185881. lajstromszámú szabadalom • Herbicid szer és eljárás a hatóanyagként alkalmazott azolil-oxi-karbonsavamid-származékok előállítására

1 185 »81 2 ters 196$, 829; Chem Ber. 89 (1956), 1534; 90 (1957), 182; 92 (1959), 1928; J. Org. Chem.: 27(1962), 2589, und 2213 865 számú NSZK-beli közrebocsátás! iratot). A kiindulási anyagként alkalmazott halogénazolok közül némelyik nincs az irodalomban leírva. Halogén­­azolszármazékokat oly módon állíthatunk elő példá­ul, hogy a megfelelő amino-azolokat hidrogén-halo­­genidekkel vízben oldunk, majd az oldatot jéggel hűt­ve nátrium-nitrittel reagáltatjuk. Az elegyet néhány óra hosszat 10 és 50 °C közötti hőmérsékleten kever­jük, a termékeket toluollal extraháljuk, majd mosás és szárítás után a szerves fázist ledesztilláljuk (lásd a 2144326 számú NSZK-beli közrebocsátási iratot). Az új (1) általános képletű azolil-oxi-karbonsav­­amidok előállítására szolgáló találmány szerinti eljá­rást célszerűen megfelelő oldószer vagy hígítószer je­lenlétében végezzük. Gyakorlatilag az összes közöm­bös szerves oldószer figyelembe jöhet. Ide tartoznak különösen az alkoholok, mint metanol, etanol, n- és izopropanol, n-, izo-, szék- és terc-butanol; az éterek, mint dietil-éter, dibutil-éter, tetrahidrofurán és dio­­xán; a ketonok, mint aceton, metil-izopropilketon és meíil-izobutil-keton; a nitrilek, mint acetonitril vagy propíonsovaitril; továbbá az erősen poláros oldósze­rek, mint dimetil-formamid, dimetil-szulfonxid, szul­­folán és hexametil-foszforsavtriamid. Savmegkötőanyagként a találmány szerinti megol­dásnál az összes gyakorlatban használatos savmegkö­tőszer figyelembe jöhet. Ezek közé tartoznak elsősor­ban az alkálifém- és alkáliföldfém-hidroxidok, illetve -oxidok, mint a nátrium- és kálium-hidroxid, továbbá kálcium-oxid vagy kálcium-hidroxid, alkálifém- és földfém-karbonátok, mint a nátrium-, kálium- vagy kálcium-karbonát, alkáli-alkoholátok, mint nátrium­­metilát, -étilát és -terc-butilát, kálium-metilát, -etilát és -terc-butilát, továbbá az alifás, aromás vagy hete­rociklusos aminok, mint trietil-amin, dimetil-anilin, dimetil-benzil-amin, piridin, diazabiciklooktán vagy díazabicik loundecen. A reakció hőmérsékletét széles tartományban vál­toztathatjuk. Általában —50 és +150 °C, célszerűen —20 és + 100 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. A találmány szerinti eljárást általában normál nyo­máson végezzük. A találmány szerinti eljárásnál 1 Mol (III) általános képletű halogén-azol-vegyületre 1,0-1,5 Mol (II) álta­lános képletű a-hidroxi-karbonsavamidot alkalma­zunk. A reakciót általában megfelelő higítószer jelen­létében végezzük; a reakció megfelelő hőmérsékleten néhány óra alatt végbemegy. A termék elkülönítését ismert módon végezzük. Az oldószer egy részét adott esetben csökkentett nyomá­son ledesztilláljuk, a reakcióelegy maradékát vízhez öntjük. Abban az esetben, ha a termék kristályosán kicsapódik, a kapott anyagot leszívatjuk és ilyen mó­don különítjük el. Másik megoldásként a szerves ve­­gyületekeú vízzel nem elegyedő oldószerrel, így példá­ul toluollal vagy metilénkloriddal extraháljuk, az ol­dószert mossuk, szárítjuk majd vákuumban ledesztil­láljuk. A visszamaradó terméket olvadásponttal és tö­résmutató értékkel jellemezhetjük. A találmány szerinti hatóanyagok befolyásolják a növények; növekedését, ennek következtében defóli­­ánkéní, cleszikkánsként, gyomirtóként, csírázásgátló anyagként és célszerűen gyomirtóként használjuk. Gyom alatt értjük a legtágabb értelemben mindazon növényeket, amelyek nem-kívánatos helyen növeked­nek. Ä találmány szerinti hatóanyagokat totális vagy szelektív herbicidként alkalmazhatjuk, függően a fel­használt anyag mennyiségétől. A találmány szerinti hatóanyagokat az alábbi növé­nyek esetében alkalmazhatjuk: Kétszikű gyomnövények: Sinapis, Lepidium, Galium, Stellaria, Matricaria, Anthemis, Galinsoga, Cheno­­podium, Urtica, Senecic, Amaranthus, Portulaca, Xanthium, Convolvulus, Ipomoea, Polygonum, Ses­­bania, Ambrosia, Cirsium, Carduus, Sonchus, Sola­num, Rorippa, Rotala, Lindernia, Lamium, Veronci­­ca, Abutilon, Emex, Datura, Viola, Galeopsis, Papa­ver, Centaurea. Kétszikű kultúrnövények: Gossypium, Glycine, Beta, Daucus, Phaseolus, Pisum, Solanum, Linum, Ipomo­ea, Vicia, Nicotiana, Lycopersicon, Arachis, Brassi­ca, Lactuca, Cucumis, Cuburbita. Egyszikű gyomnövények: Echinochloa, Setaria, Pani­­cum, Digitaria, Phleum, Poa, Festuca, Eleusine, Bra­­chiaria, Lotium, Bromus, Avena, Cyperus, Sorghum, Agropyron, Cynodon, Monochoria, Fimbristylis, Sa­­gittaria, Elcocharis, Scirpus, Paspalum, Ischaemum, Sphenoclea, Dactyloctenium, Agrostis, Aíopecurus, Apera. Egyszikű kultúrnövények: Oryza, Zea, Triticum, Hordeum, Avena, Secale, Sorghum, Panicum, Sac­­charum, Ánanas, Asparagus, Allium. A találmány szerinti hatóanyagokat azonban nem­csak a fent: növényfajtákra korlátozzuk, hanem ha­sonló módcn egyéb növényeknél is használhatók. A találmány szerinti vegyületek a koncentrációtól függően alkalmazhatók totális növényirtó-szerként, például ipari berendezéseknél, vágányok között, fával beültetett vagy anélküli utakon és tereken. A vegyiile­­teket tartós kultúrnövények esetében gyomirtószer­ként használhatjuk, így például az erdészetben, dísz­növényeknél gyümölcsfáknál, szőlőültetvénynél, cit­rom-, dió-, banán-, kávé-, tea-, gumi-, pálmaolaj-, kakaó-, eper- és komlóültetvényeknél, továbbá alkal­mazhatók egynyári tenyészeteknél szelektív gyomir­tásra. A találmány szerinti hatóanyagok különösen jó ha­tást mutatnak a fűszerű gyomnövényekkel szemben; de kedvező herbicid hatás lép fel széleslevelű gyomok­kal szemben is. A találmány szerinti hatóanyagok sze­lektíven alkalmazhatók különféle haszonnövények esetében, mint például répánál, szójababnál, gyapot­nál, rizsnél, gabonaféleségeknél. Egyes hatóanyagok szelektív herbicidként is alkalmazhatók, répánál, gya­potnál, gabonáknál. A hatóanyagokat ismert módon szerelhetjük ki, igy oldatok, emulziók, szóróporok, szuszpenziók, porok, porzószerek, paszták, oldható porok, granulátumok, szuszpenzió-emulzió koncentrátumok, hatóanyaggal impregnált természetes és szintetikusanyagok formá­jában, továbbá polimer anyagok segítségével előállí­tott kapszulákként. Ezeket a készítményeket ismert módon állíthatjuk elő; a hatóanyagot segédanyaggal, tehát folyékony ol­dószerrel és/vagy szilárd hordozóanyaggal, adott esetben felületaktív anyaggal, így emulgeálószerrel és/vagy diszpergálószerrel és/vagy habképzőanyaggal elegyítjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents