186257. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kommunális szennyvíz és/vagy állati hígtrágya kezelése útján humusztrágya előállítására

3 186257 4 A találmány tárgya eljárás kommunális szennyvízből és/vagy állattartó telepeken keletkező híg trágyából, vagy a két anyag tetszőleges arányú keverékéből a bio­lógiai értékes anyagok kinyerése és fázisbontás útján a szilárd részből humusztrágya, a híg részből pedig öntö­zésre, öblítővízként történő visszaforgatásra, vagy a fel­színi vízfolyásba történő visszavezetésre alkalmas víz előállítására. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárás szempontjából a szennyvizet és a híg trágyát, illetve ezek elegyét nyersanyagoknak tekintjük, melyekből az érté­kes anyagokat kémiai, fizikai és biológiai kezeléssel von­juk ki és humusztrágyává dolgozzuk fel. Az eljárás az is­mert eljárásokkal szemben azzal tűnik ki, hogy az adott elegyet idő- és költségkímélő módon, bonyolult beren­dezések nélkül, energiatakarékosán, szabályozottan vá­lasztjuk szét híg- és szilárd részre. A hígfázís tisztítása, továbbá a szilárdfázis átalakítása a környezetet kímélő módon zajlik le, a keletkező anyagok minden káros kö­vetkezmény nélkül juttathatók vissza a természet kör­folyamatába egyrészt tápanyag-utánpótlás, másrészt ön­tözés formájában. Állattartó telepek híg trágyájának hasznosítása nem új keletű. Sőt a kommunális szennyvizekből történő ér­tékes anyagok kinyerésére is történtek korábban is erő­feszítések. A kommunális szennyvizek tisztításában leg­inkább a biológiai rendszerű tisztítók terjedtek el. A megfelelő hatékonyságú biológiai tisztítási folyamat­hoz azonban csak nagy energiaráfordítással lehet a szük­séges oxigént biztosítani, ugyanakkor a folyamat meny­­nyiségi és minőségi oldalról nézve gyorsan változó kö­rülmények között zajlik le, a csúcsterhelések a tisztítás hatékonyságát negatív irányban befolyásolják, a terhe­lési minimumok viszont a fajlagos energiafogyasztás in­gadozását eredményezik. A folyamat szabályozása az ez idő szerinti módszerek ismeretében gyakorlatilag még nincs tökéletesen megoldva. Ezek a tisztítási eljárások ugyanis a megfelelően kezelt iszap elhelyezésére nem nyújtanak kitanítást. Ami pedig hígtrágya és kommuná­lis szennyvíz együttes kezelésére adna megoldást, erről sem az irodalom, sem a gyakorlat nem nyújtott ez ideig támpont. Hígtrágyának az állattartó telepeken az állatok vize­letéből, fekáliából, csurgalékvízből keletkező elegyet ne­vezzük. Ennek a hígtrágyának elhelyezése igen nagy gondot jelent az állattartótelep kezelőinek. Egy ismert eljárás szerint a szilárd és folyadékfázist a hígtrágyából szalmaszűrő, szalagprés és mechanikus szűrők alkalmazásával mechanikus úton választják szét. A kapott szilárd anyagot a növénytermesztésben trágya­ként, a hígfázisként kapott vizet pedig öntözővízként hasznosítják. Ez a módszer viszonylag költséges, a ka­pott anyagok nehéz kezelhetősége miatt a gyakorlatban nem vált be. Egy másik eljárás szerint a hígtrágyát megfelelő ho­­mogenizálás után mezőgazdaságilag művelt területekre, szántók, legelők öntözésére használják. Ezt az eljárást összefoglalóan ismerteti Csávás—Fekete—Kiss—Ver­mes: „A hígtrágya kezelési módszereinek vizsgálata szakosított sertéstelepeken” c. munka. (Akadémiai Ki­adó, Budapest, 1975.) Ennek az eljárásnak hátrányai a következők: megfelelő nagyságú terület adott időben nem áll rendelkezésre, a! tápanyag kijuttatásimennyisé­­ge nem szabályozható, így az a talaj szennyeződéséhez, elzsírosodásához vezet. További hátrány ennél a megoldásnál az is, hogy az eljárás alkalmazását a talajvíz szintje határozza meg, az eljárás bűzös, a levegőt szennyezi, szállítás költséges. Ismeretes olyan megoldás is, amelynek során a homo­genizált híg trágyát az altalajba injektálják megfelelő nyomás és az altalaj lazítása mellett. Ezt az eljárást az USA-ban és Dániában alkalmazzák, hazánkban ez idő szerint van elterjedőben. Az eljárás el nem hanyagolható hátránya a magas költségekben jelentkezik. Alkalmazzák még a szennyvíztisztításban már koráb­ban is ismert eljárások szerinti megoldást, vagy több ilyen eljárás kombinációját. Az eredményként kapott, aktív szűrők útján tisztított vizet élővizek folyásába engedik, így azonban a tisztítás folyamán az értékes anyagok veszendőbe mennek. Mindezen eljárások közös jellemzői a mechanikus szétválasztás, derítés, vegyszerek (mészhidrát, vas- és alumíniumsók, polielektrolitok) alkalmazása, biológiai aerob tisztítás, fertőtlenítés, végül valamilyen recipi­­ensbe történő elvezetés. A közös jellemzőkből eredően közösek a hátrányok is, nevezetesen nagyfokú a hő­mérsékletfüggés, hosszú az átfutási idő, viszonylag ma­gas energiaigény, a kezeléshez szükséges szakértelem, a biológiai folyamat labilitása a fertőtlenítőszerek hatá­sára, relatíve magas beruházási költségek. A 158 766 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás a biológiai értékes anyagoknak vákuumszűrés útján történő kiválasztására nyújt kitanítást. A szűrletet esőz­­tetésre, vagy párologtatásra, illetve ismételt öblítővíz­ként leendő felhasználásra alkalmazzák. A nitrogén­vegyületeket rendszeresen kicsapatják, egy fokozatban. A szilárd részt trágyázásra használják. Az eljárás hát­ránya, hogy csak részmegoldást nyújt, ugyanakkor azonban magas az energiaigény és a költségek. Az EE—2431 bejelentési alapszámú, „Eljárás állat­tartó telepeken keletkezett hígtrágya beltartalmi részei­nek kinyerésére, a kapott víz használhatóvá tételére és az alkalmazott vas- és alumíniumsók egyidejű regene­rálására” című találmányra az jellemző, hogy a foszfor­­vegyületeket is eltávolítja a vízből egy többfokozatú vegyszeres kezeléssel. A kapott szilárd fázisból ezután a vas- és alumínium­sókat regenerálással kinyerik, és újra felhasználják. Az eljárás hátránya, hogy bonyolult, a vegyi folyamatok irányítása nehézkes, és költségigényes. A 179 639 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás­ból megismerhető megoldás lényege az, hogy a híg trágyát az állattartó épületben körcsatomában kering­tetik, aerob módon kezelik, közben hőt vonnak ki be­lőle, amelyet hőcserélő rendszeren keresztül az épület fűtésére hasznosítanak. A keletkező trágya szagtalan — a megoldás szerint —, de kinyerésére, további kezelésére nincs utalás. A 38 377 lajstromszámú NDK leírásból megismerhető eljárás szerint a trágyalét a szilárd fázis­tól szétválasztják és abból mezőgazdasági hulladékok­ból álló adalékanyagok hozzáadásával (szalma, fű, csalán stb.) trágyát állítanak elő. Az eljárás hátránya az hogy a trágyalé tovább kezelésére nem ad útmutatást, a trágyalé bűzös összetételű marad. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárás révén az ismert eljárások hátrányait kívánjuk kiküszö­bölni. Feladatul azt tűztük ki, hogy mind trágyából, mind kommunális szennyvízből, vagy a hígtrágya és a kommunális szennyvíz tetszőleges arányú keverékéből kinyerjük a biológiailag értékes anyagokat, humusztrá­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents