány szerinti menekülőkészülék elé kitűzött cél az volt, hogy munkavégzés közben is hordozható legyen, vagyis sem a súlya, sem a térfogata ne jelentsen a munkavégzésnél akadályt vagy különleges megterhelést, továbbá, hogy minél kevesebb művelettel, néhány másodpercen belül használatba lehessen venni, és mindezek mellett ne legyen hajlamos a sérülésre. A találmány szerinti oxigénes menekülőkészülék révén a kitűzött célt azáltal lehet elérni, hogy a készülék két egységre van osztva, melyek közül az oxigéntartályt, oxigéntáplálást indító, oxigént adagoló és pótadagoló s/.elepszerkezetet magábafoglaló alapegység például a használó személy derékszíjára fűzve hordozható, míg a másik egység — a csatlakozó egység — célszerűen a használó személy mellére függeszthető. Ez utóbbi egységben — tehát a csatlakozó egységben — van elhelyezve a légzsák, a csutora, és a csutorához tartozó tömlő, továbbá a regenerálószer tartója és különféle szelepek. Igen lényeges körülmény, hogy a menekülőkészülék működését kiváltó szerv az alapegységen van, és hogy a csatlakozó egységnek legalább egyik oldalfala lepattanó fedélként van kiképezve. Ennek a kialakításnak köszönhető ugyanis, hogy ha a használó személy veszély esetén egyik kezével megnyomja a működést kiváltó indítószervet — pl. indítógombot — akkor a hirtelen meginduló oxigénadagolás folytán megduzzadó légzsák a csatlakozó egység lepattanó fedelét nyitott helyzetbe löki és az így szabaddá váló csutorát a használó személy a másik kezével a szájához illesztheti. A célszerűen derékon hordható alapegység egy házban elhelyezve tartalmazza az oxigéntartály, az indítószerkezetet és az adagolószerkezetet. Az indítószerkezet egy, a házból kinyúló vagy a ház nyílásában helyetfoglaló nyomógombbal működtethető. Az indítószerkezet biztosítja a nyomógomb megnyomása esetén az üzembehelyezéshez szükséges viszonylag nagy oxigénlökést, majd az állandó adagolást, valamint a pótadagolást. Az adagolószerkezet ennek megfelelően magába - foglalja a nyomáscsökkentő szelepet, az állandó adago5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
