185419. lajstromszámú szabadalom • Eljárás halogénezett szteroidszármazékok előállítására
1 185 '19 2 még egy utólagos izomerizálásnak kell alávetni, amit egy erősebb savval végzünk. Mivel az erős savak, óvatos alkalmazás esetén, a |3-eliminálást hátrányosan nem befolyásolják, előnyös módon mindkét átalakítást egyetlen műveletbe kapcsolhatjuk össze, melynek során a IX általános képletű vegyületet önmagában ismert módon katalitikus mennyiségű erős savval reagáltatjuk, valamilyen inert szerves oldószerben. Savként vagy szervetlen savakat használunk, pl. kénsavat, perklórsavat vagy egy hidrogén-halogenidet, így különösen hidrogénkloridot vagy hidrogén-bromidot, vagy erős szerves savakat használunk, pl. szulfonsavakat, így különösen p-toluol-szulfonsavat. Oldószerként pl. az előbbiekben említett folyékony halmazállapotú karbonsavak, így különösen a jégecet, továbbá a halogénezett szénhidrogének, mint pl. a kloroform és a metilén-diklorid, valamint ezek elegyei jönnek elsősorban tekintetbe. A reakciót rendszerint kb. 0° és szobahőmérséklet között valósítjuk meg. Különösen előnyös módon kloroformos oldatban, száraz, gázalakú hidrogén-kloriddal dolgozunk, kb. 0° hőmérsékleten. A találmány szerinti eljárással az előbbiekben ismertetett módon kapott és az 1,2-helyzetben telített, a 11-helyzetben helyettesítetlen végterméket (vagyis az A általános képletű vegyületeket, melyekben Y hidrogénatomot jelent és egyes kötés van az 1,2-helyzetben) ezt követően — kívánt esetben — szerkezetileg módosíthatjuk, amennyiben utólag 11/3-hidroxilcsoportot és/vagy az 1,2-helyzetbe kettős kötést viszünk be, tetszőleges sorrendben. A 11/3-hidroxilcsoport kívánt esetben végzett bevitele (a találmány szerinti eljárás G reakciólépése az I. reakcióábrán) céljából az Aa általános képletű 21-X-6a-fluor-1 la■[( 1—5 szénátomos)-alkil-karbonil-oxij-l 6j3- -metil-pregn-4-én-3,20-diont, vagy -pregna-l,4-dién-3,20- -diont — ahol X jelentése a fentiekben megadott - biológiai 1 1/3-hidroxilezésnek vetjük alá. Ily módon Ab általános képletű 21 -X-6a-fluor-l l(3-hidroxi-l7a-[(l —5 szénatomszámú) - alkil-karbonií-oxi] - 16/3-metil-pregn-4-én-3,20-diont, illetve -pregna-l,4-dién-3,20-diont kapunk (vagyis 21-X-6a-fluor-ll/3,17û:-dihidroxi-16(î-metil-pregn-4-én-3,20-dion-17-[(l —5 szénatomos)-alkil-karbonil]-észtert, illetve ennek 1,2-dehidro-analógonját) — ahol X jelentése a fentiekben megadott. A hidroxilezést a biológiai transzformáció önmagában ismert módszereivel valósítjuk meg; ezek a pregnán-sorbeli szteroidoknál a 11/3- hiároxilcsoport bevitelére általában használatosak és azt egy ismert ll|S-hidroxilező mikroorganizmus - így pl. Aspergillus niger, Cunninghamella blakesleana vagy különösen Curvularia lunata - megfelelő enzimrendszerével végezzük. Ez a 11/3-hidroxilezés a jelen esetben még egy váratlan és igen jelentős előnnyel párosul, nevezetesen az észterezett 17a-hidroxil-csoport ezen transzformáció során nem szabadul fel, mint ahogyan az ilyen ■mikrobiológiai folyamatoknál általában történni szokott, hanem érintetlenül megmarad. A hidroxilező enzimrendszer ennél a transzformációnál közvetlenül egy élő mikroorganizmus sejtjében van, és a hidroxilezési eljárás egyik változata szerint a mikroorganizmus a célnak megfelelő, hagyományos táptalajon történő tenyésztés ideje alatt, vagy egy másik változatnál nyugalmi tenyészetben fejti ki hatását; ez utóbbit pl. úgy készítjük el, hogy a kifejlődött mikroorganizmust mechanikai úton elkülönítjük a tápoldattól, majd tápanyagoktól mentes vizes közegben szuszpendáljuk. Ismert dolog azonban, hogy sejtmentes hidroxilező enzimrendszer is használható; ez lehet oiyan termék, amelyet a mikroorganizmus kíméletes körülmények között történő elölése és/vagy sejtfalának roncsolása révén lehet kapni, vagy pedig valamilyen többé-kevésbé dúsított, illetve tisztított enzimkészítmény. Az A általános képletű hidroxilezett szteroidot a szokásos módon izoláljuk a szubsztrátűmből; rendszerint extrakciót alkalmazunk, melyet egy alkalmas szerves oldószerrel, mint pl. halogénezett szénhidrogénekkel vagy rövidszénláncú alifás észterekkel, így kloroformmal vagy metilén-dikloriddal, illetőleg etil-acetáttal hajtunk végre. Az 1,2-helyzetű kettős kötés utólagos bevitele az 1,2-helyzetben telített vegyületekbe kívánt esetben végrehajtandó művelet, ami a megfelelő 1,2-dehidroszármazékokat eredményezi. Ezt önmagában ismert módon, például dehidrogénezéssel valósítjuk meg. Alkalmazhatunk biológiai dehídrogénező eljárásokat, így pl. Corynebacterium simplex vagy Septomyxa affmis mikroorganizmus törzzsel vagy ezek enzimrendszerével, vagy azt szelén-dioxiddal történő reagáltatás útján valósítjuk meg, amit valamilyen szerves oldószeres közegben, pl. terc-butil-alkoholban hajtunk végre. Előnyösen azonban 2,3- -diklór-5,6-diciano-i,4-benzokinonnal végezzük a dehidrogénezést, a reakciót több órán át (pl. 6—24 órán át) és a forrási hőmérséklet környékén valósítjuk meg. Oldószerként a szokásos oldószereket használjuk, például aromás szénhidrogéneket, így benzolt vagy xilolt, rövidszénláncú alifás alkoholokat, így etanolt, propanolt vagy terc-butil-alkoholt; rövidszénláncú ketonokat, így acetont vagy 2-butanont; alifás észtereket, így eíil-acetátot; vagy ciklikus étereket, így dioxánt vagy tetrahidrofuránt alkalmazunk. « A találmány szerinti eljárásban, melyet az előzőkben ismertettünk, előnyösen olyan reaktánsokat és intermediereket alkalmazunk, melyek a különösen kiemelt, és elsősorban a név szerint megnevezett végtermékekhez, illetve közbenső termékekhez vezetnek. Szénhidrogéngyökökkel kapcsolatban a rövidszénláncú megjelölés az egész leírásban legfeljebb 7 szénatomos gyökökre vonatkozik, amennyiben nincsen ettől eltérő meghatározás. A találmány a fentiekben leírt eljárás azon kivitelezési módjaira is vonatkozik, melyek során valamelyik kiindulási anyagot a reakció körülményei között képezzük. A találmány emberek és emlősállatok kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmények előállítási eljárására is vonatkozik. Ezek a gyógyszerkészítmények hatóanyagként a fentiekben leírt A általános képletű új vegyületeket tartalmazzák a terápiásán hatásos mennyiségben, gyógyszerészeti hordozóanyag!ok) mellett. Hordozóanyagként olyan szerves vagy szervetlen anyagokat használunk, melyek az enterális - különösen az orális -, továbbá az intrauterin, a parenterális vagy a topikus (helyi) gyógyszeradagoláshoz alkalmasak. Ilyen célra olyan anyagok jönnek tekintetbe, melyek nem lépnek reakcióba az új vegyületekkel, így pl.: víz, zselatin, tejcukor, keményítő-féleségek, magnézium-sztearát, talkum, növényi olajok, benzilalkohol, arab mézga, polialkilénglikolok, vazelin, koleszterin és más ismert gyógyszerhordozó anyagok. A gyógyszerkészítmények lehetnek szilárd formájúak, mint pl.: tabletták, drazsék vagy kapszulák, de lehetnek folyékonyak vagy félig folyékonyak is, mint pl.: oldatok, szuszpenziók, emulziók, c, 1G 1b 20 2b 30 35 40 4b 50 55 60 65 6
