185657. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új cefem-vegyületek előállítására

185 657 2 port), aralkil-csoportok (így benzil- és tritil-csoport), szubsztituált feniltio-csoportok, szubsztituált aralkili­­dén-csoportok, szubsztituált alkilidén-csoportok, szubsztituált cikloalkilidén-csoportok és hasonló jel­legű csoportok eltávolítására rendszerint és előnyösen savas hidrolízist alkalmazunk. Savként szerves és szervetlen savakat, például han­gyasavat, trifluorecetsavat, benzolszulfonsavat, p-to­­luolszulfonsavat, sósavat és hasonló vegyületeket használhatunk fel. Előnyösen olyan savakat (például hangyasavat, trifluorecetsavat vagy sósavat) alkalma­zunk, amelyeket a reakcióelegyből ismert módon, pél­dául csökkentett nyomáson végzett desztillációval könnyen eltávolíthatunk. A savat a lehasítandó védő­csoport jellegének figyelembe vételével választjuk meg. A savas hasítást oldószer jelenlétében és távollé­tében egyaránt végrehajthatjuk. Oldószerként például vizet, a reakcióra kedvezőtlen hatást ki nem fejtő szerves folyadékokat (így metanolt, etanolt, propá­nok vagy tetrahidrofuránt) vagy a felsorolt oldósze­rekből készített elegyeket alkalmazhatunk. Ha a védőcsoportot trifluorecetsavval hasítjuk le, a reakciót anizol jelenlétében is végrehajthatjuk. A hid­­razinos hidrolízist előnyösen a ftaloil- és szukcinil-tí­­pusű védőcsoportok eltávolítására használjuk fel. Bázist rendszerint az acil-csoportok (például a tri­­fluoracetil-csoport) lehasításához használunk fel. Bá­zisként a korábban felsorolt szervetlen és szerves bázi­sokat egyaránt alkalmazhatjuk. Redukciót általában a halogén-alkoxikarbonil-cso­­portok (igy triklór-etoxikarbonil-csoport), helyettesí­tett vagy helyettesítetlen aralkoxikarbonil-csoportok (így benziloxikarbonil-csoport), 2-piridil-metoxikar­­bonil-csoport és hasonló jellegű védőcsoportok eltá­volítására alkalmazunk. A redukciót kémiai reduká­lószerekkel, például alkálifém-bórhidriddel (így nát­­rium-bórhidriddel vagy nátrium-cianobórhidriddel), fém (például ón, cink vagy vas) és/vagy fémsó (példá­ul krómklorid vagy krómacetát) és szervetlen vagy szerves sav (például hangyasav, ecetsav, propionsav vagy sósav) elegyével vagy hasonló redukálószerekkel végezhetjük, azonban katalitikus módszereket is al­kalmazhatunk. Katalizátorokként például Raney-nik­­kelt, platinaoxidot, csontszénre felvitt palládiumot és hasonlókat használhatunk fel. A védőcsoportok közül az acil-csoportokat általá­ban hidrolízissel távolítjuk el. A halogénnel szubszti­tuált alkoxikarbonil-csoportokat és a 8-kinoliloxi­­-karbonil-csoportot azonban rendszerint úgy hasítjuk le, hogy a védett vegyületet nehézfémmel, például réz­zel vagy cinkkel kezeljük. Az acil-csoportokat úgy is eltávolíthatjuk, hogy a védett vegyületet iminohalogenid-képző reagenssel, például foszforoxikloriddal, és iminoéter-képző rea­genssel, így rövidszénláncú alkanolokkal (például me­tanollal vagy etanollal) kezeljük, majd szükség esetén a kapott terméket hidrolizáljuk. A reakció hőmérséklete nem döntő jelentőségű té­nyező; a hőmérsékletet az eltávolítandó védőcsoport­nak és a védőcsoport lehasítására alkalmazott rea­gensnek megfelelően választjuk meg. A reakciót elő­nyösen enyhe körülmények között (például hűtés vagy enyhe melegítés közben) végezzük. Oltalmi igényünk azokra az eljárásváltozatokra is kiterjed, amikor a molekula más védett karboxil­és/vagy védett amino-csoportját (-csoportjait) alakít­juk át a megfelelő szabad karboxil- és/vagy amino­­csoporttá (-csoportokká) akár a főreakció során, akár utólagos kezelési műveletekkel. 4. eljárásváltozat: Az (10 általános képletű vegyületeket és sóikat úgy is előállíthatjuk, hgoy az (le) általános képletű vegyü­­letekből vagy azok sóiból lehasítjuk az R^ szubszti­­tuens részét képező karboxil-védőcsoportot. Az (le) általános képletű vegyületek sói például sav­­addíciós sók lehetnek, amelyek egyes képviselőit a (Ii) általános képletű vegyületek sóinak meghatározása­kor soroltuk fel. A védőcsoportot a karboxil-védőcsoportok lehasí­­tásának szokásos módszereivel, például hidrolízissel, redukcióval, Lewis-savak felhasználásával stb. távo­líthatjuk el. Ha a karboxil-csoport észter formájában védett állapotban fordul elő, az észteresítő csoportot hidrolízissel vagy Lewis-sav felhasználásával hasíthat­juk le. A hidrolízist előnyösen sav vagy bázis jelenlé­tében végezzük. A hidrolizishez például a korábban felsorolt szerves vagy szervetlen bázisokat használhat­juk fel. A hidrolízishez savként például szerves savakat (így hangyasavat, ecetsavat vagy propionsavat) és szervet­len savakat (így sósavat, hidrogénbromidot vagy kén­savat) használhatunk fel. A hidrolízist előnyösen víz, a 3. eljárásváltozat is­mertetésénél felsorolt valamely oldószer, vagy ezek elegye jelenlétében végezzük. A reakció hőmérséklete nem döntő jelentőségű té­nyező. A hőmérsékletet az eltávolítandó védőcsoport jellegének és a lehasításra alkalmazott módszernek megfelelően választjuk meg. Lewis-savat célszerűen a helyettesített vagy helyet­tesítetlen aril-(rövidszénláncú)-alkilészterek hasításá­ra használunk fel. Ebben az esetben az (le) általános képletű vegyületet vagy sóját Lewis-sawal, például bórtrihalogenidekkel (így bórtrikloriddal vagy bórtri­­fluoriddal), titán-tetrahalogenidekkel (így titán-tetra­­kloriddal vagy titán-tetrabromiddal), ón-tetrahaloge­­nidekkel (így ón-tetrakloriddal vagy ón-tetrabromid­­dal), alumínium-halogenidekkel (így alumínium-klo­­riddal vagy alumínium-bromiddal), trihalogén-ecetsa­­vakkal (így triklór-ecetsavval vagy trifluor-ecetsavval) vagy hasonló vegyületekkel reagáltatjuk. A reakciót előnyösen kationmegkötő anyag (például anizol vagy fenol) jelenlétében, rendszerint oldószeres közegben hajtjuk végre. Oldószerként a reakcióra kedvezőtlen hatást ki nem fejtő folyadékokat, például nitroalká­­nokat (így nitrometánt vagy nitroetánt), alkilén-halo­­genideket (így metilén-kloridot vagy etilén-kloridot), dietil-étert vagy széndiszulfidot használhatunk fel. Az oldószereket adott esetben elegyek formájában is al­kalmazhatjuk. A reakció hőmérséklete nem döntő je­lentőségű tényező; a reakciót rendszerint hűtés köz­ben, szobahőmérsékleten vagy az elegy melegítése közben végezzük. Redukciós módszereket előnyösen a halogén-(rö­­vidszénláncú)-alkilészterek (így 2-jód-etil- vagy 2,2,2- -triklór-etil-észter), az adott esetben nitro-csoporttal szubsztituált aril-(rövidszénláncú)-alkilészterek (így benzil- vagy p-nitro-benzil-észter) és hasonló csopor­tok hasítására használhatunk fel. 4

Next

/
Thumbnails
Contents