185828. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés hajtással csatolt rakományhordozó mozgatásának és kitüntetett síkban való finombeállításának vezérlésére

185 828 2 lis különbségképzőre az első impulzussorozatból már csak a megfogási tartomány úthosszának meg­felelő számú (útinkrementum) impulzust adunk, azután már csak a második impulzussorozatot kap­csoljuk a különbségképzőre, ami a hajtómotort vezérlő analóg jel aszimptotikus nullára csökkené­sét eredményezi, amikor is a hajtómotor leáll. így elérjük, hogy a kívánt névleges fordulatszám és - a névleges fordulatszám és a rakományszállítás egyéb feltételeinek figyelembevételével - a kívánt megfogási tartomány úthossz beállítása után a nyu­galmi állapotú rendszer üzembe helyezésekor a di­gitális különbségképzőben kezdetben felhalmozód­nak az első impulzussorozat egymást követő impul­zusai, a hajtómotor felgyorsulása folytán a halmo­zódás üteme fokozatosan csökken, amíg a hajtó­motor névleges fordulatszáma környezetében a kü­lönbségképző kimenő állapota közelítően egyen­súlyba kerül, a vezérlés stacionerré válik. A névle­ges fordulatszámon való egyenletes hajtás idején (a stacioner állapotban) a különségképző éppen az indítástól a stacioner állapot beállásáig befutott útnak megfelelő digitális értéket tartalmazza. Ami­kor a megfogási tartomány határsíkjához érkezés után az első impulzussorozat impulzusai már nem érkeznek a digitális különbségképzőbe, annak álla­pota útinkrementumonként egységgel csökkenő út­­hosszt reprezentál, így fokozatos lassulásra kény­szerítve a hajtómotort, amíg a - felgyorsulási út­hosszái gyakorlatilag egyező - lassulási úthossz végén a második impulzussorozat elfogy, a szervo­erősítő kimenőjele felveszi a 0 sebesség értékét. A fékezési úthosszt nevezzük Ax távköznek. Stabillá a rendszer úgy válhat, ha a megfogási tartomány A a távközének úthossza hosszabb mint Dx, mert így mód van a különbségijei lengés nélküli módosí­tására. Ezért a találmány szerint a két - első és második - impulzussorozatot az első különbség­képzéshez képest ellenkező értelemmel további di­gitális különbségképzőre is kapcsoljuk, amelyet előzőleg a megfogási tartomány úthosszának meg­felelő bináris számra preszetelünk. A különbség­képző állapota a preszetelt állapothoz képest a rendszer üzembe helyezésekor csökken, hiszen a névleges frekvenciájú impulzusok már beíródnak és még a motor felől ténylegesen megtett útinkremen­­tumot jelző impulzus nem érkezik, majd a második impulzussorozat megjelenésekor - és annak gyor­suló frekvenciája ütemében - a csökkenés mérsék­lődik, majd beáll a stacioner állapot (amikor a hajtómotor névlegeshez közeli fordulatszámmal fo­rog és így egyező ütemben érkeznek ellenkező érte­lemmel a két impulzussorozat impulzusai a máso­dik különbségképző bemeneteire), amely állapot - közvetlenül vagy léptéktranszformálva - megegye­zik az első digitális különbségképző stacioner álla­potával. Ha most a megfogási tartomány határá­nak elérésekor nem az első digitális küiönbségkép­­zőnél szüntetjük meg a névleges fordulatszámnak megfelelő frekvenciájú impulzussorozat impulzusa­inak beírását, hanem a második különbségképző­nél tiltjuk le a második impulzussorozat impulzusa­inak beírását, s az első különbségképzőnél a névle­ges frekvenciájú impulzusok beírását akkor tiltjuk le, amikor a második különbségképző állapota -közvetlenül vagy léptéktranszformáltan - 0 értéket reprezentáló állapotba kerül, a megfogási tarto­mány határsíkjának elérése pillanatától a hajtómo­tor még Da - Dx úthossz megtételéig a névleges fordulatszámhoz tartozó vezérlőjelet kap, majd Dx távköz mentén a vezérlőjel a fékezési görbe menetét másolva csökken, amíg a hajtómotor leáll. Alihoz tehát, hogy a megfogási tartomány határ elérése után a fékezés menete a rakományhordozó mindenkori pillanatnyi helyzetének függvénye (is) legyen, a találmány szerinti eljárás folytán nincs szükség a pálya mentén szakaszonként elrendezett helyzetérzékelőkre, amelyeket vezetékekkel kell a szabályozó kör megfelelő eszközé(i)vel összekötni: elegendő egyetlen pontnak, a megfogási tartomány határának az érzékelése (célszerűen nem a pálya mentén elrendezett, hanem a rakományhordozóval kényszerkapcsolt érzékelővel), mert a további el­mozdulás útfüggvényét (is) reprezentálja a második impulzussorozat. Végeredményben a tranziens időtartományban az első digitális különbségképző állapota t argu­mentum szerint Ax távközben követi a második különbségképző állapotváltozását; ez a Ax távköz a fékút hossza, amelyet a névleges fordulatszám beállítása után a A a távköz értékének megválasztá­sával állítunk be: ennek megfelelően kell beállítani a rakományhordozóval kényszerkapcsolt helyzet­­érzékelő(ke)t és ennek megfelelően kell preszetelni a második digitális különbségképzőt. A találmányt részletesebben ábrák segítségével magyarázzuk. Az 1. ábra olyan pozicionálást szem­léltet, amelynél egységrakományt úgy képezünk, hogy a már felhalmozott rakomány legfelső szintjé­re ráhelyezzük a már összerendezett következő szintet. Ez a mozgatható szint tehát felülről eresz­kedik a kitüntetett sík felé. A 2. ábra olyan pozicio­nálást szemléltet, amelynek során a mozgatandó rakomány a már felhalmozott rakomány legfelső szintjét akár alulról, akár felülről megközelítheti. A 3 ábra a találmány szerinti kapcsolási elrendezés példakénti kiviteli alakjának tömbvázlata. A 4. áb­ra a különbségképzők - egymással követőjelleggel összefüggő - állapotgörbéit szemlélteti, az 5. ábra a sebessér nenetet mutatja az idő függvényében, amely a -gtett utat reprezentáló területet burkol. Az la abra a mozgatandó 102 rakományt a kiin­dulási helyzetben ábrázolja, az lb ábra akkor, ami­kor már belépett a megfogási tartományba, de még nem érte el a kitüntetett helyzetet, az ún. pozicioná­lás 107 sík ját, az le ábra pedig éppen a pozicionálás 107 síkjában, a véghelyzetben ábrázolja a 102 rako­mányt. Ezek a relatív helyzetek annak a 101 rako­mányhalmaznak a felső szintjére vonatkoznak, amelyre a mozgatandó 102 rakományt rá kell he­lyezni, A pozicionálás 107 síkjának magasságát úgy választottuk meg, hogy ilyen magasságban a 102 rakomány rátolható a már kialakult 107 rako­­mányhalmazra, mint annak újabb szintje. A muta­tott 101 rakományhalmaz még viszonylag ala­csony, kézenfekvő, hogy felülről lefelé mozgatva visszük a rakományrendező térből a pozicionálás 107 síkjába a 102 rakományt. A rakományhordo­zóval kényszerkapcsolunk egy 106L érzékelőt, amely akkor szólal meg, amikor a 101 rakomány­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents