186383. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új rákellenes hatású amino-akridin-alfa,béta-(D), vagy (L)-N-glikozid származékok és sóik előállítására
5 186383 6 A 10-metil-Proflavin-glíkozidjai ugyanakkor a 10- -metil-proflavinnal azonos koncentrációban hatásosnak bizonyultak. Ismeretes továbbá, hogy az amino-akridinek gombák ellen hatástalanok. A 10-metil-Proflavin-glikozidjai ezekkel ellentétben hatásosnak mutatkoztak pl. az Aspergillus fumigatus, Aspergillus niger ellen. A 10-metil-Proflavin — ugyancsak ismert irodalmi adatok alapján — gátolja az Erlich ascites tumor fejlődését [Schümelfelder et al. Z. Krebsforsch. 63. 129. (1959)]. A 10-metil-Proflavin-di-glükozidja az irodalomból idézett, fenti tumorféleséget ugyancsak gátolja, megfelelő dózisban — i. p. adagolásban — pedig meg is akadályozza ezen átoltott tumorféleség kifejlődését egérben és patkányban. Ugyanakkor a 10-metil-Proflavintól eltérő jelentős hatása az, hogy kondicionálja a tumorsejtekkel oltott állatokat (1. táblázat). Rubbo és mt. közleményei alapján [Rubbo, Albert, and Maxvell (1942) Brit. J. Exper. Path., 23, 69. ; Rubbo (1947) Brit. J. Expert. Path., 28, 1.] ismeretes, hogy a 10-metil-Proflavin — tisztított Akriflavin — lényegesen (kb, tízszer) toxikusabb mint a Proflavin, egérben mért toxicitási adatok alapján. Vizsgálataink szerint ezen alapvegyületek di-glükozidjainak toxicitási adatai (CFLP-egérben i. p. adagolással meghatározva) ugyanakkor meglepően hasonlóak — LD50 — 280 mg/kg a Proflavin-di-glükozidja esetén, és LD50—215 mg/kg a 10-metil-Proflavin-di-glükozíd esetében — ez az alapvegyületekhez képest csökkent toxicitást jelent. A találmány lényegét a következő példákon mutatjuk be anélkül, hogy az oltalom körét csak a bemutatott vegyületekre korlátoznánk. 1. táblázat Kezelésre felhasznált Testsúly változások (g-ban) Átlagos túlélés anyag 7. napon 12. napon 21. napon (napokban) 3,6-di-(ß-D-glükopiranozil-amino)-10-N-metil-akridiniumklorid + 1,2 +2,0 + 2,6 40,0* (Vak-kísérlet) +8,1 + 19,0 — 13,2 * A negyvenedik napon a kezelt állatok mindegyike élt, a kísérletet ekkor befejeztük. A két csoportban 50—50 egeret állítottunk be. Az állatokat Ehrlich ascites tumor-sejtekkel (állatonként 5 x 106 sejtszámmal) intraperitoneálisan kezeltünk. Az egyik csoport egereit a fertőzés utáni első, második és harmadik napon 12,5 mg/kg 3,6-di(ß-D-glükopiranozilamino)-10-N-metil-akridiniumkloriddal kezeltük, a másik csoport nem kapott kezelést. 1 1. példa 3,6-di-(a,ß-D-glükopiranozil-amino)-akridin előállítása Egy visszafolyató hűtővel és keverővei ellátott 3 literes gömblombikban 66,0 g (0,33 mól) D-glükóz-monohidrátot és 36,9 g (0,15 mól) 3,6-diamino-akridin-hidrokloridot erős keverés mellett 1350 ml aceton és 150 ml víz elegyében szuszpendáltunk. A szuszpenziót 45 °C-ra felmelegítettük és 10 ml tömény sósavat a lombikba mértünk. Kb. 5 perces keverés után tiszta oldatot nyertünk. További 2—3 perc eltelte után megindult a termék kiválása és 25 perc után ez teljessé vált. A reakcióelegyet jeges vízben lehűtöttük és 1 órás állás után a felülúszót dekantáltuk. A visszamaradó csapadékot 250 ml vízben feloldottuk és lassú ütemben 2 liter, erőteljesen kevert acetonba csurgattuk. A pelyhes csapadékot szűrtük, etilacetáttal (200 ml) és éterrel (100 ml) mostuk, majd vákuumban szárítottuk. Az átcsapást hasonló körülmények között még 2 alkalommal megismételtük. Kitermelés : 70,0 g (87,5%) ; olvadáspont : 190—5 °C ; optikai forgatóképesség : (oc)D= —145,8° (c 0,75, DMF) ; vékonyréteg kromatográfia : kovasavgél („Merck” 5562 sz. gyártmánv); Aceton : Ammóniumhidroxid (65 : 35) ; Rf=0,41 Analízis: C25H31O10N3 (533,27) képletre számított: C: 56,26%, H: 5,86%, N: 7,88%; talált: C: 55,42%, H: 5,69%, N: 8,01%. 2. példa 3-amino-6-(a,ß-D-glükopiranozil-ammo)-akridin előállítása Az 1. példa dekantált felülúszóját, amely 3,6-diamino-akridín proflavin és kevés 3,6-di-(a, ß-D-glükopiranozil-amin)-akridin mellett a mono-glükozidot tartalmazta, vákuumban bepároltuk. A párlási maradék (15 g) ötödét (3 g-ot) 300 g Kieselgel G töltetű oszlopon (7 cm átmérőjű, 25 cm magas) aceton : ammóniumhidroxid (65 : 35) eluenssel kromatografáltuk. 10 ml-es felülúszókat szedtünk és összetételüket vékonyrétegkromatográfiásan az oszlopkromatográfiánál használt oldószer-rendszerben ellenőriztük. A monoglükozidot tartalmazó frakciókat vákuumban bcpároltuk, a szilárd maradékot etilacetát (50 ml) alatt elporítottuk és szűrtük. Kitermelés: 1,25 g; olvadáspont: 190 °C; optikai forgatás: (a)D= — 95,3° (c 0,55, DMF); vékonyrétegkromatográfia : kovasavgél („Merck” 5562 sz. termék) ; Aceton : Ammóniumhidroxid (65 : 35); Rf=0,79 Analízis: C19H2,05N3 (371,19) képletre számított : C: 61,42%, H: 5,70%, N: 11,32%; talált: C: 60,95%, H: 5,60%, N: 15,05%. 3. példa 3,6-di-(a,6-D-galaktopiranozil-amino)-akridin előállítása Egy visszafolyató hűtővel és keverővei felszerelt 3 literes gömblombikban 60,0 g (0,33 mól) D-galaktózt és 36,9 g (0,15 mól) 3,6-diamino-akridin-hidrokloridot erős keverés mellett 1350 ml etanol és 150 ml víz elegyében szuszpendáltunk. A kevert szuszpenziót 70 °C-ra melegítettük és 7,5 ml tömény sósavat a szuszpenzióhoz 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
