186125. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vicinális dihidroxialkil-xantén-származékok előállítására
186125 2 for jelenlétében végezzük. Fázistranszfer kataíizáorként alkalmazhatunk például tereier-aminokat, k\at ei ner-ammonium- vagy foszfónium-sókat, korona-étereket. Az alkilcsoport bevitelénél általában 0 T és a reakcióelegy forráspontjának hőmérséklete között dolgozunk; a reakeiót eélszerűen 20 és 135 °C között, adott esetben nyomás alatt vagy csökkentett nyomáson végezzük; leggyakrabban azonban atmoszféra nyomáson dolgozunk. A reakció ideje 1 óra és több óra között változhat. Azoknál a dihidroxi-alkil-xantin-vegyületeknél, ahol a vegyületbe még két alkilcsoportot kell beépíteni, a kívánt szubsztituenseket egyidejűleg vagy egymás után elkülönítés után vagy anélkül építhetjük be. Egy célszerű megoldás szerint az (I) általános képletű vegyüieteket úgy állítjuk elő, hogy valamely (VII) általános képletű xantin-származékot — ahol a képletben legfeljebb két R1' -Rv' szubsztituens azonos az (I) általános képletnél az R1 -R3- nál megadott alkil jelentéssel és Rr -R3 közül legfeljebb kettőn jelenthet hidrogénatomot — valamely bázikus szer vagy ezek sóinak jelenlétében a) valamely (VIII) általános képletű alkilezőszerrel — a képletben az alkilcsoportok összesen 4—8 szénatomot tartalmazhatnak, és R4 jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, R6 és R7 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkilcsoport, fenil-alkil- (amelyben az alkilcsoportot 1 —2 szénatomos) továbbá adott esetben szubsztituált fenilcsoport; X jelentése a halogénatom, célszerűen fluor vagy brómatom vagy egy szulfonsav-észter vagy foszforsav-észter-csoport — reagáltatunk, majd a kapott, a (IX) általános képletű csoportot tartalmazó xantin származékokból az 1,3-dioxálgyűrűt az R6 — CO — R7 csoportot hidrolitikus Ieszakításával felhasítjuk, amikoris az (V) általános képletű csoportot tartalmazó xantin-vegyületet kapjuk, vagy b) valamely (X) általános képletű alkilező-szerrel — a képletben a szénatomok száma összesen 4—8, R4 és X jelentése a (VIII) képletnél megadottal azonos — közvetlenül az (V) képletű csoportot tartalmazó dihidroxi-alkil-xantin-származékokká alakítjuk, majd az a) és b) eljárással kapott monoalkil-dihidroxi-alkil-xantin-származékokat, amelyek az R1, R2 vagy R3 szubsztituensben még egy hidrogénatomot is tartalmaznak, adott esetben egy bázikus szer vagy ennek sója jelenlétében, valamely (VI) általános képletű alkilezőszerrel — a képletben X és R5 jelentése a fentiekben megadott jelentéssel azonos, reagáltatjuk vagy az a) eljárással kapott, a (IX) általános képletű csoportot tartalmazó dialkil-xantin-származékokat valamely (VI) általános képletű vegyülettel — a képletben R5 és X jelentése a fenti — alkilezzük, majd a dioxolán-csoportot hidrolitikusan felszakítjuk. A kiindulási anyagként alkalmazott (VII) általános képletű monoalkil- vagy dialkil-xantin-származékok és a (VIII) és (X) általános képletű alkilezőszerek ismertek vagy ismert módon állíthatók elő. A (VIII) általános képletű vegyületek oly módon állíthatók elő, hogy valamely (VI) általános képletű tiol-származékokban — a képletben R4 és n jelentése a fenti — a vicinális hidroxilcsoportokat valamely aldehiddel vagy ketonnal, vagy ezek acetáíjaival egy protonnal katalizált műveletben reagáltatják, majd ezt követően a véghelyzetben lévő szabad hidroxilcsoportot halogénatomra lecserélik ; e művelethez valamely szervetlen savhalogenidet alkalmaznak, vagy észterezést végeznek szulfonsav- vagy foszfonsav-halogeniddel, illetőleg anhidriddel; a reakciót célszerűen valamely bázis jelenlétében végzik. Ezt követően az 1,3-dioxolángyűrű savas hidrolízisével a (X) általános képletű vegyülethez jutnak. A (XII) általános képletű alkenil-halogenidet is alkalmazhatják a (VIII) és (X) általános képletű vegyületek előállításához; ez esetben a kiindulási anyagot az olefines kettőskötésen epoxidálják, majd ezt követően az oxirángyűrűt savas hidrolízisnek vetik alá, vagy egylépéses eljárással közvetlenül a (X) képletű dihidroxi-alkil-halogenidekké alakítják. A kapott vegyüieteket adott esetben aldehiddel vagy ketonnal vagy ezek acetáljával reagáltatva (VIII) általános képletű 1,3-dioxolán származékok kaphatók. A (VI), (VIII) és (X) általános képletű alkilezőszereknek xantin-származékokkal való reakcióját célszerűen a fentiekben leírtak szerint végezzük el. Abban az esetben, ha a dihidroxi-alkilcsoportok beépítéséhez (X) általános képletű vegyüieteket alkalmazunk, célszerűen ezek közül olyanokat választani, amelyeknél az alkillánc összesen 6—8 szénatomos, ha R4 jelentése hidrogénatom, de megfelelőek azok a vegyületek is, amelyeknél az alkillánc összesen 7—8 szénatomos, ha R4 jelentése egy metilcsoport. A rövidszénláncú (X) általános képletű diol-származékok ezzel szemben különösen lúgos körülmények között tetrahidrofuránszármazékok képzésére hajlamosak, ami a hozam csökkentéséhez vezethet. A (IX) általános képletű csoportot tartalmazó (VII) általános képletű xantin-származékokban az 1,3-dioxolángyűrűnek hidrolitikus leszakítását általában vizes közegben, adott esetben valamely oldószer hozzáadásával végezzük. Oldószerként figyelembe jöhet tetrahidrofurán, dioxán vagy etilén-glikol-dimetil-éter; a műveletet előnyösen valamely sav, célszerűen hangyasav, oxálsav, borkősav, citromsav, kénsav, perklórsav, foszforsav, vagy p-toluolszulfonsav jelenlétében végezzük. Alkalmazhatunk valamely savanyú ioncserélőt (például Nafion-H-t) is; az ioncserélését 20 °C és a reakció elegy forráspontja közötti hőmérsékleten célszerűen 50—100 °C-on végezzük, amikoris a reakcióidő néhány perc és több óra között változhat. A dezacetilezéshez használhatunk nedves, I —10% vizet tartalmazó szilikagélt; oldószerként adott esetben halogénezett szénhidrogéneket, mint például benzolt, toluolt, diklór-metánt vagy kloroformot használunk; a műveletet szobahőmérsékleten végezzük. A (VII) általános képletű xantin-származékok előállításánál kiindulhatunk R6 — CO — R7 általános képletű karbomil-vegyületekből is, ezeket a vegyüieteket valamely (II) általános képletű epoxialkil-xantin-származék oxirángyűrűjére addicionáltatjuk. Ezt a reakciót célszerűen valamely savas katalizátor, például egy Lewis-sav, mint bórtrifluorid, cink(II)-klorid, ón(IV)-klorid vagy réz(II)-szu!fát jelenlétében, 0 és 60 °C közötti hő5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
