185320. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív enkefalin-származékok előállítására
1 185 3 20 2 minden egyes lépéséhez a védőcsoportok meghatározott kombinációját alkalmazzuk. Azt találtuk, hogy a szintézist ezen kombinációk alkalmazásával lehet a legkönnyebben végrehajtani. Alkalmazhatnánk az I általános képletű vegyületek szintézise során más kombinációkat is; azonban feltehetőleg kevesebb sikerrel. így például az I általános képletü vegyületek szintézise során amin-védőcsoportként használhatunk például benzíloxikarbonil-, tercier-butoxi-karbonil-, tercier-amiloxi-karbonil-, p-metoxi-benziloxj-karbonil-, adamantiloxi-karbonil- és izoborniloxi-karbonil-csoportot, továbbá a tirozin hidroxilcsoportjának védésére általában benzilcsoportot (Bzl) alkalmazunk, bár jó eredménnyel alkalmazhatunk más csoportokat is, például p-nitrobenzil- (PNB), p-metoxi-benzilcsoportot (PMB) és más hasonló csoportokat. Az I általános képletű vegyületek előállítása során a karboxilcsoportok védésére használhatunk bármilyen tipikus észterképző csoportot, így például metil-, etil-, benzil-, p-nitrobenzil-, p-metoxibenzil-, 2,2,2-triklór-etilcsoportot és más hasonló csoportokat. Az 1 általános képle iű vegyületek előállítása során valamely az aminocsoportján (vagy aminocsoportjain) megfelelően védett aminosavat vagy peptidfragmenst úgy kapcsolunk össze valamely, a karboxilcsoportján védett aminosavval vagy peptidfragmenssel, hogy az aminocsoportján (vagy aminocsoportjain) védett aminosav vagy peptidfragmens szabad karboxilcsoportját aktiváljuk. Ezt végrehajthatjuk többféle ismert módszer bármelyikével. Az egyik ilyen aktivális módszer során a karboxilcsoportot vegyes anhidriddé alakítjuk. E célból a szabad karboxilcsoportot valamely más sav, általában a szénsav valamely származékával, például savkloridjával reagáltatjuk. A vegyes anhidridek előállításához savkloridként használhatunk például klórhangyasavetil-észtert, klórhangyasav-fenil-észtert, klórhangyasavszekunder-butil-észtert, klórhangyasav-izobutil-észtert, pivaloil-kloridot vagy más hasonlókat. Előnyösen klórhangyasav-ízobutil-észtert alkalmazunk. Egy másik módszer szerint a kapcsolási reakcióhoz úgy aktiváljuk a karboxilcsoportot, hogy valamely aktív észterré alakítjuk, ilyen aktív észterek például a 2,4,5-triklór-fenil-észter, a pentaklór-fenil-észter, a pnitro-fenil-észter és más, hasonló észterek. Egy további alkalmazható kapcsolási módszer a jól ismert amidos kapcsolási módszer. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint az I általános képletű vegyületek előállítása során a szabad karboxilcsoportokat N,N'-diciklohexil-karbodiimiddel (DCC) aktiváljuk a kapcsoláshoz. Ezt az aktiválást és kapcsolást úgy végezzük, hogy a kapcsolni kívánt aminosav vagy peptidfragmens mennyiségével molárisán azonos mennyiségű DCC-t használunk, és az átalakítást 1-hidroxi-benzotnazol (HBT) molárisán azonos mennyiségének jelenlétében végezzük. Az 1-hidroxi-benzotriazol segítségével visszaszoríthatjuk a nemkívánatos mellékreakciókat, így a racemizációt is. Az I általános képletű vegyületek előállításának bizonyos fázisaiban le kell hasítanunk a védőcsoportokat. A védőcsoportok lehasítására önmagában ismert reagenseket használunk. Egy átlagosan képzett peptidkémikus könnyen ki tudja választani a védőcsoportok közül azon csoportokat, amelyek egymással összeférhetek olyan értelemben, hogy az adott aminosavon vagy peptidfragmensen lévő egy vagy több védőcsoportot (de nem az összesét) szelektíven le lehessen hasítani. Ezek a mód- 4 szerek a peptidkémiában jól ismertek. A védőcsoportok szelektív lehasításának módszereit az irodalom részletesen ismerteti, lásd például Schröder és Lübke, The Peptides (A peptidek), I. kötet, Academic Press, New York, 1965; és különösen az idézett mű 72—75. oldalán található táblázatát. A karboxil-védőcsoportokat lúgos hidrolízis útján hasíthatjuk le. A védett karboxilcsoportok szabaddá tételére viszonylag erősen lúgos reagenseket használunk, általában valamely alkálifém hidroxidját, például nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, lítium-hidroxidot és más hasonlókat. E hidroh'zis körülményei a szakemberek által jól ismertek. Számos karboxil-védőcsoportot katalitikus hidrogenolízis útján is lehasíthatunk, például csontszenes palládium katalizátor jelenlétében. Ezenkívül, ha a karboxil-védőcsoport p-nitrobenzil- vagy 2,2,2-triklór-etil-csoport, akkor e csoportokat cinkkel és sósavval végzett redukció útján is lehasíthatjuk. Az amin-védőcsoportok közül sokat lehasíthatunk úgy, hogy a védett aminosavat vagy peptidet valamely savval, például hangyasavval, trifluor-ecetsawal (TEA), p-tuluol-szulfonsavval (TSA), benzol-szulfonsawal (BSA), naftalin-szulfonsawal vagy más hasonlókkal kezeljük, és ilyenkor a termék megfelelő savaddíciós sója keletkezik. Más védőcsoportokat például oly módon hasíthatunk le, hogy a védett aminosavat vagy peptidet hidrogén-bromid és ecetsav elegyével kezeljük, akkor a megfelelő hidrobromid keletkezik. Egy adott, védett aminosav vagy peptidfragmens védőcsoportjainak eltávolítására kiválasztott módszer az adott vegyület kémiai és fizikai sajátságaitól függ. A reakcióban keletkező savaddíciós sót átalakíthatjuk valamely, gyógyászatilag inkább elfogadható sóvá oly módon, hogy a sót valamely alkalmas ioncserélő gyantával kezeljük, például DEAE Sephadex A25-tel, Amberlyst A27-tel és más hasonlókkal. A hidroxil-védőcsoportot a tennék előállítása során végig megtarthatjuk, és a szintézis utolsó lépésében, az amin-védőcsoportokkal együtt hasíthatjuk le, a karboxilvédőcsoport lehasítdsa során alkalmazott reakciókörülmények függvényében azonban korábban is lehasít hatjuk. Ha a karboxil-védőcsoportot lúgos hidrolízis útján hasítjuk le, akkor a hidroxil-védőcsoport rajta marad a molekulán; ha azonban a karbonil-védőcsoportot katalitikus hidrogenolízis útján távolítjuk el, akkor a hidroxil-védőcsoport is lehasad. Ez azonban nem okoz problémát, mivel az I általános képletű vegyieteket előállíthatjuk szabad hidroxilcsoportot viselő tirozilcsoport jelenlétében is. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint az I általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy a peptidlánc 2-es és 3-as helyén lévő aminosavakból álló dipeptidet először a C-terminális aminosavval vagy ennek megfelelő származékával kapcsoljuk, majd a kapott tripeptidet az N-terminális tirozinnal kapcsoljuk. A C-terminális aminosav származéka lehet valamely amid, alkohol, éter vagy észter. Egy másik módszer szerint úgy is eljárhatunk, hogy a C-terminális aminosav valamely olyan csoportot tartalmaz, amely a kívánt aminosav-származék prekurzora. A jelen eljárásváltozatot az A-reakcióvázlattal szemléltetjük. Az A-reakcióvázlatban Z jelenti a C-terminálison lévő végcsoportot, akár végső formájában, akár prekurzora formájában, az AA jelzés valamely aminosavegységet jelent, és ezen AA jelzés alsó indexeként meg5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
