186063. lajstromszámú szabadalom • Vándorrostélyos kazán elsősorban értékcsökkent szén eltüzelésére
1 186063 2 sabb megtérülését is jelenti, azonos élőmunka ráfordítás mellett. A találmány további részleteit kiviteli példákon rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti berendezés hosszmetszete vázlatosan, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott berendezés 2—2 metszete, a 3. ábra a berendezésben alkalmazott rostélyszerkezet egy részének metszete, a 4. ábra egy rostélyelem nézete, az 5. ábra a 4. ábrán bemutatott rostélyelem elölnézete, a 6. ábra a vándorrostély hátsó fordulója oldalnézetben, a 7. ábra a vándorrostély elülső fordulója oldalnézetben, a 8. ábra a találmány szerinti berendezés vízmelegítő kazánként kialakított változata hosszmetszetben és a 9. ábra a 8. ábrán bemutatott kazán keresztmetszete. Az 1. és 2. ábrán széntüzelésű, automatikus üzemű vándorrostélyos termogenerátor hosszmetszete látható. A berendezés levegő közvetlen felmelegítésére szolgál, alacsony fűtőértékű, értékcsökkent, elporosodott és leértékelt szenek jó hatásfokkal történő eltüzelésére alkalmas. A kazán 34 alapzaton helyezkedik el zárt keretben. A tüzelőanyag a 3 széntárolóban van és innen kerül az 5 vándorrostélyra. A 3 széntároló 37 kavaróval és 1 szénréteg vastagság szabályzóval van ellátva. Az 1 szénréteg vastagság szabályzó magassági helyzetétől függően állítja be az 5 vándorrostélyra jutó tüzelőanyag magasságát és megakadályozza az ún. visszaégést. Erre szolgál az 1 szénréteg vastagság szabályzó alsó vízszintes fojtó része. A tüzelőanyagot a 10 tűztérben a 5 vándorrostély mozgatja, miközben a 29, 30 és 31 légbevezető kamrákból folyamatosan áramlik az égést biztosító levegő. A 29, 30 és 31 légbevezető kamrák egymástól és a környezettől zártan vannak kialakítva és így az 5 vándorrostélyon különböző zónákat határoznak meg. Az 5 vándorrostély túlsó végén 6 salakgyűjtő van, amelyből 40 salakeltávolító csiga vezeti el a lehullott salakot. Az 5 vándorrostély 20 lánctengelyeken van kifeszítve és mozgatását a hajtott tengelyen lévő 21 lánckere kék biztosítják. A meghajtást villamosmotorral ellátott hajtómű biztosítja. A hajtómű fokozatokban vagy fokozat mentesen állítható fordulatszámot biztosít, ami lehetővé teszi mind a kézi, mind az automatikus szabályo zást a vándorrostély sebességének változtatásával. A beállítást, illetve szabályozást lehet folyamatosan vagy szakaszosan végezni. Utóbbi esetben a vándorrostély a beállított időközökben az ugyancsak beállított szakaszokban megfelelő elmozdulást végez. Az 5 vándorrostély megfelelő feszítését 41 lánctengely feszítő szerkezet biztosítja. Az 5 vándorrostély felett a tüzelőanyag belépésénél 4 gyújtóboltozat van kialakítva, amelynek feladata a folyamatos utángyújtás biztosí tása. Ennek a gyújtó - boltozatnak a találmány szerint 38 lángterelő nyúlványa van, a füstgázok optimális áramlási irányának biztosítására. A henger alakú alul nyitott 10 tűzterrt felül határoló lemezen 32 hűtőbordák vannak kialakítva a hőhasznositás növelése érdekében. A 10 tűztér felett helyezkednek el a hőcserélőt alkotó 28 csőkötegek, amelyeket 25 és 26 fordítókamrák kötnek össze. A 28 csőkötegek végéhez kapcsolódik a 27 füstgyűjtő, amelyből a 8 kéménycsonk nyílik. A 8 kéménycsonkban célszerűen 39 ventillátor van, amely a 28 csőkötegek 7 csöveiben áramló füstgázok kihúzásáról gondoskodik, és az automatikus üzemeltetés során fő szerepet játszik. A hőcserélő egység tetején helyezkednek el a 2 ventillátorok, amelyek a felmelegítendő levegőt nyomják a hőcserélőbe. A 2 ventillátorokat 24 motor hajtja. A beszívott levegő a 2 ventillátorokból 8 csőkötegekben lévő 7 csövek közé jut és ott lefelé áramlik. A légáram megfelelő terelését 9 légterelők biztosítják a hőcserélő két oldalán. A 28 csőkötegek közül kiáramló levegő a 10 tűzteret megkerülve a 35 aknába kerül, ahonnan a 36 csatornák vezetik a felhasználás helyére. A berendezésben alkalmazott 5 vándorrostély kialakítását a 3—7. ábrákon mutatjuk be. Az 5 vándorrostély a 10 tűztér falán rögzített 11 láncpályán mozog, 14 görgők segítségével. A láncot tulajdonképpen a 16 lánctengelyek és az ezeket összekapcsoló 13 láncelemek alkotják. A lánc szétesését 15 rögzítőelemek (például csapok vagy sasszegek) akadályozzák meg. A 14 görgőkön belül a 16 lánctengelyeket magasított láncelemekként kialakított 12 oldaltámasztók fogják össze. Ezek akadályozzák meg egyúttal a tüzelőanyagnak az 5 vándorrostélyról történő lepergését és a hamislevegő beáramlását. A3, és 7. ábrákon jól látható a 12 oldaltámasztó elemek kialakítása. A 12 oldaltámasztó elemek téglalap alakú lemezek, amelyek két-két 16 lánctengelyre vannak felfűzve a lánc mindkét oldalán. A téglalap alakú lemezeknek a 12 lánctengelyek felőli sarkai lekerekítettek és egymással átfedésben teljesen zárt oldalfalat alkotnak. Jóllehet a bemutatott megoldásnál a 14 görgők mindkét oldalán helyezkednek el a 13 láncelemek, egy másik célszerű kialakításnál lehetséges az oldaltámasztó elemeknek a belső láncelemek helyett történő felszerelése is. Ebben az esetben minden második belső láncelem oldaltámasztó elemként van kialakítva és az oldaltámasztó elemek átlapolása nélkül illeszkednek egymáshoz. Az elfordulást a téglalap alakú lemezeknek a már említett lekerekítése teszi lehetővé. A berendezés tűztere célszerűen úgy van kialakítva, hogy az oldaltámasztó elemeknek a külső lapjához és felső éléhez illeszkedik. így a hamislevegő beáramlása a találmány szerinti konstrukciónál gyakorlatilag teljesen kizárt. Magát a rostélyt 17 rostélyelemek alkotják. Ezek kialakítása a 4. és 5. ábrán látható. A 17 rostélyelemek lapos elemek, amelyek egyik végük felé elkeskenyedően vannak kialakítva. Szélesebb oldalukon körkörös 18 ágyazófurat található, amely az egyszerű körkeresztmetszetű rúdként kialakított 16 lánctengelyre illeszkedik. Az ugyanazon a 16 lánctengelyen lévő és a 12 oldaltámasztó elemek közötti teret teljesen kitöltő 17 rostélyelemeket 19 távtartó váll tartja egymástól megfelelő távolságban. A 17 rostélyelemek elkeskenyedő végén 23a orr-rész van kialakítva oly módon, hogy a szomszédos 17 5 W 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
