185838. lajstromszámú szabadalom • Tartókészülék ívelektróda részére
185 838 2 A találmány tárgya tartókészülék ívkemencék elektródái részére. Az 1982. 02. 24-én közzétett 20 82028 sz. (H 05 B 7/101) nagybritanniai szabadalmi bejelentésből ismeretes olyan tartókészülék ívkemencék elektródái számára, amelynek van tartókarja az elektróda részére és a tartókaron elrendezett szorítószerelvénye, mimellett a szorítószerelvény egymáshoz képest 120°-ra elrendezett három szorítópofát tartalmaz, amelyekben tengelyirányú hornyok vannak kiképezve és a hornyokban grafitrudak vannak elrendezve, amelyek hossza sokszorosan meghaladja azok átmérőjét. Az ismert tartókészülék hátránya, hogy a grafltrudak törésének veszélye — az átmérő sokszorosát kitevő hosszuk folytán — az érintkezőnyomás szokásos értekei mellett viszonylag nagy. Amíg az elektróda beszorított állapotában marad, nincs annak jelentősége, van-e részleges vagy teljes törés a grafitrudakban, de ha a beszorítást feloldjuk, majd a szorítópofákat újra megszorítjuk, problémák léphetnek fel, hiszen a töredékek beékelődhetnek és ilyenkor számottevően romlik a grafitrudak és az elektróda közötti érintkezés. Az ismert tartókészülék további hátránya, hogy az egyes grafitrudakat -azidézett nagybritanniai bejelentés 2., illetve 3. ábráján mutatott - igen bonyolult módon keif a szorítópofák valamelyikéhez erősíteni. Ezen túlmenően az érintkezési felületek sokasága egyfelől a szorítópofák és a grafitmdak, másfelől az utóbbiak és az -elektródatest között kedvezőtlen hatással van az áramátmenetre. A grafitrudak törésének veszélye ugyankkor gyakorlatilag kizárja annak lehetőségét,hogy változtassuk az érintkezés helyét a mindenkori szorítópofa és az elektróda között, mert a szorítópofák szorításának minden feloldásakor fennáll annak a veszélye, hogy egy vagy több letört rész beékelődik. A találmánnyal az a célunk, hogy javítsunk a tartókészülék megbízhatóságán. Ezt a célt úgy érjük el, hogy a találmány szerinti tartókészülék ívelektródák részére ugyancsak tartalmazza az elektródát hordozó tartókart és a tartókaron elrendezett szorítószerelvént, amely együttműködik érintkezőelemekkel, de eltérő, új szerkezeti kialakításban; a technika állásától a találmány szerinti tartókészüléket az különbözteti meg, hogy az érintkező elemek hengerüreges tartószerkezet oldalsó (palástmenti) hézagaiban (kispórolásaiban) vannak sugárirányú elmozdulást megengedő módon elrendezve, amely tartószerkezet viszont a szorítószerelvényben kialakított furatban van elrendezve. A tartószerkezetben a kispórolásokat tengelypárhuzamos résekként alakíthatjuk ki, amelyekbe az érintkező elemeket betoljuk. Előnyösen három rést alakítunk ki — a tartószerkezet kerülete menti eloszlásban elrendezve —, amely réseket támasztó testek választanak el egymástól. Egy résen belül — tengely mentén osztott — többrészes érintkező elem is elrendezhető, amelynek részei felfekszenek egymáson vagy közéjük iktatott távtartókon. Az érintkező elemek előnyösen grafitból, a tartószerkezet előnyösen fémből készíthető. A tartószerkezet kialakítható két — alsó, illetve felső — gyűrűs karimával, amelyeket tengelypárhuzamos támasztó testek kötnek össze. így a támasztó testek között meghagyott közök 1 alkothatják az érintkező elemek befogadására szolgáló réseket. Az érintkező elemek sugárirányú befoglaló méretét előnyösen nagyobbra választjuk a támasztó testek sugárirányú befoglaló méreténél, így biztosíthatjuk az érintkező elemek és az elektróda fémes szára közötti kifogástalan szorítónyomást a szorítószerelvény szorítópofái révén. A tartószerkezet és az érintkező elemek összeszerelését megkönnyíthetjük oly módon, hogy előzőleg alaktartó módon összekötjük az érintkező elemeket a támasztó testekkel. A tartószerkezet olyan tartó, pl. ütköző szervvel van ellátva, amely önmagában ismert módon biztosítja annak a szorítószerelvényben való rögzítését. Az érintkező elemeket a szorítószerelvénynek - a tartószerkezeten kívül elrendezett és feléje nyomást kifejtő - szorítópofái szorítják az elektródához. A találmányt részletesebben ábrák segítségével magyarázzuk. Az 1. és a 3. ábra a találmány szerinti tartókészülék egy-egy előnyös kiviteli alakjának hosszmetszetét, a 2. és a 4. ábra egy-egy kiviteli alak keresztmetszetét mutatják; az utóbbiak metszési II—II síkját az 1. ábrán jelöltük. A találmány szerinti tartókészüléknek van 12 tartókarja az elektróda részére és azon elrendezett - 19 szorítópofákkal kialakított — szorítószerelvénye Az elektródát hordozó 12 tartókarban hengeres 13 furat van kialakítva, amelyben az elektróda 11 szárának megfelelő 14 részét hengeres üregével közrefogó tartószerkezet van elrendezve. A tartószerkezet felső részét a középrészhez csavarral, illetve menettel erősített felső gyűrűs 15 karima alkotja, amelynek gyűrűalakú pereme a 13 furat átmérőjét meghaladó átmérőjű 16 vállalat képez. így a tartószerkezet beakasztható a 13 furatba, amit megkönnyít a tartószerkezet alsó élének kúpos kialakítása. A 16 vállat teljes kerületű perem helyett két vágj' három körgyűrűcikkre korlátozott nyúlványok is képezhetik, amelyek szalagvállként ugyanazt a célt szolgálják, mint egy teljes kerületű gyűrűs perem. A tartószerkezetnek van alsó gyűrűs 33 karimája is és a két - alsó, illetve felső — 33, illetve 15 karimát támasztó 17, 17’, 17” testek kötik össze egymással. A tartószerkezet tehát magában foglal - a kerület mentén elosztva elrendezett — támasztó 17, 17', 17” testeket és ezek között vannak elrendezve az érintkező 18, 18’, 18” elemek, amelyek pl. grafitból készíthetők. Ezeket az érintkező 18, 18’, 18” elemeket a szorítószerelvény 19 szorítópofái nyomják az. elektróda 11 szárának 14 részéhez. Feszítőszervként 21 fészekkel és abban ágyazott 22 gömbbel kialakított gömbcsukló 20 karja szolgál, amelyet a 21 fészek és a 22 gömb elmozdulásra alkalmasan köt össze a 19 szorítópofával. Az elektróda palástja felé irányuló feszítőerőt az ábrán nem mutatott eszközzel ismert módon közöljük, pl. hidraulikus munkahenger vagy spirálrugó alkalmazásával. A 20 kar, valamint a 21 fészek és 22 gömb alkotta gömbcsukló a 12 tartókar üregében vannak elrendezve, így a csuklót védjük szenynyezés eilen. Az elektródát a 13 furaton való teljes átcsúszás ellen védi az annak felső végén elrendezett 23 kereszttartó, amelyhez 24 tartókengyel van erősítve; az utóbbi lehetővé teszi az elektróda tengelyirányú (felfelé, lefelé) elmozdítását. 5 : 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
