186159. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés tárgyfelületek geometriai paramétereinek meghatározására

136159 2 mert eljárásoknak az, hogy a regisztrált képen a sávszámokat vagy képileg vagy valamilyen fotózási eljárással le kell képezni, és a feketedési maximu­mokat, illetőleg minimumokat kell meghatározni. Az első esetben a szubjektív megitélés okoz mérési hibát, mig a második esetben a számolási hiba okozhat mérési hibát, amely annak következtében jön létre, hogy a képfeketedés maximum és mini­mum pontjai a nem egyenletes visszaverődési vi­szonyok miatt hibás lesz. Ilyen hibát okozhat pél­dául igen kis elemek vizsgálata, a síknak a nem megfelelő egyenletessége, vagy a síkon valamilyen hiba, vagy pedig a képfelvétel során az alkalmazott fényérzékeny anyagnak a szemcsenagysága. Lé­nyegében ennek az eredménye a kis mérési pontos­ság és a kis mérési biztonság. Egy további ismert berendezést ír le a 3 619064. számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadal­mi leírás, amely berendezés tárgyfelületek geomet­riai paramétereinek meghatározására szolgál, és két koherens fénynyalábot és egy, a fénynyalábot kivetítő optikai rendszert tartalmaz, amely optikai rendszer a fénynyalábot a vizsgálandó tárgyra vetí­ti, továbbá tartalmaz a berendezés egy fénysugár regisztrálót a felületre vetített képnek regisztrálásá­ra, továbbá tartalmaz egy, a koordináták mérésére képzett elemet, valamint egy további elemet a re­gisztrált interferenciakép sávszámainak mérésére. Ez az ismert berendezés az adott pontban lévő koordináták relatív növekményét tudja csak meg­határozni egy másik felületi pontban lévő koordi­nátához képest. Éppen ezért ez a berendezés érzé­ketlen a tárgyfelület teljes mértékben történő elto­lásával szemben, valamint érzéketlen a tárgyfelület alakjával szemben is, mivel nagy méretű tárgyak­nak vizsgálatakor az ismert berendezés a relatív el­tolás meghatározását csak akkor teszi lehetővé, hogyha egy másik valamilyen forrásból legalább egy pontnak az eltolódásával kapcsolatos informá­ció rendelkezésünkre áll. Ellenkező esetben ezzel a berendezéssel a vizsgálandó felület geometriai pa­ramétereinek adatait nem tudjuk megkapni. Az ismert berendezésnek további hiányossága, hogy a regisztrált kép sávszámainak mérésére ki­képzett alkatrészek mérési pontossága és mérési biztonsága nem megfelelő, mivel a mérési folyamat során szubjektív tényezők is szerepet játszanak a mérésben, továbbá a regisztrált kép, valamint a fé­nyérzékeny anyag igen érzékeny a különböző sérü­lésekre. A fent említett hiányosságok következtében az ismert eljárások és berendezések nem teszik lehető­vé, hogy a regisztrált kép analízisét automatikusan lehessen megvalósítani, mert ezeknél a berendezé­seknél a hibás mérés valószínűsége rendkívül nagy és a biztonsága pedig kicsi. Vagyis az ismert eljárá­soknál a leképezett képnek az analízise abból a cél­ból, hogy mennyiségi adatokat kapjunk a felület geometriai paramétereitől, rendkívül komplikált, időigényes és munkaigényes eljárás. A találmány feladatául tűztük ki, hogy egy olyan eljárást dolgozunk ki tárgyfelületek geomet­riai paramétereinek meghatározására, amelynél le­hetőség van arra, hogy egy harmadik koordináta abszolút értékét is meghatározzuk két másik koor­dináta ismeretében oly módon, hogy az interferen­cia technikát alkalmazzuk, valamint célul tűztük ki, hogy ennek a pontnak a koordinátájának a meghatározásához egy igen pontosan működő be­rendezést fejlesztünk ki, amelynél szintén az inter­ferenciaképet alkalmazzuk. A találmány tárgya eljárás adott tárgyfelület geometriai paramétereinek a meghatározására, amikoris a vizsgálandó felületre két egymással szö­get bezáró felületű koherens fénynyalábot vetítve interferenciaképet hozunk létre, majd ezt az inter­ferenciaképet regisztráljuk, és a sávszámok alap­ján a regisztrált képben minden egyes két koordi­nátával meghatározott felületponthoz meghatároz­zuk a harmadik koordináta növekményét. A találmány lényege abban van, hogy az interfe­renciaképről készített regisztrátumon az egyik in­­terferenciasávot jelzéssel látjuk el, amellyel a vo­natkoztatási nullsávot jelöljük ki, továbbá mérjük annak az interferencia szélsőérték felületnek a tér­beli helyzetét, amely a jelzett nullsávnak megfelel, majd mérjük a harmadik koordináta mentén kép­ződő összes interferencia szélsőérték felületek kö­zötti távolság térbeli eloszlását, úgyhogy megálla­pítjuk a két koordinátával megadott pontokban lé­vő nullsáv felületéhez képest a harmadik koordiná­ta növekményét, és meghatározzuk a regisztrált ké­pen a nullsáv és a szükséges pontokban lévő sávok közötti távolságnak megfelelő értékét és a szélsőér­tékek közötti értékeket. A találmány szerinti eljárás egy foganatosítási módja szerint a felületen az interferencia nullsávot két egymáshoz hasonló interferenciakép előállítá­sával jelöljük be, amelynél az interferencia szélső­értékek térbeli eloszlásának a lefutása azonos, és egymástól csak egy konstans tényezővel különböz­nek és egymással oszthatatlan periódussal vannak kialakítva, továbbá a nullsávot úgy választjuk ki, hogy a két képben közös legyen. További előnyös foganatosítási mód szerint a tárgy felületének az interferenciaképét rövid idejű impulzusokkal állítjuk elő. A találmány szerinti eljárás egy további előnyös foganatosítási módja szerint a regisztrált képben a sávszámokat vándorló interferenciasáwal kikép­zett járulékos kép segítségével határozzuk meg, aholis az interferenciasávok nagysága a regisztrált képnél sokkal kisebb és periódusideje a regisztrált kép sávperiódusával megegyezik vagy annak egész­számú többszöröse, továbbá a járulékos képen a két koordinátával megadott pontokat folyamato­san letapogatjuk és a regisztrált képpel kölcsönha­tásban lévő pótlólagos járulékos képet villamos jel­lé alakítjuk át, és a sávszámot, amely egy egész és tört számból áll, a kapott váltóáramú jel fázisszö­gének és a regisztrált kép nullsávjában lévő pont fázisának különbsége alapján határozzuk meg. A találmány szerinti eljárás lehetőséget biztosít arra, hogy az interferencia szélsőérték távolság is­mert eloszlása alapján a harmadik koordinátának növekményét meghatározzuk egy, a felületen kije­lölt null-szélsőértékhez képest. Abban az esetben, hogyha a nullázott szélsőérték felületének térbeli helyzete ismert, és ezt meghatároztuk, akkor a fe­lület minden pontjának a térbeli abszolút helyzetét is meg tudjuk határozni. Ez az eljárás nagyfelületű és nagyméretű tárgyak felületeinek vizsgálataira is alkalmas, mivel az in­terferencia szélsőértékek felületeinek À távolságára 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents