186391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás plasztiszolként vagy organoszolként feldolgozható keverékek előállítására
5 186391 6 60—80 K-értékű és 5—30 [Jim közepes szemcsenagyságú emulziós vinilklorid-homopolimer és/vagy a kopolimer mennyiségére számítva 1—10 sú\y% polimerizált vinilacetát egységet tartalmazó emulziós vinil-klorid/vinil-acetát kopolimer és/vagy mikroszuszpenziós vinil-klorid polimer összekeverése útján, amelyet az jellemez, hogy további komponensként 10—60 súlyrész mennyiségben olyan szuszpenziós ojtásos kopolimert alkalmazunk, amelynek K-értéke 50—80, közepes szemcsenagysága 20—60 [xm és amely az ojtásos kopolimer mennyiségére vonatkoztatva 99,5—88 súly% polimerizált vinil-klorid egységet, 0,1—11,9 súly% polimerizált vinil-acetát egységet és 0,1—2,2 súly% polimerizált etilén egységet tartalmaz, azzal a megszorítással, hogy a polimerizált etilén egységek és vinil-acetát egységek mennyiségének összege az ojtásos kopolimer mennyiségének 0,5—12 súly%-át képezi. Abban az esetben, ha a keverékben jelenlevő polimerek összmennyiségére vonatkoztatva 5 súly%-nál kevesebb ojtásos vinil-klorid-kopolimert alkalmazunk, akkor általában nem érünk el kielégítő viszkozitáscsökkenést. 70 súlyzónál nagyobb mennyiségben történő alkalmazás esetén — a keverékben jelenlevő polimerek teljes mennyiségére vonatkoztatva —■ romlanak a plasztiszol feldolgozási tulajdonságai. Az ojtásos vinil-klorid-kopolimerből túlságosan nagy mennyiség alkalmazása a plasztiszol viszkozitását is növeli. A fentebb ismertetett ojtásos vinil-klorid-kopolimerből előnyösen 10—60 súly% mennyiséget alkalmazunk, a teljes polimermennyiségre vonatkoztatva. Az ojtásos vinil-klorid-kopolimer K-értéke célszerűen 50—80. Ha olyan kopolimert alkalmazunk, amelynek K-értéke a fenti tartományon kívül van, romlanak a plasztiszolból készített termékek mechanikai tulajdonságai, illetőleg gélképződési nehézségek lépnek fel. Előnyösen olyan ojtásos vinil-klorid-kopolimert használunk, amelynek a K-értéke 55 és 77 között van. A találmány szerinti eljáráshoz olyan ojtásos vinil-klorid-kopolimert alkalmazunk, amelynek az átlagos részecskemérete 20—60 p.m. 20 (xm-nél kisebb részecskék esetén nem kielégítő a viszkozitáscsökkentő hatás, romlik a szabadon folyó tulajdonság és zavaró mértékűvé válik a porképződés. Ha a közepes részecskeméret nagyobb 60 ixm-nél, akkor egyre kevésbé lesz alkalmas a plasztiszol vékony bevonatok készítésére, s a felületekre történő felvitelnél problémák jelentkeznek felületi egyenetlenségek és az ingadozó viszkozitás miatt, tekintettel arra, hogy ülepedésre hajlamosak azok a plasztiszolok, amelyek nagyobb átlagos részecskeméretű polimert tartalmaznak. Előnyösen olyan ojtásos vinil-klorid-kopolimert használunk, amelynek a közepes részecskemérete 30— 55 pm. Célszerű, ha az ojtásos vinil-klorid-kopolimer lágyítószer-felvétele — amelyet a későbbiek során ismertetett módon mérünk — lehetőleg kis értékű, mivel a nagyobb mértékű lágyítószer-felvétel csökkenti a plasztiszolok viszkozitását és a viszkozitás állandóságát a tárolás folyamán. Előnyösen olyan ojtásos vinil-klorid-kopolimert alkalmazunk, amelynek a lágyítószer-felvétele 5—12%, különösen előnyösen 5—9%. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott ojtásos kopolimer 99,5—88 súly% polimerizált vinil-klorid egységet, s 0,5—12 súly% polimerizált etilén és vinil-acetát egységet tartalmaz, az ojtásos kopolimer menynyiségére vonatkoztatva. A leírásban az a kifejezés, hogy „az ojtásos kopolimer mennyiségére vonatkoztatva”, úgy értendő, hogy a megfelelő százalék számértékek a tiszta ojtásos kopolimerre vonatkoznak, amely nem tartalmaz már aktivátorokat, szuszpendáló segédanyagokat, emulgeátorokat és egyéb polimerizációs segédanyagokat. Ezért ezeknek a százalékos menynyiségét előbb le kell vonnunk a százalékos arányok kiszámításánál. Ha a polimerizált etilén és vinil-acetát egység menynyisége kisebb, mint 0,5 súly%, akkor az ojtásos kopolimer nem biztosít a megadott részecskeméret-tartományban kielégítő viszkozitáscsökkentést. Abban az esetben, ha a polimerizált etilén és vinil-acetát egység összege több mint 12 súly%, nehézségek mutatkoznak a viszkozitás állandóságát illetően a plasztiszol tárolása folyamán, és a plasztiszol keverékek általában túlságosan könnyen gélesednek. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott ojtásos vinil-klorid-kopolimert úgy állítjuk elő, hogy vinil-kloridot vagy vinil-kloridból és vinil-acetátból álló monomerelegyet vizes szuszpenzióban polimerizálunk. A polimerizációt a kiindulási monomer vagy monomerelegy mennyiségére számított 0,45—2,5 súly% keverékpolimer jelenlétében végezzük, ahol a keverékpolimer 20—80 súly% polimerizált vinil-acetát egységből és 80—20 súly% polimerizált etilén egységből áll — a megadott súly% értékek a keverékpolimer mennyiségére vonatkoznak —, és az ozmotikusán mért molekulasúlya 5000—200 000, előnyösen 10 000—100 000. Az etilén-vinil-acetát-keverékpolimer fentebb megadott alkalmazási mennyiségénél 90%-os termeléssel végbemenő polimerizációt vettünk alapul. A polimerizáció ennél nagyobb vagy kisebb termeléssel is végbe mehet, s ezt figyelembe kell vennünk az alkalmazott keverékpolimer mennyiségénél, mivel az teljesen a képződött ojtásos kopolimerben marad, míg az alkalmazott monomer, illetve monomerek a polimerizáció termelésétől függően kerülnek be az ojtásos kopolimerbe. Abban az esetben, ha az átalakulás mértéke csekély, például 80%-nál kisebb a polimerizáció termelése, nem gazdaságos az eljárás, így ez kevéssé jöhet szóba. Ha a felhasznált monomer mennyiségére vonatkoztatva 2,5 súly%, etilénből és vinil-acetátból álló keverékpolimer jelenlétében dolgozunk, akkor 90%-os nyeredék esetén olyan ráojtásos kopolimer képződik, amely az eredetileg bevitt keverékpolimert 2,8 súly% körüli mennyiségben tartalmazza, a ráojtásos kopolimer menynyiségére vonatkoztatva. Ha az ojtásos kopolimer ennél nagyobb mennyiségben tartalmazza az eredetileg bevitt etilén-vinil-acetát-keverékpolimert, a találmány értelmében használható ojtásos kopolimert kapunk ugyan, azonban növekvő etilén-vinil-acetát-polimertartalomnál nehezebbé válik a kívánt szemcsemérettartomány és a kívánt szűk szemcseméret-eloszlás beállítása, a kenési próba kedvezőtlenebb eredményeket mutat, és a kapott termék csak korlátozottan alkalmazható vékonyabb bevonatok készítéséhez. Ennek következtében a nagyobb mennyiségű etilén-vinil-acetát-keverékpolimer alkalmazásával kapcsolatos ráfordítástöbblet az elért hatás figyelembevételével kevéssé fizetődik ki. Különösen kedvező eredményeket kapunk akkor, ha az ojtásos kopolimer előállításához olyan etilén-vinil-acetát-keverékpolimert alkalmazunk, amely 40—65 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
