186125. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vicinális dihidroxialkil-xantén-származékok előállítására

186125 2 ból hidrogén-peroxid segítségével. Abban az eset­ben, ha erős savak persavjait használjuk, mint pél­dául trifluor-perecetsavat, eélszerű a sav koncent­rációját heterogén rendszerben való működéssel vagy pedig pufferanyagok használatával csökken­teni. így például használhatunk nátrium­­-karbonátot, nátrium-hidrogén-karbonátot, vagy dinátrium-hidrogén-foszfátot; ily módon a reakció során keletkező karbonsavak nem tudnak a képző­dött epoxi-származékokkal nem kívánatos mellék­­-reakcióba lépni. A (II) általános képletű epoxi-alkil-xantinok (amelyek a (IV) általános képletű csoportot tartal­mazzák) a megfelelő halogén-hidridekből is előál­líthatok, ha bázikusan katalizált dehidrohalogéne­­zésnek vetjük e vegyületet alá. A halogénhidride­­ket pedig úgy állítjuk elő, hogy nem teljesen halo­génezett savakat, például nem teljesen klórozott savakat addidonáltatunk a (II) és (III) általános képletű alkenil-xantin-vegyületek olefin kötéseire. Halogénhidrid származékokat kapunk abban az esetben is, ha olefin vegyületeket N-halogén­­-borostyánkősavimidekkel, mint például N-bróm­­-borostyánkősav-imiddel vagy klóramid-T-vel víz­ben vagy víztartalmú oldószerelegyben reagálta­­tunk. Bázikus dehidrohalogénezőszerként használ­hatunk általában alkálifém- vagy alkáliföldfém­­-hidroxidot vagy -karbonátot, célszerűen nátrium-, kálium- vagy kalcium-hidroxidot vagy nátrium­­-vagy kálium-karbonátot valamint szerves báziso­kat vagy egyéb oxiránokat, mint etilén-oxidot vagy 1,2-epoxi-propánt. A ke'etkezett epoxi-alkil-xantin vegyületeket tiszta formában különíthetjük el vagy nyerster­mékként további átalakításnak vetjük alá. Az epoxi-alkil-xantinoknak vicinális diollá [(V) általános képletű csoport] való hidrolitikus átala­kítását vizes közegben végezzük; adott esetben az oldás elősegítésére valamely vízzel elegyedő szerves oldószert is használhatunk; ezek közül említjük meg a tetrahidrofuránt, dioxánt vagy etilén-glikol­­-dímetil-étert; a műveletet célszerűen valamely sa­vas katalizátor jelenlétében, így például gyengén nukleofil savak, mint kénsav, perklórsav, vagy p­­-toluolszulfonsav, továbbá valamely erősen sava­nyú kationcserélő gyanta, így például (Nafion H) jelenlétében végezzük. Az eljárást általában 20 és 100 °C, célszerűen szobahőmérsékleten végezzük több órás keverés közben. Az oxirángyűrű felsza­kítása elvileg semleges vagy lúgos feltételek között is lehetséges. A (II) általános képletű alkenil-xantinok közvet­len hidroxilezésénél oxidálószerként használha­tunk hidrogén-peroxidot, hangyasavat, vagy ecet­savat, krómkloridot, kálium-permanganátot, trifenil-metil-foszfónium-permangátot vagy jódot. Ez utóbbi esetben a jódot ezüst- vagy tallium (I)-karboxilátok mint például tallium(I)-acetát, szelén-dioxid, molibdén(VI)-oxid vagy célszerűen ozmium-tetroxid jelenlétében alkalmazzuk. Abban az esetben, ha oxidáló-szerként ozmium­­-tetroxidot használunk, a reagenst sztöchiometri­­kus vagy katalitikus mennyiségben alkalmazzuk, ez utóbbi esetben egy szekunder oxidációsszer al­kalmazásával biztosítjuk az elreagált ozmium­­tetroxid regenerálását. Ha sztöchiometrikus mennyiségű ozmium­-tetroxiddal dolgozunk, a reakciót nem-redukáló oldószerben, célszerűen éterben, így dietil-éterben, tetrahidrofuránban vagy dioxánban végezzük; ol­dószerként szóba jöhet valamely szénhidrogén is, így benzol, ciklopentán vagy ciklohexán, adott esetben egy tercier-amin hozzáadásával. Ezek kö­zül említjük meg a piridint, kinolint, izokinolint, a 3- vagy 4-pikolint. A műveletet 0 °C és az oldó­szer forráspontja közötti hőmérsékleten, célszerű­en szobahőmérsékleten végezzük ; a reakcióidő né­hány perc és több óra között változhat ; a közbenső termékként képződő ozmium(VI)-észter-komplex­­et, előnyösen reduktív hidrolízisnek vetjük alá; e műveletet célszerűen nátrium- vagy kálium-szulfit vagy -hidrogén-szulfit, hidrogén, lítium­­alumínium-hidrid, vagy pirokatechin, továbbá lú­gos mannitol-oldat jelenlétében vizes vagy vizes­alkoholos közegben végezzük. A komplex oxidativ hidrolízise is megoldható; ez esetben katalitikus mennyiségű ozmium-tetroxidot és valamely sze­kunder oxidációs-szert alkalmazunk; (erre a célra hidrogén peroxidot, fémklorátot, így például nátrium- vagy kálium-, célszerűen ezüst- vagy bárium-klorátot használhatunk; figyelembe jöhet még: nátrium-perklorát, oxigén, nátrium-perjodát vagy -hipoklorit, mindenekelőtt butil-hidrogén­­-peroxid vagy trialkil-amin-N-oxid, (mint például N-metil-morfolin-N-oxid,- trimetil- vagy trietil­­-amin-N-oxid. A dihidroxi-alkil-xantin-vegyületeknek a (VI) ál­talános képletű vegyületekkel történő alkilezését is­mert módon végezzük; a reakcióban résztvevő komponenseket közömbös oldószerhez adjuk. Kö­zömbös oldószerként alkalmazhatunk dipoláros, protonmentes oldószereket, így pl. formamidot, dimetil-formamidot, dimetil-acetamidot, N-metil­­-pirrolidont, tetrametil-karbamidot, hexametil­­-foszforsav-triamidot, dimetil-szulfoxidot, acetont vagy butanont. Ezen kívül szóba jöhetnek az alko­holok, így metanol, etilénglikol és e vegyületek éte­rei; etanol, propanol, izopropanol és a különféle butanol-származékok; szénhidrogének, mint ben­zol, toluol vagy xilol; halogénezett szénhidrogé­nek, mint diklór-metán vagy kloroform; piridin, továbbá a fenti oldószerek elegyei vagy ezeknek vízzel képzett elegye. A reakciót célszerűen valamely bázisos konden­zálószer jelenlétében végezzük. Erre a célra, alkal­mazhatunk alkálifém- vagy alkáliföldfém-hid­­roxidokat, -karbonátot, -hidridet, -alkoholátot, továbbá a szerves bázisok, mint trialkil-amint (pl. trietil- vagy tributil-amint), kvaterner-ammónium­­vagy foszfónium-hidroxidot, továbbá valamely térhálósított gyantát, amelyben, adott esetben szubsztituált, ammónium- vagy foszfónium-cso­­portok találhatók. A xantin-származékokat az alkilezési reakcióban só formájában is alkalmazhatjuk; a sók közül megemlítjük az alkálifém-, alkáliföldfém vagy adott esetben szubsztituált ammónium- vagy foszfónium-sókat. A dihidroxi-alkil-xantin-szár­­mazékok és e vegyületek monoalkilezett származé­kai valamely fent említett szervetlen kondenzáló­szer jelenlétében alkilezhető. A xantin­­-származékokat alkálifém- vagy alkáliföldfém-só formájában reagáltathatjuk. A műveletet célszerű­en kétfázisos rendszerben, fázistranszfer katalizá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents