186313. lajstromszámú szabadalom • Rögzitőelem
3 186313 4 A találmány rögzítőelem, különösen csövek vagy kábelek falra, födémre, mennyezetre történő rögzítésére, amelynek adott esetben, hoszszában osztott szára és a száron levő feszítőtestei vannak, a furattal történő erőzáró kapcsolat létrehozásához. Villamos csővezetékeknek, kábeleknek vagy hasonlóknak falakra történő szereléséhez a falban azonos távolságokban furatokat készítenek, majd a furatokba rögzítőékeket tolnak és a rögzítőékekbe különböző szerelőelemeket csavaroznak. A szerelés egyik egyszerű megoldása szerint a furatokba feszítőékeket helyeznek és azt erővel bepréselik, amely feszítőékek a tartókengyelekkel egy darabot alkotnak. A csavarozással történő szerelés nagyon munkaigényes és drága, nehezen hozzáférhető helyeken pedig nehézkes. Az utóbb említett feszítőékeknél pedig a betoláshoz nagyobb erőre van szükség, ugyanakkor szinte ugyanolyan erővel a rögzítőelemek a falból kihúzhatok. Ezért az ilyen rögzítőelemek nagyobb terheléseknél nem is alkalmazhatók. A találmány célja a felsorolt hiányosságok kiküszöbölése és olyan rögzítőelem létesítése, amely szerszám nélkül kis erővel a furatba behelyezhető, ugyanakkor a legkisebb húzóerő esetén a furat falára kapaszkodik és a gyakorlatban előforduló terhelésnek ellenáll. Ezt a célt a bevezetőben említett típusú rögzítőelemmel azáltal érjük el, hogy a feszítőtestek excenterekként vannak kialakítva, amelyek forgáspontja, illetve forgástengelyei a szár felülete tartományában vannak és az excenterek a rögzítőelem kihúzásakor történő elfordulási irányban a szár felületétől növekvő távolságú excenter felülete van. A rögzítőelem betolásakor az excenterek kitérnek és a furat fala mentén elcsúsznak. Amennyiben viszont a rögzítőelemre húzóerő hat, a terhelt szár a furat falára felfekvő excentereket kifelé mozgatja, azaz növekszik az excenterek felfekvési pontjainak átmérője. Így minél nagyobb a húzóerő, annál nagyobb a tartóerő. A találmány szerinti rögzítőelem különböző átmérőjű furatokhoz is alkalmas. Nincs szükség pontos furatokra és azonkívül az sem játszik szerepet, ha a fal anyaga porózus és így a furat átmérője egy furaton belül is változik. Az excenterek a furat falán mindaddig legördülnek, míg az excentereknek a fallal történő erőzárása a vonóerőnek meg nem felel. Az excentereknek sugár irányú előfeszítése azt eredményezi, hogy terheletlen rögzítőelem esetén is már bizonyos tartóerőt fejt ki a furat falára. Célszerű, ha az excenterfelület egy golyófelület, amelynek középpontja a forgástengelyen, illetve forgásponton kívül van. A golyófelület a szár tengely irányában legördül a furat falán és keresztmetszetet tekintve a furatfal teljes kerületén lényegében felfekszik. Az excenter olyan testként is kialakítható, amelyet két sík egy golyóból vág ki, amely két sík egymást metszi és a metszésvonal a golyó középpontján kívül fekszik. A metszési vonal tartományában van az excenter forgástengelye. Az excenter azonban lehet trapéz alakú, körte alakú vagy ovális és egy ponton, azaz forgásponton vagy egy egyenes azaz forgástengelyen keresztül lehet a rögzítőelem szárával összekötve. A könnyebb elfordíthatósá i érdekében az excenter és a szár között egy borda lehet. A rögzítőelem, mint tömegtermék műanyagból, fémből vagy más hasonló anyagból készülhet. A csúszás kiküszöbölésére az excenter felület durva felület lehet vagy bordázott lehet. Tulajdonképpen a fal anyagától függ, hogy az excenter felületét hogyan ke 1 kiképezni. Például porózus anyagoknál előnyösebben mutatkozott sima excenter felületet alkalmazni. A találmány egy különleges kiviteli példája, amikor a szár négyszög keresztmetszetű és az excenteiek a rögzítőelemet homloknézetben oválisra egészítik ki, amelynek kisebb átmérője a furat n ívleges átmérőjének felel meg. Ezt az ovális alakot akkor kapjuk, ha az excenternek sík felír ete a szárra fekszik fel. A találmány szerinti rögzítőelem különleges hatása abban van, hogy különböző furatátmérőkhöz magától hozzáigazodik és, hogy azonos terhelésnél állandó tartóerővel kapaszkodik, függetlenül a furat átmérőjétől. Az excenterek oly mértékben vannak előfeszítve, hogy minden esetben a furat falára felfekszenek. A találmányt részletesen kiviteli példák kapcsán, a rajzok alapján ismertetjük: az 1 ábra a találmány szerinti rögzítőelem szárának oldalnézete, az 11 ábra a szár részmetszete, az 11) ábra egy excenter kiviteli példája, a 2. íbra a szár keresztmetszete, a 3. ábra a szár egy ferde metszete, a 4., 5. és 6. ábrák a rögzítőelemet különböző átmérőjű furatokban szemléltetik, a 7., 8. és 9. ábrák egy komplett rögzítőelemet szemléltetnek különböző szerelési fázisban, a IC., 11., 12. és 13. ábrák a rögzítőelem szárához csatlakozó különböző kialakítású rögzítőpofák it szemléltetnek. Az 1. ábrán a rögzítőelem 1 szára látható, amelyen 2 excenterek vannak billenthetően elrendezve. A 2 excenterek ennél a példánál a rögzítőelem gyártása után az ábrán látható helyzetet veszik fel. Ez a helyzet azonban megváltoztatható az excenterek többé vagy kevésbé lehetnek lefeszítve. Az 1 szárak a 2 excenterekkel együtt előnyösen műanyagból készülnek, amikor a rögzítőelemet berendezési tárgyak, kábelek vagy csövek falra szereléséhez alkalmazzák. Magyobb terheléseknél az 1 szár és a 2 excenterek fémből vagy más anyagból is előállíthatok. Mindegyik 2 excentert egy 3 gömbfelület és két 4, 5 sík határol, ahol a golyó középpont a 2 exceiter 6 forgástengelyén kívül esik. Amenynyib ín az 1 szár egy keresztmetszeti síkjába eső két 2 excentert ugyanazon értelemben elforgatjuk, akkor a rögzítőelem hatásos átmérője a szár tartományában megváltozik. Az 1. ábra szerinti 6 forgástengely, mint érintkezési pont helyett a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
