185996. lajstromszámú szabadalom • Hőhatással előhívható diazo-típusú anyagokat tartalmazó kompozíciók
1 185 996 2 A jobb megvilágítás céljából a Z csoport jelentésére a következő példákat soroljuk fel: fenil-, tolil-, xilil-, 2-hidroxi-5-szulfonamido-fenil-, 4-nitro-fenil-, 4-dietil-amino-fenil-, 3-klór-4-dimetil-amino-fenil-, 2,5-dimetoxi-fenil-, 4-acetil-amino-fenil-, 4-[N-(2-hidroxi-etil)-N-metil]-amino-fenil-, 2,5-dietoxi-4-/4-etoxi-fenil)-fenil-, 2,5-dietoxi-4-/4-metil-fenil-tio)-fenil-, 2,5-dietoxi-4-benzoil-amino-fenil-, 2,5-dietoxi-4-(fenil-karbamoil)-fenil-, 2-metoxi-4-(l-pirrolidinil)-fenil-, 4-(2-metil-4-morfolinil)-fenil-, 2,5-dietoxi-4-(4-morfolinil)-fenil-, 4-(N-fenil-N-etil)-szulfonamido-fenil-csoport, továbbá a (VlII)-tól (Xm)-ig felsorolt képlettel ábrázolt csoportok egyike. A kapcsoló anyag nagyon széles keretek között változhat. Irodalmi utalásként említhetjük J. Kosár munkáját: ,,Light-sensitive systems Chemistry and Application of non Silver Halide Photographic Systems” (1965), továbbá Kirk-Othmer: „Encyclopedia of Chemical Technology” című kézikönyvét (1978-as kiadás, 3. kötet: „Azodyes”, 387 skk. old.). A kapcsoló anyag általában egy fenolvegyület, s ez lehet egyértékű fenol, amely adott esetben különböző helyettesítőket viselhet, amilyenek például a halogénatomok, vagy az alkil-, alkoxi-, hidroxi-alkil-, hidroxi-alkoxi-, amino-, szulfonamido-, szulfovagy karboxilcsoport és/vagy tartalmazhat ureido- vagy tioureido-csoportokat is. Ismeretes, hogy az ilyen típusú kapcsoló anyagok általában sárga vagy gesztenyeszint eredményeznek. A kapcsoló anyag lehet valamilyen polifenol vagy ennek származéka. Ilyen polifenolok például a pirokatechin, rezorcin, aminorezorcin, rezolcilsav és hidrokinon, melyek helyettesítői ugyanazok lehetnek, amelyeket fentebb az egyértékű fenolokkal kapcsolatban megadtunk. A kapcsoló anyag lehet továbbá egy trihidroxibenzol vagy ennek valamilyen származéka is, például floroglucin vagy ennek származékai. Lehet a kapcsoló anyag a bifenil- vagy naftalin-sor valamelyik fenolszármazéka is, ilyenek például a tetra-hidroxi-bifenilek, naftol, hidroxi-naftoesavak, és dihidroxi-naftalinok. E vegyületek tartalmazhatják a fentebb felsorolt helyettesítőket, vagy az említett funkciós csoportok valamely származékát. Végül a kapcsoló anyagok lehetnek különféle nem fenolos vegyületek, például (3-diketonok, acetonitrilek, cián-ecetsavamidok, szulfonamidok, az acetecetsav származékai, a malonamidsavak alkil-észterei, pironok, hidroxi-piridonok, hidroxi-kinolonok, pirazolonok, tiofénszármazékok. Említésre méltó kapcsoló anyagok a fenolos hidroxil-csoportot (hidroxilcsoportokat) viselő 2-aril-2H-benzo-tria/olok. így például a 2-( 2-hidroxi-tenil>-2H ben/o- -triazol, 2-(2-hidroxi-fenil)-5-klór-2H-benzo-triazol, 2- -(2-hidroxi-fenil)-5-etiI-2H-benzo-triazoI, 2-(2,5-dihidroxi-fenil)-2H-benzo-triazol, 2-(2,4-dihidroxi-fenil)-2H-benzo-triazol, 2-(2,4-dihidroxi-5-nitro-fenil)-2H-benzo-triazol, 2-(2,4-dihidroxi-fenil)-5-klór-2H-benzo-triazol, 2-(2-hidroxi-5-metoxi-fenil)-2H-benzo-triazol. Az ilyen típusú kapcsoló anyagok alkalmazása azért előnyös, mert az ezek segítségével kapott színezékek különösen stabilak a közönséges és UV-fénnyel szemben. A diazo-típusú másolás során különböző színek képzése végett szükséges lehet különböző kapcsoló anyagok és/vagy díazóníumsók keverékének felhasználása. A diazóniumsónak a kapcsoló anyaghoz való aránya a szokásos határokon belüli érték, ami a szakember számára jól ismert, azaz 0,3 és 3 között van. Ami a bázisképző anyag mennyiségét illeti, ez általában 0,1—5 g, előnyösen 0,5—3 g az érzékeny réteg 1 m2-ére vonatkoztatva. Az előállított, diazo-típusú anyagtól függően segédanyagokat alkalmazunk, amelyek a szakember számára jól ismertek. A találmány szerinti kompozíció tartalmazhat stabilizálószereket (savas stabilizálószereket és redukálószereket), előhívást gyorsító és nedvesítőszereket. Savas stabilizálószerként, amelyet azért alkalmazunk, hogy a tárolás közben fellépő kapcsolódási reakciót megakadályozzuk, szerves savakat, pl. citromsavat, borkősavat, szulfoszalicilsavat, paratoluol-szulfonsavat, vagy ezek savas jellegű sóit alkalmazhatjuk. Redukálószereket, mint pl. tiokarbamidot azért alkalmazunk, hogy a diazo-típusú anyaggal bevont anyag fehérségének jó minőségét megőrizzük. Előhívást gyorsító szerekként karbamidot vagy származékait használhatjuk, és olyan anyagokat, amelyek bizonyos mennyiségű vizet megkötve tartanak a nedves reakcíóközeg biztosítása céljából. Ilyen anyagok például a polihidroxivegyületek, így a glikol, glicerin, stb. Nedvesítőszerként például a szaponint alkalmazhatjuk, amely arra szolgál, hogy a bevonás alkalmával a diazotípusú anyagot tartalmazó réteg felvitelét megkönnyítse. Végül, a találmány szerinti diazo-típusú anyagok előállíthatok a megszokott eljárások segítségével monomolekuláris rétegek formájában, és hordozóként bármely alkalmas anyag felhasználható, például papír, azzal a feltétellel, hogy bevonjuk egy oldószerellenálló réteggel, pl. poliészterrel; ilyen hordozó lehet továbbá lakkozott papír vagy cellulóz-acetát. Nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti eljárás során a bázisképző anyagot elhelyezhetjük a felület ugyanazon oldalán, mint az érzékeny réteg fő reakciórésztvevőit. A hordozó anyag vonatkozásában — amely lehet papír vagy film — nem áll fenn korlátozás. A jelenleg ismert eljárásokkal szemben ez előnyt jelent, mivel ezeknek az eljárásoknak a során a bázisképző anyagot a hordozó felület másik oldalán helyezzük el, ami azt jelenti, hogy a papír vagy film alkalmazása nem célszerű. A találmány szerinti diazo-típusú anyagokat ibolyántúli fényforrást használva átlátszó vagy félig átlátszó eredetin keresztül exponáljuk, vagy tükrözési eljárást alkalmazunk. A hőhatással elérhető előhívást úgy végezzük, hogy 80—160 °C, előnyösen 100—140 °C hőmérsékletre hevítjük. A találmány szerinti eljárást részletesen ismertetjük az alábbi kiviteli példákban. 1. példa Előzetes bevonásra szolgáló diszperziót készítünk, mely szakember számára jól ismert. Ennek összetétele: 10c&-os dextrinoldat 300 ml Syloid 244 (GRACE-féle szilíciumdicxid 50 g N, ‘^1etilén-bisz(ítálamidsav)-nátriumsó 80 g Víz, amennyi szükséges 1 literhez Ezt a diszperziót 12 g/m2 mennyiségben, porlasztó segítségével heliográf papír felületére visszük, és megszárítjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
