186257. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kommunális szennyvíz és/vagy állati hígtrágya kezelése útján humusztrágya előállítására
5 186257 6 gyát állítsunk elő, a híg részből pedig öntözésre, vagy a felszíni élővízfolyásba történő visszajuttatásra alkalmas vizet nyerjünk. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárás lényege abból a felismerésből adódik, hogy a szennyvízből és hígtrágyából, vagy ezek keverékéből megfelelő technológiai folyamat alkalmazása mellett ki lehet vonni a mezőgazdaság számára hasznos anyagokat. Az eljárás végeredményeképpen megfelelő halmazállapotú, csíramentes anyagok keletkezhetnek, szerves és szervetlen vegyületek formájában, amelyek a természet körfolyamába visszajuttatva káros hatás nélkül hasznosíthatókká válnak. Az eljárás előnye — szemben az eddig ismert eljárásokkal — az, hogy minimális anyag- és energiaráfordítás szükséges, csak hazai anyag- és gépigény merül fel, a beruházási költségek minimálisak, nem szükséges módosítani a jelenlegi szennyvízgyűjtő és hidraulikus trágyaeltávolítású állattartási technológiákat. Az eljárás eredményeként keletkező származékokat külön-külön, vagy egyesítve is lehet alkalmazni. Különös előnyt jelent a vidéki települések együttes szennyvízkezelésének megoldása terén. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő eljárást a következőképpen foganatosítjuk: (az eljárás megértése végett, ill. annak szemléletesebbé tétele érdekében a leíráshoz folyamatábrát is mellékelünk.) Az érkező szennyvizet és/vagy hígtrágyát egy 1 gyűjtő-átemelő aknában fogadjuk, majd az összegyűjtött mennyiségtől függően 50—100 mg/1 mennyiségben mikromeszet adagolunk hozzá úgy, hogy a kezelni kívánt nyersanyag pH-értéke 8—9-re álljon be. Ezt követően a 1 gyűjtő-átemelő aknából a kezelt anyagot szivattyú segítségével egy 3 fázisbontó medencébe visszük át, közben a szivattyú segítségével à mikromeszet és a kezelt nyersanyagot eleggyé keverjük össze. A fázísbontó medencében a keveréket mechanikus szűréssel szilárd- és hígfázisra választjuk szét. Mechanikus szűrő gyanánt ellennyomásos szalmaszűrőt alkalmazunk, amely egyúttal a 3 fázisbontó medencét megfelelő nagyságú fogadótérre és egy kisebb, szabályozható szintű szűrlettérre osztja. A szűrlettér szintjét tolózár fojtásával úgy állítjuk be, hogy a fogadótér és a szűrlettér szintje között megközelítően 50 mm-nél nagyobb szintkülönbség ne keletkezzék. Az ellennyomásos szalmaszűrő segítségével tudjuk kiiktatni a hagyományos szalmaszűrők hibáját, az ún. áttörés veszélyét. A fázisbontóban visszamaradó szilárd fázis 8—9 pH-értéke az egyenletes mésztartalom miatt tiszta marad, legyek és légyszerű rovarok kerülik. Ezután a hígfázist egy 4 vegyszeradagolóból vasszulfát 20%-os vizes oldatával kezeljük. Az oldatnak 20—40 mg/1 mennyiségben kell tartalmaznia vas(II)szulfátot. Az így keletkező elegyet egy 5 levegőztetőbe folyatjuk, ahol a medence alján levegőadagolóelemeken keresztül beporlasztott levegővel átszellőztetjük. Az 5 levegőztetőbői a hígfázis továbbfolyik egy 6 ülepítőbe. Átfolyáskor a 2 vegyszeradagolóból további mikromészmennyiséget adagolunk, és így a hígfázist 6,5— 7,5 pH-értékre állítjuk be. A 6 ülepítőből a hígfázist egy további 7 ülepítőbe bocsátjuk, ahol az anyagot homogenizáljuk. Az 5 levegőztető, valamint a 6 és 7 ülepítő alját 30°-os összelejtéssel alakítjuk ki, s így egy iszapgyűjtő zsompba történő betorkollásukat valósíthatjuk meg. Az összegyűjtött iszapot egy 8 iszapszivattyúval ellátott aknán keresztül a szükség szerint emelhetjük ki a 3 fázisbontó medencébe. A szűrlet a 7 ülepítőmedencéből egy 9 kaszkádos Ievegőztetőre kerül gravitációs úton. Itt oxigénben tovább dúsul, majd az anyagot továbbvisszük egy kazettás rendszerű műtárgyszerűen felépíthető, de természetes kialakítású anaerob 10 tórendszerbe, amelynek a, b,césd részeit egymástól elválasztottuk, oly módon azonban, hogy a szűrlet a betűk által jelölt sorrendben átfolyjon. Az a és d tavak aránya 1: 3 térfogatú abésc tavak térfogatához viszonyítva. Az anaerob 10 tórendszerben a szűrt vizet hat hónapon át tároljuk, ami annyit is jelent, hogy ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a szűrlet a tórendszer a részéből a d rész kilépő oldalához folyjon át. Az anaerob tórendszer d részéből a víz már közvetlenül öntözéshez hasznosítható. Magasabb szintű igény kielégítése érdekében a 10 anaerob tórendszer d részéhez csatlakozik egy 11 lassúszűrő mező, amelyet hagyományosan folyami kavics és homok alkot. Méretét a felmerülő igénynek megfelelően alakítjuk ki, ill. választjuk meg. Ebben a lassúszűrő mezőben csőkutak vannak elhelyezve, ahonnan a megtisztított vizet akár ismételt felhasználási helyre, vagy élővizek folyamába szivattyúzhatjuk vissza. Ha a 3 fázisbontó szilárd-fázissal töltődik fel, vagy szűrőcserére van szükség a rendszerben, úgy a fenékrészen kialakított zsompon át leszikkasztható. A szilárdfázis és szárazanyag-tartalom ebben az esetben 12— 16% lesz. A 3 fázisbontóból a szilárd halmazállapotú anyagot már rakodógéppel is kitermelhetjük. A szilárd fázisban jelenlévő magas N, P, K és Ca tartalmú vegyületeket szerves kötöttség állapotába kell vinnünk azzal a céllal, hogy könnyen kezelhető anyagot kapjunk végtermékként a szilárdfázisból. Ennek érdekében a 3 fázisbontóból a szilárd halmazállapotú anyagot egy 12 keverő-érlelő térre szállítjuk, ahol mező-, vagy erdőgazdasági hulladékanyaggal (szalma, fű, lomb, forgács, fűrészpor, fakéreg stb.) — vagy akár ipari hulladékanyaggal (például mákgubó-őrleménnyel stb.), továbbá érett humusztrágyával, mint oltóanyaggal keverjük. Folyamatábránkon ezt a teret a 13 pozíciószámmal jelöltük. A mező-, erdőgazdasági hulladékanyag, az ipari hulladékanyag és az oltóanyag keverési aránya 7:2:1. lényeges, hogy a keverés intenzív legyen. A kapott nyers komposztkeveréket a 12 keverő-érlelő téren prizmába rakjuk, utána felhalmozzuk és fóliával letakarjuk. Az érési időt az adalékanyag aprításával, valamint a nyers komposztkeveréknek periódusos átkeverésével gyorsíthatjuk. Ezt az időt célszerűen 3—10 napban határozhatjuk meg. A komposztálódási folyamat alatt a keverék hőmérséklete 60—70 °C-ra is emelkedhet. Ezen a hőfokon a patogén elemek száma nullára csökken. Az érési időszak legrövidebb tartama harminc nap. Ennek elteltével — figyelembevéve az átkeverések számát —jól kezelhető, minimálisan 25—30% szárazanyagtartalmú humusztrágyát kapunk, amely a környezetre és az emberre egyaránt veszélytelen, a környezetet már nem szennyezi, magas hatóanyagtartalma van, teljesen szagtalan. A teljes érési folyamat bűzös szaghatások nélkül zajlik le. A komposztálási folyamatnál igen lényeges az érett 5 10 15 20 |25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
