185720. lajstromszámú szabadalom • Eljárás eburnánvázas vegyületek előállítására taberszonin vagy dihidrotaberszonin oxidációja útján
1 185 720 2 szobahőmérsékleten 2 óra hosszat állni hagyjuk. Ezután az oldatot 25 ml térfogatra bepároljuk, a maradékot 25 %-os vizes ammónium-hidroxidoldattal 8 és 9 közötti pH-értékre lúgosítjuk és 20-20 ml diklór-metánnal háromszor extraháljuk. A szerves oldószeres fázisokat egyesítjük, vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk, leszűrjük és III aktivitású Brockmann-féle alumínium-oxidon kromalografáljuk. Először benzollal eluáljuk az át nem alakult dihidrotaberszonint (0,56 g; 55,4 %), majd benzol és etanol 98 : 2 arányú elegyével eluálunk és ebből az eluátumból 0,24 g vinkaminepivinkamin elegyet (24,7 %) kapunk. A termékben jelenlevő 14-epivinkamin epimerizálása céljából a kapott nyers termékhez 1,3 ml metanolt és 0,03 g kálium-tere-butilátot adunk és az elegyet 3 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Ezután 0 °C-ra hűtjük a reakcióelegyet és a most már tiszta vinkamin alakjában kikristályosodott terméket szűréssel elkülönítjük. Az így kapott vinkamin 230 — 232 °C-on olvad; [a]?? = +41° (c = 1, kloroform). A kromatográfiás elválasztás során visszanyert reagálatlan dihidrotaberszonin újbóli oxidációs reakcióba vihető, így a ténylegesen elfogyasztott kiindulási anyagra számított hasznos konverzió 54,5%. 4. példa 1,0 g (3 mmól) taberszonin-bázis 50 ml kloroformmal készített oldatához 1 ml jégecetet és 0,2 ml ecetsavanhidridet adunk, majd az elegyet — 55 °C hőmérsékletre hütjük és keverés közben 5,2 g (60 mmól) aktív mangán(IV)-dioxidot adunk hozzá és a továbbiakban a 3. példában leírt módon kezeljük a reakcióelegyet és ugyancsak az ott leírt módon kromatografáljuk a kapott nyers reakcióterméket. Ily módon először benzollal eluálva 0,38 g (38 %) át nem alakult taberszonint, majd benzol és etanol 98 : 2 arányú elegyével 0,17 g (17 %) 17,18-dehidrovinkamin és 17,18-dehidro-l4-epivinkamin elegyéből álló reakcióterméket kapunk, amelyet ugyancsak a 3. példában leírt módon alakíthatunk át tiszta 17,18-dehidrovinkaminná; op.: 218-220 °C; Md ~ +115° (c = 1, kloroform). A visszanyert reagálatlan kiindulási anyag figyelembevételével számított hasznos konverzió aránya 27,5 %. 5. példa 7,5 ml metanolban 0,1 g (0,295 mmól) dihidrotaberszonint oldunk, majd 2,25 ml vizet, 0,25 rnl 2n sósavat és 0,05 g (0,32 mól) kálium-permanganátot adunk az oldathoz. Az elegyet szobahőmérsékleten 10 óra hosszat keverjük, majd csökkentett nyomáson bepároljuk 2,5 ml térfogatra, 25 %-os vizes ammónium-hidroxid-oldattal 8 pH-értékre lúgosítjuk és 2-2 ml diklór-rnetánnal háromszor extraháijuk. A szerves fázisokat egyesítjük, vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk, leszűrjük és a szűrletet III aktivitású Brockmann-féle alumínium-oxidon kromatografáljuk. Az adszorbensrő! először benzollal eluáljuk az át nem alakult dihidrotaberszonint (0,07 g; 70 %), majd benzol és etanol 98 : 2 arányú elegyével eluálunk és ebből az eluátumból 0,15 g (15%) vinkamin-epivinkamin elegyet kapunk, amelyet az előző példákban leírt módon alakíthatunk tiszta vinkaminná. A visszanyert és újból felhasználható dihidrotaberszonin figyelembevételével számított hasznos konverzió aránya 50 %. 6. példa Az 1. példában leírt módon dolgozunk, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként dihidrotaberszonin helyett 2 g taberszonin-bázist alkalmazunk. A reakcióelegynek a leírt módon történő feldolgozása után 0,34 g reakcióterméket (80% 17,18-dehidrovinkamin és 20 % 17,18-dehidro-14-epivinkamin elegye; az elméleti hozam 16,4 %-a) kapunk. A visszanyert át nem alakult kiindulási vegyület mennyisége 1,28 g (64 %); így a hasznos konverzió 45,2%. 7. példa A 2. példában leírt módon dolgozunk, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként dihidrotaberszonin helyett 2 g taberszonin-bázist alkalmazunk. A reakcióelegynek a leírt módon történő feldolgozása után 0,72 g reakcióterméket (79,8 % 17,18-dehidrovinkamin és 20,2% 17,18-dehidro-14-epivinkamin elegye; az elméleti hozam 34,7 %-a) kapunk. 8. példa A 2. példában leírt módon dolgozunk, azzal az eltéréssel, hogy oxidálószerként 3,8 g (17,7 mól) piridinium-klorokromátot alkalmazunk. így termékként 0,94 g vinkamin-epivinkamin-elegyet (az elméleti hozam 45,3 %-a) kapunk, amely 81 % vinkamint és 19% 14-epivinkamint tartalmaz. 9. példa 0,1 g dihidrotaberszonint 25 ml tetrahidrofuránban oldunk, 0,75 ml jégecetet adunk hozzá és az elegyet -65 °C hőmérsékletre hütjük, majd ezen a hőmérsékleten, keverés közben 0,3 g nátriumbikromát-dihidrát 1,5 ml víz és 0,2 ml tömény kénsav elegyével készített oldatát csepegtetjük hozzá, oly módon, hogy a reakcióelegy hőmérséklete eközben ne emelkedjék - 50 °C fölé. Ezután a reakcióelegyet ismét — 65 °C-ra hütjük és ezen a hőmérsékleten, nitrogén-gázlégkörben 3 óra hosszat tovább keverjük, majd 20 ml jeges vízbe öntjük és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
