185768. lajstromszámú szabadalom • Piridil-oxi-fenoxi-propionsav-származékot és egy további herbicid hatóanyagot tartalmazó herbicid kompozíciók
1 .185 768, 2 magnézium-oxidot és fullerföldet használhatunk fel. A szilárd kompozíciók továbbá diszpergálható porkészitmények vagy granulátumok is lehetnek, amelyek a hatóanyagok mellett a por vagy granulátum folyadékokban történő diszpergálódását elősegítő nedvesítőszert is tartalmaznak. Ezek a porkészítmények vagy granulátumok egyéb adalékanyagokat, például töltőanyagokat és szuszpendálószereket.is tartalmazhatnak. A folyékony kompozíciók például vizes oldatok, diszperziók és emulziók lehetnek, amelyek a hatóanyagok mellett előnyösen egy vagy több felületaktív anyagot is tartalmaznak. A hatóanyagok oldatainak, emulzióinak vagy diszperzióinak előállításához hordozóanyagokként vizet vagy szerves folyadékokat használhatunk fel. A folyékony kompozíciók adott esetben egy vagy több korróziós inhibitort, például lauril-izokinolinium-bromidot is tartalmazhatnak. Felületaktív anyagokként anionos, kationos és nemionos anyagokat egyaránt alkalmazhatunk. A kationos felületaktív anyagok közül példaként a kvaterner ammónium-vegyületeket, így a cetiltrimetil-ammónium-bromidot említjük meg. Anionos felületaktív anyagokként például szappanokat, alifás kénsav-monoészterek sóit (így nátriumlauril-szulfátot), szulfonált aromás vegyületek sóit (például dodecil-benzolszulfonátokat, nátrium-, kalcium- és ammónium-ligninszulfonátot, butilnaftalinszulfonátokat, továbbá di- és tri-izopropilnaftalinszulfonsav nátriumsóinak keverékét) és hasonlókat használhatunk fel. A nemionos felületaktív anyagok közül példaként a következőket soroljuk fel: etilén-oxid zsíralkoholokkal (így oleil-alkohollal és cetil-alkohollal) vagy alkil-fenolokkal (így oktil-fenollal, nonil-fenollal és oktil-krezollal) képezett kondenzációs termékei, hosszú szénláncú zsírsavakból és hexitanhidridekből levezethető részleges észterek (például szorbitán-mono-laurát), e részleges észterek etilén-oxiddal képezett kondenzációs termékei, és a lecitinek. A vizes oldatok, emulziók vagy diszperziók formájában felhasználandó kompozíciókat rendszerint nagy hatóanyagtartalmú koncentrátumok formájában hozzuk forgalomba, és ezeket közvetlenül a felhasználás előtt hígítjuk vízzel. A koncentrátumokkal szemben támasztott alapvető követelmény az, hogy hosszú időn át változás nélkül tárolhatóak legyenek, és tárolás után vízzel hígítva megfelelően homogén, a hagyományos permetezőberendezésekkel könnyen kijuttatható kompozíciókat képezzenek. A koncentrátumok általában 10-85 súly%, előnyösen 25-60 súly% hatóanyagot tartalmaznak. A használatra kész híg kompozíciók hatóanyagtartalma az adott célnak megfelelően viszonylag széles határok között változhat; ezek a kompozíciók azonban rendszerint 0,07-10 súly%, előnyösen 0,1-1 súly% hatóanyagot tartalmaznak. Az (I) általános képletü vegyületeket az (A) reakcióvázlaton bemutatott szintézissel állíthatjuk elő. Az (A) reakcióvázlaton felsorolt képletekben Z és Y jelentése a fenti, Hal halogénatomot (előnyösen klór- vagy brómatomot) jelent, míg M kationt (például nátriumiont) képvisel. A szintézis első lépésében a (II) általános képletü halogén-piridineket p-metoxi-fenol fémsójával (például nátriumsójával) reagáltatjuk. A reakciót előnyösen oldószer vagy hígítószer, például metiletil-keton, tetrahidrofurán, dimetil-szulfoxid vagy dimetil-acetamid jelenlétében hajtjuk végre. A kapott (IIÍ) általános képletü p-metoxi-fenoxi-vegyületeket ezután ismert módon, például melegítés közben piridin-hidrokloriddal vagy ecetsavas közegben hidrogén-bromiddal demetilezzük. A kapott (IV) általános képletü p-hidroxi-vegyületeket ezután fémsóik (például káliumsóik) formájában (V) általános képletü halogénezett alkánkarbonsav-származékokkal reagáltatjuk. Ezt az utóbbi lépést - amelyben a kívánt (I) általános képletü vegyületek képződnek - előnyösen oldószer vagy hígítót zer, például metil-etil-keton jelenlétében hajtjuk végre. Az (A) reakcióvázlaton bemutatott szintézisben kiindulási anyagként felhasznált (II) általános képletü vegyületeket a megfelelő 2-halogén-5- vagy -3-metil-piridinek halogénezésével állíthatjuk elő. Az 5-(trifluor-metil)-2-klór-piridin előállítása során például 2-bróm-5-metil-piridint ultraibolya fénnyel végzett besugárzás közben klórozunk, majd a kapott 2-klór-5-(triklór-metil)-piridint megfelelő fluorozószerrel, például antimon-trifluoriddal vagy folyékony hidrogén-fluoriddal kezeljük. A 2-halogén-3- vagy -5-(trifluor-metil)-piridineket úgy is előállíthatjuk, hogy a megfelelő 2-halogén-3- vagy -5-karboxi-piridineket hidrogén-fluorid jelenlétében kén-tetrafluoriddal reagáltatjuk. A találmányt az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. Amennyiben a példákban egyebet nem közlünk, a részmennyiségeken súlyrészeket értünk. 1. példa a-/ 4-( 5'-jTrifluor-metill-2' -piridil-oxi j -feno.xifpropionsav-etil-észter (az I. táblázatban feltüntetett 3. sz. vegyület) előállítása A. lépés: 2-Klór-5-(triklór-metiI)-piridin előállítása 2V g 2-bróm-5-metil-piridint 500 ml vízmentes szén-tetrakloridban vízmentes sósavgázzal kezelünk. A szilárd csapadék formájában kivált hidroklorid-sót összetörjük, és az elegyet forrásig melegítjük. Az elegybe forralás közben 8 órán át klórgázt vezetünk, miközben az elegyel ultraibolya fényforrással megvilágítjuk. Ezután az elegyet szűrjük, és a szűrletet bepároljuk. Halványsárga, folyékony maradékot kapunk, amely állás közben megszilárdul. A termék NMR-spektroszkópiai elemzés alapján 2-klór-5-(triklór-metil)-piridinnek bizonyult. B lépés: 2-Klór-5-(trifluor-metil)-piridin előállítása 18 g, az A. lépés szerint előállított 2-klór-5-(triklót -metil)-piridin és 50 g antimon-trifluorid elegyél 1 órán át 140-145 °C-on tartjuk. A reakcióelegyet lehűtjük, jéggel és tömény vizes sósavoldattal keverjük össze, majd éterrel extraháljuk. Az extraktumokat egyesítjük, vízzel mossuk, magnézium5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
