185838. lajstromszámú szabadalom • Tartókészülék ívelektróda részére
1 185 838 2 Egy nem ábrázolt további előnyös kiviteli alak szerint a tartószerkezetet meghatározott hosszúságú lánc-(ok) segítségévei — laza felfüggesztésként — a 23 kereszttartóhoz is erősítjük; így az elektróda 1.1 szárának a 19 szorítópofa által szorítható 14 része nem kerülhet előírt küszöbértéknél távolabb all szár felső végétől és s ugyanakkor a tartószerkezet kiemelése a 13 furatból is ' könnyen végezhető oly módon, hogy all szárat a lánc hosszánál nagyobb mértékben felemeljük a 24 tartókengyel segítségével. A 2. ábra az 1. ábrán hosszmetszetben ábrázolt tartókészüléket a II—II sík menti, keresztmetszetben ábrázolja. A keresztmetszetben látható, hogy három támasztó 17, 17’, 17” test a kerület mentén egyenletes eloszlásban van elrendezve, amelyek közrefogják az érintkező 18, 18” 18” elemeket. Az érintkező 18, 18’, 18” elemek belső palástfelületeinek — a tartókészülék hossztengelyétől mért — sugara kisebb, mint a támasztó 17, 17’, 17” testek megfelelő palástiéiületeinek sugara, így az érintkező 18, 18’, 18” elemek a szorítószerelvény feszített állapotában közvetlenül felfekszenek az elektróda 11 szárának hengeres palástfeiüietén Az elektróda kialakítása különböző lehet, pl. az lehet hagyományos — csak összecsavarozható grafitelemekbő! álló -grafitoszlop, s lehet fémes részből és fogyasztható grafitrészhői álló kombinált elektróda. A 2. ábrán koncentrikus két 11’, 11” fémcső alkotta felső szárréssze! kialakított elektródát szemléltetünk; a belső 11” fémcső belsejében pl. lefelé, a két 11” és írfémcső-közötti gyűrűs térben felfelé hűtőfolyadékot áramoltathatunk, Az érintkező 18 elemekhez sugárirányban illeszkedően van elrendezve a 19 szorítópofa, amelyet az í. ábrához fűzött magyarázatban már leírt módon szorítunk az elektróda irányába. Ahhoz, hogy a szorítóerőt átvihessük előbb az érintkező IS elemre, majd az elektróda 11 szárának palástfeiületére, úgy kell az előnyösen grafitbói készített érintkező 18, 18’, 18” elemeket a támasztó 17, 17’, 17” testek közeiben elrendezni, hogy sugárirányban kismértékben elmozdíthatok legyenek annyira, hogy kellő különbség legyen a beszorított, illetve kioldást helyzet között. Minthogy lényegében össze nem nyomható elektródákat alkalmazunk, ehhez elegendő egy viszonylag kis elmozdulási hossz. A 3. ábrán mutatott kiviteli alaknál az érintkező 18, IS’, 18” elemeket axiálisan elválasztott 18a, 18b, 15c 'elemrészek alkotják; ezeket előnyösen 30, 30’ távtartók választják el egymástól, amelyek szomszédos támasztó elemeket kötnek össze. Az érintkező 18a, 18b, 18c elemrészek, mint az érintkező 18, 18’, 18” elemeket alkotó részek — a 2. ábrán mutatott kiviteli alakhoz hasonlóan — ugyancsak három szegmens! alkotnak, amelyeket a támasztó 17, 17’, 17” testek választanak el egymástól. De enné! a kiviteli alaknál a támasztó 17, 17’, 17” testek sem alkotnak a tartószerkezet teljes axiális hossza mentén összefüggő testet (mint az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál), hanem azokat három darab - előnyösen két 30, 30’ távtartót is közrefogó — támasztó 17a, 17b, 17c résztestre osztottuk, amelyeket a mutatott kiviteli alaknál a felső gyűrűs 15 karimától az alsó gyűrűs 33 karimáig terjedő menetes 32 csapok egymáshoz fognak. A tartószerkezet ezen kiviteli alakját úgy szereljük össze, hogy előbb az alsó gyűrűs 33 karimára fektetjük a három alsó támasztó 17a résztestet, majd úgy halmozzuk föléje az érintkező 18a, N 18b, 18c elemrészeket, hogy a körív mentén közéjük illesztett megfelelő támasztó Í7a, 17b, 17c részíesíek előnyösen közrefognak 30, 30’ távtartókat is. Ezután ráhelyezzük a támasztó 17c résztestekre a felső gyűrűs 15 karimát és a 15, 33 karimákat menetes rögzítéssel úgy fogjuk egymáshoz, hogy megengedjük kismértékű sugárirányú elmozdulást az általuk közrefogott szerkezeti elemek közül legalább az érintkezőkéi szolgáló elemeknek (e kiviteli alaknál a 18a, 18b, 18c elemrészeknek). A 30, 30’ távtartókban, valamint a támasztó 17a, i7b, 17c résztestekben furatokat alakítunk ki, amelyeken a 32 csapok átvezethetek, az also 15 karimában pedig menetes furatot. Egyszerűbb a technológia, ha nem alkalmazunk menetes 32 csapokat, hanem a támasztó 17 testek végeit behajlítjuk és a 15, illetővé 33 karimák belső lapjainak támasztott ezen végeket a 15, 33 karimák összecsavarozásakor befogva biztosítjuk a támasztó 17 testek megfelelő rögzítését. A 4. ábra olyan kiviteli alaknak az 1. ábrán jelölt II—lí sík menti metszetét mutatja, amelynél a támasztó 17, 17’, 17” testek a tartószerkezet axiális hossza mentén összefüggő, körív menti szegmens! alkotnak. Az ábrázok 17,17; 17” testek vaslemezek, amelyek. az érintkező 18, 18; ! 8” elemekben kétoldalt kialakított axiális 25 hornyokban vannak ágyazva. A vaslemezek alsó és felső végének behajlítása esetén azokat pl. csavarral erősíthetjük a 15, 33 karimákhoz. A vaslemez helyett rudak; is alkalmazhatók, amelyek a megfelelő horonyban vannak ágyazva. Szabadalmi igénypontok i. Tartókészülék ívelektróda részére, az elektródát hordozó íartókarral és azon (abban ) elrendezett szorítószereivénnyel, amely együttműködik érintkező elemekkel, azzal jellemezve, hogy az érintkező elemek (18, 13’. 18”) hengerüreges tartószerkezet oldalsó (palástmenti) hézagaiban vannak sugárirányú elmozdulást megengedő módon elrendezve, amely tartószerkezet viszont a rzorítószerelvényben kialakított furatban (13) van elrendezve, l. Az 1. igénypont szerinti tartókészülék, azzal jellemezve, hogy a tartószerkezetnek van — a szorítószerelvéryben való rögzítését önmagában ismert módon biztosító - tartó szerve. 3. Az 1. vagi' 2. igénypont szerinti tartókészülék, azzal jellemezve, hogy a tartószerkezet oldalsó hézagai tengelyparhu/.amos résekként, vannak kialakítva. 4. A 3. igénypont szerinti tartókészülék, azzal jellemezve, hogy a tartószerkezet három tengelypárhuzamcs réssel van kialakítva. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti tartókészülék, azzal jellemezve, hogy érintkező elemei (18, 18 , 18”) grafitból készültek. 6. Az 1—5 igénypontok bármelyike szerinti tartókészülék, azzal jellemezve, hogy a tartószerkezet fémből készült. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti tartókészülék, azzal jellemezve, hogy' a tartószerkezetnek vau alsó és felső gyűrűs karimája (15, 33), amelyeket tengelypárhuzamos támasztó testek (17, 17’, 17”) kötnek össze és a támasztó testek (17, 17’, 17”) között 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
