186227. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új antacid szer előállitására.
186227 2 Találmányunk alapja az a felismerés, hogy az új molekulavegyület minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amelyet a korszerű antacidtól megkívánunk: Az Al-Mg arány biológiailag kiegyensúlyozott, használata célszerű európai táplálkozási normák esetén. Kevesebb felszívódásra képes — komponenst tartalmaz, mint a hydrotalkit. Alacsonyabb magnézium tartalma miatt a hydrotalkitnál kevesebb anorganikus foszfátot köt meg a béllumenben mint a hydrotalkit. Ezen túlmenően az anyag — mivel több nem abszorbeálódó, de nagy abszorptív készséggel rendelkező alumínium-hidroxidot tartalmaz — új tulajdonságokkal is rendelkezik. In vitro vizsgálataink alapján jól köti a koleszterint és az epesavakat és 0,55 mM/mM antacida mértékben köti az anorganikus foszfátot. A bilirubinra mért in vitro kötő kapacitása »7,80 /rM/mM antacida. Jól köti az epesavakat, pl.: 22,7 mg nátrium-kólátból 100 ml-es volumenben 0,44 mM (200 mg) antacida a kötőkapacitás a nátriumkolát 30%-át képes megkötni pH = 1—6 tartományban. Kötőkapacitása összemérhető a CUEMIDr néven ismert készítmény kötőkapacitásával. 0,44 mM (200 mg) molekulavegyület a fentiekhez hasonlóan 100 ml volumenben az 1 ml hólyag epe által hordozott koleszterin 82%-át képes megkötni. (A CUEMIDr egyáltalán nem köti a koleszterint). Ez a tulajdonság lipid anyagcsere zavarokkal társuló ulcus kezelésében előnyös. A találmányunk szerinti eljárás a) változatát előnyösen úgy valósítjuk meg, hogy kiindulási anyagként timföld-gyártás közben keletkező „aliminát-lúgot” alkalmazunk, amelynek alumínium-oxid-tartalma 115,5 g/1, nátrium-oxid-tartalma 305,8 g/1. Ez eljárásunk gazdaságosságát jelentős mértékben fokozza. Ezesetben célszerűen úgy járunk el, hogy az „aluminát-lúg” kívánt alumínium- illetve nátrium-oxidtartalmát alumínium-hidroxid illetve nátrium-hidroxid adagolásával állítjuk be. Amennyiben a b) eljárás változat szerint kívánunk eljárni, célszerű, ha kiindulási anyagként technikai timföld-trihidrátot alkalmazunk, amelyből a vasszennyeződést eltávolítjuk. Ez a termék is igen gazdaságosan alkalmazható kiindulási anyagként. Előnyös, ha a timföld-gyártás közben keletkező „aluminát-lúg” vagy timföld trihidrát-oldat alumínium — illetve nátrium-oxid-tartalmát 70—120 °C hőmérsékleten állítjuk be a kívánt értékre, majd a kapott oldatot forrón leszűrjük, és erőteljes keverés közben hozzáadjuk a kívánt mennyiségű magnézium-klorid vizes oldatát. A reaktánsok koncentrációja előnyösen 5 mól-dm-3 és a telítési koncentrációk közötti.__ Technológiai szempontból jelentős újdonság, hogy a reakciókat, a reaktánsok oldódásának telítési határa közelében vezetjük, szemben az ismert módszerekkel, ahol a reakciókat aránylag híg oldatokban végzik. (Kumura és misai 1 mól termék előállításához a 3 650 704 sz. USA-beli szabadalmi leírás 1 sz. példája szerint 27,86 dm3 vizet, illetve az 50—30039 sz. japán közrebocsátási irat 1 sz. példája szerint 0,1 mól termék készítéséhez 8 dm3 vizet használt. Akire az 51—6040 sz. japán közrebocsátási irat 12 sz. példája 1 szerint 0,5 mól anyag előállításához 9 dm3 vizet használ fel.) Melléktermékként jelentős mennyiségű szennyvíz képződött, amelynek kezelése nehézkes. A kibocsájtott nagy mennyiségű nátrium ion miatt pedig környezetvédelmi problémák vetődtek fel. Találmányunk értelmében 1 mól molekulavegyület előállításához maximálisan 5,62 dm3 vizet használunk fel, amelyből az alább részletezett módon eljárva 1,62 dm3 vízből nem képződik szennyvíz. A keletkezett nátriumklorid nagy része is hasznosítható. Lényegesen kevesebb ivóvizet használunk fel, mint az ismert eljárások szerint. Az általunk javasolt technológia szerint a következőképpen járhatunk el. Az első két lépésében tömény (263 ill. 79 g/dm3 só oldat keletkezik, amelyet összegyűjtünk, majd széndioxid-gáz átbuborékoltatásával a magnézium nyomoktól megtisztítunk. Ezt az oldatot felhasználhatjuk mind klóralkáli Üzemekben alapanyagként, mind a sóié vezetékek feltöltéséhez, mind erőművi vízlágyító berendezések ioncserélő gyantaoszlopainak Wolfatit F) regenerálására. A találmányunk szerinti technológia tehát környezetvédő megoldásnak is tekinthető. Amennyiben — eljárásunk b) változata szerint — ipari alumíniumtrihidrátból indulunk ki, a feltárási idő a végtermék aktivitásának megőrzése szempontjából igen lényeges. Az adagolandó magnéziumkloriddal egyenértékű, kausztikus mólarányú, nátrium-hidroxid-nátriumkarbonát tömény vizes oldatában, célszerűen mechanikus keverőt alkalmazva, tárjuk fel az alumínium-trihidrátot. Előnyös, ha a feltárást 50—120 °C hőmérsékleten és légköri nyomáson, kevesebb mint 30 perc alatt valósítjuk meg. Eljárásunk a) változata az alábbiak szerint célszerűen megvalósítható ülepített és szűrt „aluminát lúgból” kiindulva, amelynek kausztikus mólarányát és koncentrációját fent rögzítettük. Ipari aluminát lúgot használva kiindulási alapanyagként a megfelelő kausztikus mólarányt és koncentrációt nátriumhidroxidalumíiium-trihidrát és nátriumkarbonát megfelelő mennyiségének adagolásával állítjuk be az előbbiekben részletezett technológiai körülmények között. A továbbiakban a karbonátos aluminát lúghoz intenzív, mechanikus keverőt alkalmazva, a kívánt mólaránynak megfelelő mennyiségű magnézium klorid hidegen telített, a lebegő szennyeződésektől megszűrt, vizes oldatát adagoljuk egyenletesen. A magnéziumklorid adagolási sebességét célszerűen úgy választjuk meg, hogy a teljes magnézium-klorid mennyiségét kevesebb mint 15 perc alatt a reakcióelegyhez adagoljuk. A reakcióelegyet célszerűen 30 percen belül homogenizáljuk, majd az anyalúgot eltávolítjuk és a nátrium-kloridot a termékből ivóvízzel kimossuk. A nátrium-klorid-mentes végterméket célszerűen tálcás szárítóban, szűrt, meleg levegőáramban szárítjuk meg. A végtermék minőségét a feltárási folyamat erősen befolyásolja. A végtermék pufferkapacitásának alakulását az alapanyag feltárási idejének függvényében az alábbi táblázat szemlélteti abban az esetben, ha a feltárási hőmérséklet 113 °C: 5 10 15 20 25 30 3G 40 45 50 55 60 65 3
