185493. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új azabiciklo [3.2.0] heptén-származékok előállítására
1 185 493 2 8,5 ml (8,9 g; 0,149 mol) jégecetet, 200 m! vizet és 100 ml étert adunk a reakcióelegyhez, a szerves fázist elválasztjuk, a vizes fázist 100 ml éterrel kirázzuk. Az éteres fázisokat egyesítjük, magnéziumszulfáttal vízmentesítjük, szűrjük, a szűrletet bepároljuk. Az olajos maradékot 50 ml 2-propanolból átkristályosítjuk. Kitermelés: 31 g (62%) dietil-(3-acetil-1 -fenil-4- oxo-2,2-azetidindikarboxilát). Olvadáspont: 55-56 °C (2-propanol). Elemanalízis a C,7H19N06 ( ) összegképletre: számított %: C 61,25; H 5,75; N 4,20; talált %: C 61,38; H 5,89; N 4,24. IR(KBr): 1770, 1740, 1720 cm"'. 'H-NMRíCDClj): 5 1,12 (l, 6H); 2,3 (s, 3H); 4,25 (q, 4H); 4,75 (s, 1H); 7,0-7,6 (m, 511). c) 28,5 g (0,085 mol) a III. módszer b) példája szerint előállított dietil-(3-acetil-l-fenil-4-oxo-2,2- azetidindikarboxilát)-ot 90 ml vízmentes dioxán és 21 g (18,8 ml, 0,34 mól) vízmentes etilénglikol keverékében oldunk, majd külső jeges-vizes hűtés és erős keverés mellett hozzácsepegtetünk 36,5 g (31,5 ml, 0,255 mól) bórtrifluorid-dietil-éterát komplexet. Szobahőfokon két órát keverjük az oldatot, majd telített vizes nátrium-karbonát oldattal semlegesítjük. A semleges oldatot 100 ml vízzel hígítjuk, majd háromszor 50 ml dietil-éterrel kivonatoljuk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal vízmentesítjük, szűrjük és a szürletet vákuumban bepároljuk. Az olajos maradék éterben eldörzsölve kristályosodik. Kitermelés: 28,5 g (90%) dieti!-[i-fenil-3-(2- mcti!-l,3~dioxolán-2-il)-4-oxo-2,2-azctidindikarboxilát]. Olvadáspont: 59-61 °C (benzin) Elemanalízis a C,gH23N07 összegképletre: számított %: C 60,47; H 6,14; N 3,71; talált %: C 60,74; H 6,21; N 3,79. IR(KBr): 1770, 1740 cm"''H-NMRíCDClj): Ô 1,18 (t, 3H, J = 7,2 Hz), 1,24 (t, 3H, J = 7,2 Hz), 1,51 (s, 3H), 3,92 (m, 4H), 4,3 (m, 5H), 7,2 (m, 5H). d) 28,5 g (0,075 mol) a 111. módszer c) példája szerint előállított dietiI-[l-fenil-3-(2-metil-l,3- dioxolán-2-il)-4-oxo-2,2-azetidin-dikarboxilátj-ot 44 ml dimetil-szulfoxid 5,6 g (0,1 mol) nátriumklorid és 3,05 ml (0,17 moi) vízelegyében 175 °C-on keverünk a reakció lejátszódásának végéig. A reakció lefutását vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel követjük. (Adszorbens: Kieselgel G, Stahl szerint; kifejlesztő elegy: benzol-acetál = 6:4.) Az oldatot 200 ml telített vizes nátrium-klorid oldatba öntjük és háromszor 150 ml dietil-éterrel kivonatoljuk. A szerves fázist magnézium-szulfáttal vízmentesítjük, szűrjük, majd a szürletet bepároljuk. Az így kapott 16,4 g olajos maradékot 100 ml etilalkoholban oldjuk, majd jeges-vizes hűtés és keverés mellett hozzáadjuk 2,15 g (0,054 mol) nátriumhidroxid 30 ml vízzel készült oldatát. Félórás keverés után a reakcióelegyhez 150 ml vizet adunk és háromszor 20 ml dietil-éterrel extraháljuk. A vizes fázishoz tömény vizes sósavat adunk erősen savas kémhatásig (pH = 1) és háromszor 50 ml diklórmetánnal extraháljuk. A szerves fázist magnéziumszulfáttal vízmentesítjük, szűrjük, majd a szürletet 8 bepároljuk. Az olajos termék benzolból kristályosodik. Kitermelés: 12 g (56%) transz-1 -fenil-3-(2-metill,3-dioxolan-2-il)-4-oxo-2-azetidin-karbonsav. Olvadáspont: 165 °C (benzol). Elemanalízis a C14H15N05 (277,27) összegképletre: számított %: C 60,64; H 5,45; N 5,05; talált %: C 60,64; H 5,72; N 4,99. IR(KBr): 3500-2700, 1770, 1730 cm"'. 'H-NMR(CDCI3): 5 1,5 (s, 3H), 3,69 (d, 1H,J = 3 Hz), 4,0 (m, 4H), 4,42 (d, 1H, J = 3 Hz), 7,3 (m, 5H), 7,55 (s, 1H). e) 13,8 g (0,05 mol) a III. módszer d) példája szerint előállított transz-l-fenil-3-(2-metil-1,3-Jioxolan-2-il)-4-oxo-2-azetidinkarbonsavat 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldunk és -15 °C- on 5,55 g (7,7 ml, 0,055 mól) etil-(klór-formiát)-ot adunk az oldathoz. Húszperces keverés után a kivált sót nitrogén atmoszférában kiszűrjük, majd a szürlethez keverés közben 22,6 g (0,15 mol) diazometán dietil-éteres oldatát adjuk. A gázfejlődés megszűnése után a diazometán felesleget jégecette! megbontjuk és az oldatot bepároljuk. Az olajos maradékot éterrel eldörzsölve a termék kristályosodik. Kitermelés: 11,5 g (77%) transz-4-(diazo-acetil)- 1 -fenil-3-(2-metil-1,3-dioxolan-2-il)2-azetidinon. Olvadáspont: 96-97 °C (benzol-éter). IR(KBr): 2150, 1760, 1635 cm-1. 'H-NMR(CDCl3):ö l,50(s,3H),3,5(d, !H,J = 2,6 Hz), 3,50 (m,4H), 4,34 (d, 1H,J = 2,6 Hz), 5,45 (s, IH), 7,25 (m, 5H). 0 3,8 g (0,0126 mol) a III. módszer e) példája szerint előállított transz-4-(diazo-acetil)-l-fenil-3- (2-metil-!,3-dioxolán-2-il)-2-azetidinon-t 100 ml tetrahidrofurán és 50 ml víz elegyében oldunk, majd az oldatot szobahőmérsékleten, nitrogén atmoszférában fotoreaktorban nagy nyomású higanygőzlámpával besugározzuk. A reakció lefutását vékonyréteg-kromatográfiásan, Kieselgel G, Stahl szerinti adszorbensen, benzol-aceton = 7:1, követjük. A reakció lejátszódása után a tetrahidrofuránt vákuumban bepároljuk, majd a maradékot 20%-os vizes nátrium-hidroxid oldattal meglúgositjuk és kirázzuk háromszor 15 ml díklórmetánnal. A vizes fázist Lömény vizes sósavval pH 1-2 eléréséig megsavanyítjuk, majd extraháljuk háromszor 20 ml diklór-metánnal. A szerves fázist magnéziumszulfáttal vízmentesítjük, szűrjük, majd a szürletet bepároljuk. A termék éterrel eldörzsölve kristályosodik. Kitermelés: 1,8 g (50°,„) [transz-l-fenil-3-(2-melil-1,3-dioxolan-2-il)-4-oxo-2-azelidinil]-ecetsav. Olvadáspont: 128-129 °C (etanol). Elemanalízis a C,5H17N05 (291,29) összegképletre: számított %: C 62,00; H 5,88; N 4,82; talált %: C 61,75; H 5,86; N 5,08. IR(KBr): 1760, 1740 cm"1. 'H-NMR(CDC13): S 1,48 (s, 3H), 2,65 (dd, 1H, Jgcm= 15 Hz, Jvic = 8 Hz) + 3,12 (dd, Jgem = 15 Hz, Jvic = 8 Hz), 3,47 (d, 1H, J = 2,5 Hz); 3,98 (m, 4H), 4,4 (m, 1H), 7,3 (m, 5H), 9,33 (sz, s, 1H). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
