186398. lajstromszámú szabadalom • Eszköz plazma vagy szérum teljes vérből való leválasztására

7 186398 8 1 jelzésű reakciórétegbe jut, ahol az indikátorreakció az üvegszál-szűrővel ellentétes oldalon vizuálisan vagy re­­missziós fotometriásan kiértékelhető. Rajzolástechnikai okokból néhány ábrán a különbö­ző rétegeket részben térközzel ábrázoltuk. A gyakorlati kivitelben a rétegek egymáson fekszenek, úgy hogy a folyadékok akadálytalanul áthatolhatnak. Továbbá az 1 és 6 jelzésű reakciórétegek keresztben tagoltak, hogy érzékeltessük, hogy több egymáson fekvő rétegből is állhatnak. A 3a), 3b), 4. és 6. ábrák szerinti eszközökkel a vér­elválasztás jelentősen javítható, ha a 3 jelzésű üvegszálra, az 1 jelzésű reakciórétegbe vagy mellé egy 15 jelzésű hidrofob gátat viszünk fel, amely részben a 3 jelzésű üvegrost térfogatába is benyúlik. A 3c), 3d), 6a) és 6b) ábrák mutatják ezt a 15 jelzésű gátat, és egyébként meg­felelnek a 3., 4. és 6. ábra szerinti felépítésnek. Ez a 15 jelzésű gát nem csak azt gátolja meg, hogy a 8 jelzésű vér az üvegszál felületén szétterjedjen, és elszennyezze az indikátorterületet, hanem döntően javítja az üvegszál elválasztási hatásosságát. Ezért viszonylag kis 3 jelzésű üvegszál-papírokkal dolgozhatunk, aminek az a követ­kezménye, hogy lényegesen kisebb vérmennyiségek szükségesek. A gát alkalmas módon, például fúvókák­­ból vagy kerekekkel vihető fel. A gát anyagául szolgáló hidrofob anyag lehet például valamilyen olvadó ragasztó vagy alkalmas oldószeres ragasztó vagy viasz. A 9. ábra egy találmány szerinti forma felépítését ábrá­zolja, amely a teljes vér plazmáját az eritrocitáktól cent­­rifugálás nélkül elválasztja, és diagnosztikai célokra elő­készíti. Erre a célra egy 13 jelzésű csövet vagy edényt, amelynek például az ábrázolt formája van, a fentebb le­írt 14 jelzésű üvegszálakkal töltünk meg. A 8 jelzésű vért fenn beletöltjük az edénybe. A felülről lefelé úton az üvegszálakon a vér plazmája elválik az eritrocitáktól. A 13 jelzésű edény alsó részében összegyűlő plazma pél­dául egy az edény végéhez illeszthető kapillárisba tölt­hető vagy elszívható, és közvetlenül valamilyen másik diagnosztikai eljárásba vihető. Egy találmány szerinti másik felépítést vázol a 10. ábra, ahol az eritrociták leválasztására szolgáló 13 jel­zésű edény dugattyús fecskendő formájú, amely az alsó részében 14 jelzésű üvegszálakkal tömörre meg van töltve. A 8 jelzésű vért a felül nyitott edénybe tesszük. Az eritrociták és a plazma sikeres elválasztása után, amikor a plazma maga az alsó edényrészben gyűlik össze, a plazma a 17 jelzésű dugattyú behelyezésével és óvatos nyomásával a fecskendőtestből kinyomható. A plazmanyerésre szolgáló találmány szerinti eljárás, amint all. ábrán vázoljuk, egy olyan 13 jelzésű edény­nyel is végrehajtható, amely egy egyik irányba áteresztő 16 jelzésű szeleppel két részre van osztva, és fent leírt üvegszálakkal van töltve. A 8 jelzésű vért felül töltjük be az edénybe. A plazma az eritrocitáktól való elválasz­tás után az edény alsó részében gyűlik össze, és az alsó edényrész összenyomásával üríthető ki. Ekkor a 16 jel­zésű szelep meggátolja, hogy a plazma a felső, a vérsej­teket tartalmazó részbe visszaáramoljon. Kivitelezhető továbbá a találmány szerinti eljárás egy olyan elrendezéssel is, amelyet az 1. ábrával szemlélte­tünk, ahol a 2 jelzésű alapra ragasztott 1 jelzésű reakció­réteg meghatározott szívóképes anyagból áll, úgy hogy a vér felvitelekor az 1 jelzésű rétegbe meghatározott tér­fogatú plazma jut. A 3., 4. és 5. rétegek eltávolítása után a plazma, azaz az analizálandó anyag valamilyen oldó­szerrel eluálható. A plazma eluálása és az analízis vé­gezhető azonnal, de — az analizálandó anyagtól füg­gően — későbbi időpontban más helyen is. Ha az ana­lízist csak később kell elvégezni, előnyös lehet, ha a plazmát mindjárt beszárítjuk, például meleg levegővel vagy fagyasztva szárítással. Az is lehetséges továbbá, hogy a minta felvitelére kijelölt területtől elkülönítve egy vagy több olyan területet alakítunk ki, amely rea­genseket tartalmaz, úgy hogy valamilyen oldószerrel végzett eluáláskor az egész reakciókeverék egyidejűleg eluálódik. Ha a reakciószíneket nem csak vizuálisan kell kiérté­kelni, hanem remissziós fotometriásan mérni is kell, ak­kor célszerű, ha az 1 jelzésű reakcióréteget egy 7 jelzésű fedőréteggel befedjük, hogy a mérőberendezés beszeny­­nyeződését elkerüljük. Ha az 1 jelzésű reakcióréteg a 29 10 134 sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvá­nosságra hozatali irat vagy a 15 98 153 sz. német szö­vetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás szerinti film, akkor célszerű ezt közvetlenül a 7 jelzésű fedőlapon ré­­tegezni, és azután a kettőt együ tt összeállítani. Egy lehet­séges kiviteli alakot mutat a 3e) ábra. Természetesen a 7 jelzésű fedőréteg használható más kiviteli alakokra is, amint a la) ábrán bemutatjuk, ami egyébként a 7. ábra szerinti felépítésnek felel meg. Továbbá előnyösnek bizonyult az, hogy olyan elren­dezéseket válasszunk, amelyeknél az 1 jelzésű reakció­­réteg a 3 jelzésű üvegszál-réteggel, illetve a 9 jelzésű szívóképes réteggel nincs közvetlenül folyadékvezető érintkezésben, hanem ezt az érintkezést csak akkor hoz­zuk létre, ha az említett rétegek teljesen telítődtek plaz­mával, illetve szérummal. Ezeknek az elrendezéseknek az előnye az, hogy a plazma, illetve szérum előre ponto­sa í meghatározott időpontban hozható érintkezésbe az 1 jelzésű reakcióréteggel. Továbbá ez az érintkezés az egész felületen történik, úgy hogy kizártak a kromatog­ráfiás hatások, amelyek az előbbi elrendezések esetében adott esetben előfordulhatnak. Az a tény, hogy a 8 jel­zésű vér felvitele és a reakciónak az 1 jelzésű reakciöré­­tegben való megindítása között előre meghatározott idő telhet el, olyan reakcióknál nagy jelentőségű, ame­lyeknek különösen ellenőrzött körülmények között kell végbemenniök. így enzimek meghatározásánál, aminek különösen állandósított hőmérsékleten kell történnie, a reakciót csak akkor kell indítani, ha a diagnosztikai eszköz kellően állandó hőmérsékletre temperálódott. Ugyanígy a 3 és 9 jelzésű zónákban, amelyekben a plaz­ma összegyűlik, elhelyezhetők olyan reagensek, amelyek a kimutatandó anyagot időfüggő reakcióban meghatá­rozott állapotba hozzák, azaz egy előreakciót futtatnak le. Erre egy példa a kreatin-kináz N-acetil-ciszteinnel való aktiválása. A 12., 13. és 14. ábrák különböző lehetséges elrende­zéseket mutatnak be, ahol a 13. ábrán a 15 jelzésű hid­rofob gát egyidejűleg az 1 és 7 jelzésű rétegek rögzíté­séül is szolgál. A többi rétegek jelölései és összeállításai a 3— 6. ábrákénak felelnek meg. A 14. ábrán egy 18 jelzésű hidrofob háló alkalmazását mutatjuk be az 1 jelzésű reakcióréteg és a 3 jelzésű üveg­­szál-Téteg illetve a 9 jelzésű szívóréteg között. Ez a hid­rofob háló védi az eszközt a véletlen enyhe érintések károsító hatásától, és a folyadék összeköttetést csak erő­sebb nyomásra engedi létrejönni. Ez hozzájárul a jobb gyakorlati alkalmazhatósághoz. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents