185321. lajstromszámú szabadalom • Eljárás farmakológiailag hatásos enkefalin analógok előállítására
1 185 321 2 H-L-Tyr-D-Ala-Gly-L-Phe(I)-L-(N-Me)Met-NH2; H-L-Tyr-D-Ala-Gly-L-Phe(Cl)-L-(N-Et)Met-NH2; H-L-Tyr-D-Ala-Gly-L-Phe(ßr)-L-(N-Me)Met-NH2 és a fentiekhez hasonló vegyületek. Az I általános képletü vegyületeket a peptidek szintézisére szokásosan használt módszerekkel állítjuk elő. Előfordulhat, hogy bizonyos I általános képletü vegyületek szintézise során részleges racemizálódás következik be. A racemizálódás mértéke azonban nem jelentős és amennyiben ez bekövetkezne, ügy az I általános képletü vegyületek fájdalomcsillapító hatása emiatt nem fog szignifikánsan megváltozni. Az I általános képletü vegyületeket szilárd fázisban végzett peptidszintézissel és a folyékony fázisban végzett klasszikus peptidszintézissel egyaránt elő lehet állítani. A szilárd fázisú peptidszintézis során a peptidláncot szekvenciálisán építjük fel, amihez egy műgyantát, benzhidril-amin-gyantát vagy klór-metilezett polisztirol-gyantát használunk. A terméket a gyantáról 0 °C hőmérsékleten hidrogén-fluoriddal vagy pedig ecetsavval hasítjuk le és általában kromatográfiásan tisztítjuk. A folyékony fázisban végzett szintézis során a peptidláncot úgy alakítjuk ki, hogy a különféle aktivált és védett aminosavakat — a legtöbb esetben tetszőleges sorrendben - egymással reagáltatjuk, majd a védőcsoportokat erre alkalmas reagensekkel, mint például egy savval, így példának okáért trifluor-ecetsawal (TFA), p-toluolszulfonsavval (TSA), benzolszulfonsawal (HSA), metánszulfonsavval (MSA), naftalinszulfonsavval, ecetsavban oldott sósavgázzal vagy hangyasawal, eltávolítjuk. Ennél a reakciónál rendszerint még valamilyen karbónium-iontói mentesítő, úgynevezett kationfogó szert is alkalmazunk, ilyen például az anizol, a tioanizol vagy a trietilszilán; az anizol használata előnyös. A reakciókörülmények a szokásosak és azok a peptidkémiában jártas szakemberek előtt jól ismertek. Így például a trifluor-ecetsavval (TFA) végzett reakciót körülbelül —10 °C-tól körülbelül + 30 °C-ig terjedő hőmérsékleten hajtjuk végre. Bármelyik módszert alkalmazzuk az I általános képletű. vegyületek előállítására, az eljárás során aminosavakat vagy pentid-fragmenseket kell összekapcsolni oly módon, hogy az egyiknek a karboxilcsoportját a másiknak az aminocsopo; tjával reagáltatjuk, miközben amid-köicst hozunk létre. A kapcsolási reakció jó hatásfokkal való megvalósításához követelmény, hogy 1) minden reakcióképes funkciós csoport, amely nem vesz részt követlcnül a reakcióban, valamilyen alkalmas védőcsoporttal inaktivált legyen; 2) az a karboxilcsoport. melyet kapcsolni szándékozunk, megfelelő módon aktivált legyen, ami a kapcsolási reakció megvalósulását lehetővé teszi. Mindezekhez hozzátartozik még a reakciók sorrendjének és a reakciók körülményeinek gondos megválasztása, valamint a speciális védőcsoportok alkalmazása annak érdekében, hogy a kívánt peptid-terméket állítsuk elő. Az 1 általános képletü vegyületek szintézise során használt aminosavakat, melyek különös gonddal megválasztott vcdőcsoportokkal védettek, és/vagy a megfelelő funkciós csoportjuk aktiválva van. a peptidkémiában jól ismert eljárások alkalmazásával állítjuk elő. Az I általános képletü vegyületek teljes szintézisének minden egyes lépésénél a védőcsoportok speciálisan megválasztott kombinációit kell alkalmazni. Ilyen kombinációk alkalmazása esetén a reakciók enyhe reakciókörülmények között, igen simán végbemennek. Az I általános 4 képletü vegyületek szintézisénél természetesen másfajta kombinációk is alkalmazhatók, de a reakciók hatásfoka ez esetben feltehetően kisebb lesz. így például a benziloxi-karbonil-, a terc-butil-oxi-karbonil-, a terc-amil-oxikarbonil-, a p-metoxi-benzil-oxi-karbonil-, az adamantiloxi-karbonil- és az izobornil-oxi-karbonil-csoportot különféle variációkban jól fel lehet használni aminocsoportok megvédésére, az I általános képletü vegyületek szintézise során. Ezen túlmenően a benzilcsoport (Bzl) a tirozilgyök hidroxilcsoportjának védelmére általában véve jól alkalmazható, de más csoportokat, így például p-nitro-benzil- (PNB) vagy p-metoxi-benzil- (PMB) csoportot, illetve ezekhez hasonlókat is jó eredménnyel használhatunk. Karboxilcsoportot védő csoportként az I általános képletü vegyületek előállítása során bármilyen jellegzetes észterképző csoportot alkalmazhatunk, ilyenek például a metilcsoport, az etilcsoport, a benzilcsoport, a p-nitrobenzil-csoport, a p-metoxi-benzil-csoport, a 2,2,2-triklóretil-csoport és más hasonlók. Az 1 általános képletü vegyületek előállítása során az alkalmas módon N-védett aminosav vagy peptidfragmens és a karboxilcsoportján megfelelően védett másik aminosav vagy peptid-fragmens kapcsolási reakciójához hozzátartozik, hogy az aminosav vagy a peptidfragmens szabad karboxilcsoportját aktiváljuk, miáltal az a kapcsolási reakcióra alkalmassá válik. Ezt a rendelkezésünkre álló és jól ismert eljárások, fogások közül bármelyikkel megvalósíthatjuk. Egy ilyen aktiválási eljárás lényege az, hogy a karboxilcsoportot vegyes anhidríddé alakítjuk át. Ezt úgy végezzük, hogy a karboxilcsoportot egy másik savval végzett reakció útján aktiváljuk; a reakciót jellegzetes módon egy karbonsavszármazékkal — a szénsav származékait is ideértve — mint például a karbonsavnak megfelelő savkloriddal hajtjuk végre, A vegyes anhidridek képzésére használt savkloridok közül példaképpen a klórhangyasav-etilésztert, a klórhangyasav-fenilésztert, a klórhangyasavszek-butil-észtert, a klórhangyasav-izobutilésztert (más nevükön etil-klór-formiát stb.), valamint a pivaloilkloridot és hasonlókat említjük meg, előnyös az izobutilklór-formiát. Egy másik módszer szerint a karboxilcsoportot a kapcsolási reakcióhoz úgy is aktiválhatjuk, hogy az említett csoportot valamilyen aktív észterszármazékká alakítjuk át. Ilyen aktív észterek például a 2,4,5-triklórfenil-észter, a pentaklór-fenil-észter, a p-nitro-fenil-észter és hasonlók. Egy további és igen alkalmas 'kapcsolási módszer a jól ismert azidos kapcsolási eljárás. Az 1 általános képletü vegyületek előállításánál használt kapcsolási módszerek között előnyös az az eljárás, melynek során a szabad karboxilcsoport aktiválására N.N'-diciklohexil-karbodiimidet (DCC) használunk és így segítjük elő a kapcsolást. Ezt az aktiválást illetve kapcsolást úgy valósítjuk meg, hogy az aminosavra vagy a peptid-fragmensre számítva ekvimoláris mennyiségű DCC-et használunk és a reakciót ugyancsak ekvimoláris mennyiségű 1-hidroxi-benztriazol (HBT) jelenlétében valósítjuk meg. A HBT jelenléte visszaszorítja a nem kívánt mellékreakciókat, az esetleges racemizációt is beleértve. Az I általános képletü vegyületek előállításánál a szintézis folyamán, pontosabban annak meghatározott fázisaiban, a megfelelően kiválasztott védőcsoportok lehasítása szükségessé válik. A védőcsoportok eltávolí-5 10 15 2C 25 30 35 40 43 50 55 60 65
