185669. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékhordozta hőenergia elfogyasztott mennyiségének közvetett meghatározására és fogyasztásmérő készülék 18567 Eljárás 2-oxo-azetidinon-származékok előállítására
1 185 669 2 zik, egy vagy több további bemenetével pedig a rendszerállandó(ka)t reprezentáló - állandó vagy beállítható értékű — 212 (213, 214) konstáns-adó fokozat(ok) van(nak) csatolva. Az aritmetikai 22 fokozat kimenetére csatlakoznak láncban az impulzuskimenetü feszültség/impulzusszám 23 átalakító vagy más típusú A/D-átalakító és számláló 24 fokozat, amely utóbbival egybe is építhetjük a számlálás pillanatnyi eredményét mutató, pl. szamkerekes kijelzőt vagy adatrögzítő, pl. nyomtató 25 készüléket csatlakoztatunk és ahhoz kapcsolhatjuk a kijelző 26 készüléket. Az aritmetikai 22 fokozat - vagy az A/D-átalakító - által szolgáltatott (egyik) kimenőjelet közvetlenül is kicsatoíhatjuk valamely további 27 készülékhez, amely lehet pillanatértéket kijelző készülék, lehet pl. további jelfeldolgozó rendszer vagy szabályozó rendszer, illetve annak beavatkozó szerve. Az aritmetikai 22 fokozatnak így lehet egynél több kimenete is, amelyek egyike a 23 átalakító bemenetére csatlakozik; ha pedig a jelfeldolgozó 131, 132 egységeket több rendeltetésre alakítjuk ki vagy összevonjuk, akkor az aritmetikai 22 fokozat egyik kimenetéről vehetjük le pl. az eredő hőenergiafogyasztást, más kimeneí(ek)ről az e mennyiséget eredményező egy vagy több komponenst, pl., a nyomást vagy az egyes elemi hőcserélőknél mért hőenergia-fogyasztást stb., mimellett bármely jelátviteli út alkalmassá tehető digitális, bináris jelek továbbítására is; lehetnek többvezetékes kimenetek több-bites jelek részére, több helyiértékű mennyiségeket átvivő hálózatot alkalmazhatunk stb. és maga a 211 nyomásadó is lehet közvetlenül digitális kimenetű, amely esetben természetesen az aritmetika is lehet közvetlenül digitális és nincs szükség az utólagos analóg-digitál átalakításra. Nézzük most a hőenergia-fogyasztás meghatározását. Ahhoz, hogy a találmány szerint járjunk el, az időegység alatti hőenergia-fogyasztást (amelyet az egész időtartamra fogunk majd összegezni) olyan összefüggéssel kell kifejeznünk, amelyben az egyetlen független változó a differenciális nyomás: APdin. A már említett ismert összefüggés: AQ = K ■|/3PjT-Aljebben K a rendszerállandók eredőjét reprezentálja és formálisan még két független változó szerepel, ugyanakkor a nyomásadó valójában nem a keresett dinamikus differenciális APdin nyomás értékét adja, hanem az eredő AP nyomásváltozást. Az eredő nyomásváltozást összegképlet fejezi ki: IAP = AP,APsziv + APdin, ahol APst — a sztatikus nyomáskülönbség h magasságból (nyomásesés), APS7iv - a szivattyú többletnyomás és APdjn - a keresett változó, a dinamikus differenciális nyomás, amely a hőcserélők által kisugárzott hőmennyiséggel arányos. Az összegképlet akkor redukálható jó közelítéssel a dinamikus differenciális nyomás képletére [XAP £ APdiJ, ha olyan mérőátalakítót alkalmazunk, amelyben a sztatikus nyomáskomponensek a mérés során kiesnek. Ez a feltétel a különböző működési elvű differenciálnyomás-érzékelőknél egyaránt teljesül, ha a mérőátalakítót a mérés előtt adott sztatikus nyomásviszonyok között nullázzuk vagy kompenzációs kalibrálást végzünk; az ezután érzékelt differenciális nyomás gyakorlatilag meg fog egyezni a fellépett dinamikus differenciális nyomással. Ha pi. a differenciális nyomásadó olyan mérőhid, amelynek egy-egy ágába kapcsoljuk a csővezeték egy-egy keresztmetszetével csatolt nyúlásmérőbélyegek kimenetét, akkor a híd egy további ágának impedanciáját állíthatóra kialakítva, nullázással kikompenzálhatjuk a sztatikus komponenseket, hiszen a hőmérsékletváltozás okozta folyadékoszlop-változás, illetve a sűrűségváltozás okozta nyomásváltozás a kinullázott differenciális értéken már nem változtat. A AP^ komponens kikompenzálására nézve ehhez ki kell kötni, hogy ez az érték az 1. ábrán mutatott nyomásdiagram O — X terjedelmű lineáris szakaszában legyen, amelynek egyik rögzített pontja zéró. Ezt könnyen biztosíthatjuk, a rendszeren az kijelölhető. Induljunk ki három jól ismert egyenletből: 0 = m-CpAT [11]; m - q-A-v [1.2.]; APdin = e/2'V2 [1.3.]. A matematikai analízisben szokásos átrendezésekkel kapjuk: v = [2.1.] rí* = ö-A-^SP^r [2.2.] AT = l/e-APdir K' [3.1.] K' állandó értékű rendszertényező, amely azonban még sem a csővezeték keresztmetszetét, sem a fajhőt nem foglalja magában. Ha a fenti egyenletek segítségével tovább rendezzük az [1.1.] egyenletet és a qIq = 1 értékkel egyszerűsítünk, kapjuk: 0 = Cp A-j/2/^P~ APdin-K' [l.U] Olyan rendszerek esetében, amelyekben a hőhordozó víz (amelynek fajhője a 300- 700 °C-nyi hőmérséklet-tartományban is közel egységnyi), a Cp fajhővel is egyszerűsíthetünk, az eredő rendszertényező így magában foglalja a fajhőt is, amit eltérő index alkalmazásával juttatunk kifejezésre: KT = K0. Az [1.1.] képlet további átrendezésével: 0 = A-K0f^3F^APdin [1.1.2..] 0 * K0-^ÁPJ^ÍTTT] 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
