185682. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-szubsztituált oxazolidin-2,4-dion-származékok előállítására
] 185 682 X1 1—2 szénatomos alkoxicsoport, és X2 * hidrogén-, klór-, bróm- vagy fluoratom, vagy cianocsoport vagy metilcsoport; továbbá ezek gyógyszerészeti szempontból elfogadható sói, ha R hidrogénatom. Ezen vegyületek ismert analógjai nem rendelkeznek hípoglikémiás aktivitással, legalábbis kevésbé aktívak, mint a kiindulási fenil-vegyíilet. Ugyanakkor a találmány szerinti vegyületek meglepő és váratlan nagy aktivitással rendelkeznek. Ahogy azt a II. táblázatban bemutatjuk, 5 mg/kg-os, vagy ennél kisebb dózisban mindegyik aktív, ezen koncentrációnál az összes ismert vegyület, köztük a kiindulási fenil-származék is inaktív. II. Táblázat Az előnyös oxazolidin-2,4-dionok hipoglikémiás aktivitása patkányban, glükóz-tolerancia-vizsgálattal (A kísérletek során a XXII általános képletű vegyületeket vizsgáljuk.) Ar Dózis A vér gltlkóz(mg/kg) tartalmának %-os csökkenése (h) 0,5 óra 1 óra 2-acetamido-5 1 5<a>-fenilcsaport 2-klór-6-met-5 14 18 oxi-fenil-csoport 26 19 2,5 17 18 2-fluor-fenil-5 4 10(b) 2-fluor-6-metoxi-5 12 19-fenil-csoport 2,5 3 14 12 15 2-metoxi-fenil-5 14 8-csoport 14 14 9 10 5-brómcsoport 5 22 17 a fenil 5-kíórcsoport 5 38 29 csoporton 24 17 2-metoxi-5-fluorcsoport 5 14 10 + 16 16 5-cianocsoport 5 20(0 9(c) 2-metoxi-5-metil-5 10 11 fenil-csoport 2-etoxi-fenil-5 15 13 a fenilcsoport 12 15 5-klórcsoport 5 11 12 csoporton 2-etoxi-5-fluorcsoport 5 9 1 + 6-fluorcsoport 5 9 2 (a) A 2. órában 14. (b) A 2. órában 13. (c) Az előzetes kísérletek szerint ennél a koncentrációnál inaktív. Kiemelkedő aktivitásuk miatt a találmány szerinti legértékesebb vegyületek azok, ahol X1 1—2 szénatomos alkoxicsoport, és X2 hidrogénatom, klóratom vagy fluoratom; részletesebben: az 4 5-(2-metoxi-fenil)-oxazolidin-2,4-dion; 5-(2-etoxi-fenil)-oxazolidin-2,4-dion; 5-(5-klór-2-metoxi-fenil)-oxazolidin-2,4-dion; 5-(5-fluor-2-metoxi-fenil)-oxazolidin-2,4-dion; 5-(2-klór-ő-metoxi-fenil)-oxazolidin-2,4-dion; és az 5-(2-fluor-6-metoxi-fenil)-oxazolidin-2,4-dion. A 2 általános képletű naftalin-származékok is új vegyületek, előnyösek pedig azok, ahol R,M egy ' ‘ XXXIV vagy XXVIII általános képletű csoport, ahol Y hidrogénatom, metil- vagy metoxicsoport, vagy fluoratom és YJ hidrogénatom, vagy mind Y és Y1 metoxicsoport. Különösen előnyös, kiemelkedően magas hipoglikémiás aktivitása miatt az 5-(2-metoxi-l-nafií: til)-oxazolidin-2,4-dion. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a találmány szerinti eljárást. A találmány szerinti vegyületeket különböző módon állíthatjuk elő, ahogy azt az A reakcióegyenletu ben megadjuk, ahol R1 egy R” vagy R’” előzőekben megadott általános képletű csoport; R2 rövidszénláncú alkilcsoport (például metilvagy etilcsoport); és R4 hidrogénatom vagy acilcsoport, például acetil- vagy benzoilcsoport. A találmány szerinti vegyületek egyik különösen előnyös szintézise, az a, eljárás a 3 általános képletű karboximidáton át vezet. Ezt a vegyületet egy nemreakcióképes oldószerrel, például tetrahidrofuránnal készült reakcióelegyben 2—2,3 ekvivalens mennyiségű tercier amin (például trietil-amin vagy N-metilmorfolin) jelenlétében foszgénnel reagáltatjuk. Ha a karboximidátot savaddíciós sóként (például hidrogénkloridos sójaként) használjuk, úgy további 1 ekvivalens mennyiségű tercier amint adagolunk. A reakcióhőmérséklet nem lényeges; azonban előnyösen alacsony hőmérsékleten (például — 10°C és 10°C között) végezzük a reakciót, különösen kezdetben, és akkor, ha az intermedier 4 általános képletű 4-alkoxi-oxazol- 2-ont izolálni kívánjuk. Ennek az intermediernek az izolálását a reakcióelegy egyszerű bepárlásával végezzük. Magasabb hőmérsékleten végzett további reakcióval (például 20°C és 150°C között), vagy vizes reakcióelegyben való feldolgozással a 4 általános képletű köztes vegyületet oxazolidin-2,4-dionná alakítjuk. Ha a végtermékben primer vagy szekunder amincsoport jelenléte szükséges, úgy ezt primer vagy szekunder amincsoporttá szelektíve redukálható (például ’ katalitikus hidrogénezéssel vagy sav és fém jelenlétében) csoportot tartalmazó oxazolidin-2,4-dionnal végezzük. Az aminocsoport kialakítására például nitrocsoportot használhatunk. A 3 általános képletű karboximidátot előnyösen a B reakcióegyenlet szerint, a megfelelő aldehidből állítjuk elő. Úgy járunk el, hogy a 11 általános képletű aldehidet a 13 képletű ciano-hidrinné alakítjuk, ismert módon (például biszulfit-addukt-intermedieren át, amit •!j kétfázisú, vizes-szerves oldószeres reakcióelegyben cianiddal reagáltatunk). Eljárhatunk olymódon is, hogy az aldehidet a 12 általános képletű trimetil-szililciano-hidrinné alakítjuk át, trimetil-szilil-karbonitrülel, katalitikus mennyiségű Lewis-sav, például cink• jodid jelenlétében. A reakció során általában egy nem-reakcióképes oldószert használunk (például me-