185287. lajstromszámú szabadalom • Eljárás p-klórfenoxi-ecetsav-ß-dietilaminoetilanid 4-n-butil-3,5-diketo-1,2-difenil-pirazolidinnel alkotott molekulavegyületének előállítására

185 287 2 mértékben szennyezett kátrányos anyagokkal. Ha a terméket szerves poláros, vízzel elegyedő, megfe­lelő mennyiségű vizet tartalmazó oldószerből kris­tályosítjuk, akkor dihidrált molekulavegyület-kris­­tályokat kapunk, melyeknek tisztasága olyan nagy­fokú, hogy a gyógyászatban közvetlenül alkalmaz­ható. Szerves poláros, vízzel elegyedő oldószerként előnyösen a molekulavegyiilet I móljára számított több mint 2 mól mennyiségű vizet tartalmazó ace­­tont vagy etanolt használunk a kristályosításhoz. A p-klórfenoxiecetsav ß-dietilaminoetilamidjä­­nak 4-n-butil-3,5-diketo-1,2-difenilpirazolidinnel képezett molekulavegyülete egy vagy két vízmole­­kulát köt meg és olyan erős ez a kötés, hogy a teljes dehidratálást csak a xilol forráspontján hajthatjuk végre. Ennek következtében a molekulavegyület képzését az amidálási reakció során keletkező víz elvonásához is használhatjuk és ezáltal a reakció előrehaladását fokozhatjuk. A 4-n-butil-3,5-diketo-l,2-difenilpirazolidin vé­dőhatását a p-klórfenoxiecetsav ß-dietilaminoetil­­amidjának magasabb hőmérsékleten bekövetkező bomlásával szemben úgy illusztrálhatjuk, hogy egy p-klörfenoxiecelsav-ß-dietilaminoetilamidol tartal­mazó mintát és ugyanennek az amidnak 4-n-butil-3,5-diketo-1,2-difenilpirazolidinnel összekapcsolt formáját 3 óráig 120 °C-on melegítjük. A két mintá­ból egyforma moláris koncentrációjú etanolos ol­datot készítünk, amelyek igen eltérő abszorpciós színképet mutatnak. Az eltérő színkép azt bizonyít­ja, hogy eltérő fokú bomlás következett be a két mintánál és különböző a szennyezettségi fok, me­lyet a színezett kátrányszerü anyagok okoznak. A szennyezettség az önmagában használt amid ese­tében igen magas, míg a 4-n-butil-3,5-diketo-l,2- difenilpirazolidinnel képezett molekulavegyület esetében jelentéktelen. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy a p­­klórfenoxiecetsav ß-dietilaminoetilamidjänak 4-n­­butil-3,5-diketo-l,2-difenilpirazolidinnel képezett molekulavegyületét egyetlen lépésben állíthatjuk elő a p-klórfenoxiecetsav ß-dietilaminoetilaminnal 4-n-butíl-3,5-diketo-l,2-difeniIpirazolídin jelenlété­ben történő reagáltatásával. A hidráit acetonbó! vagy más hasonló oldószerből történő átkristályo­­sítás után nagy tisztaságú terméket kapunk, ame­lyet a gyógyászatban alkalmazhatunk. A találmány további részleteit az alább példák­kal szemléktetjük. 1. példa 200 ml toluolban feloldunk 77 g 4-n-butil-3,5- diketo-l,2-difenilpirazo!idinl, 46,5 g p-klórfenoxi­­ecetsavat és 29 g ß-diclilaminoetilamint, majd az elegyet visszafolyató hűtővel ellátott lombikban forraljuk. A elegyet 8 óráig forraljuk, majd a lom­bik tartalmát 20 °C-ra lehűtjük. A reakcióelegyböl a hűtés után p-klórfenoxiecetsav ß-dietilaminoetil­­amidjának 4-n-butil-3,5-diketo-1,2-difenilpirazoli­­dinnel képezett monohidráit kristályai válnak ki. A kristályokat leszűrjük, toluollal mossuk, majd a kristályokat 60 °C-on 252 g 80%-os vizes acetonos o jattal kezeljük. Hűtés után p-klórfenoxiecetsav ß- dietilaminoetilamidjának 4-n-butíi 3,5-diketo-1,2-difenilpirazolidinnel képezett molekilavegyüle­­tét kapjuk, mely két vízmolekulával kristályosodik és melyet leszűrünk, vizes acetonos oldattal mo­sunk és 60 °C-on szárítunk. 102 g molekula vegyüle­­tet kapunk. Termelés: 65%. A p-klórfenoxiecetsav ß-dietilaminoetilamidjä­­nak 4-n-butil-3,5-diketo-l,2-difenilpirazoiidinnel képezett molekulavegyülete fehér por, amely köny­­nyen oldódik metanolban, dimetilformamidban, dioxánban, acetonban és etanolban. Kloroform­ban az oldékonysága 0,5 g/10 cm3. Nem oldódik vízben, éterben, benzolban és toluolban. A mole­kulavegyület olvadáspontja 89-90 °C. A molekuláris vegyület 0,002%-os metanolos ol­data a maximális ultraibolya abszorpciót 225 és 270 pm hullámhosszon és a minimális abszorpciót körülbelül 239 pm hullámhosszon mutatja. 2. példa 200 ml toluolban 77 g 4-n-butil-3,5-diketo-l,2- difenilpirazolidint, 46,5 g p-klórfenoxiecetsavat és 30,5 g ß-dietilaminoetilamint oldunk, majd az ele­gyet visszafolyató hűtővel és vízkondenzálóval ellá­tott lombikban felforralunk. Az elegyet 8 óráig forraljuk, ezalatt a vízkondenzálóban 2,5 ml víz gyűlik össze. Ezután a toluolt teljesen ledesztillál­juk és az olajos maradékot 60 °C-on 252 g 80%-os vizes acetonos oldattal kezeljük. A p-klórfenoxi­ecetsav ß-dietilaminoetilamidjänak 4-n-butil-3,5- diketo-1,2-difenitpirazolidinnel képezett molekula­vegyületét lehűtjük, majd két vízmolekulával kris­tályosítjuk, melyet leszűrünk, vizes acetonos oldat­tal mosunk és 60 ”C-on szárítunk. 108,5 g moleku­­lavegyületet kapunk, melynek jellemzői megfelel­nek az 1. példában kapott terméknek és a termelés 69%. 3. példa 220 ml xilolban feloldunk 77 g 4-n-butil-3,5- diketo-l,2-difenilpiraz.olidint, 46,5 g p-klórfenoxi­ecetsavat és 29 g ß-dietilaminoetilamint, majd az elegyet vissza folyató hűtővel ellátott lombikban forraljuk és a forralást 4 óráig folytatjuk. A Jombík tartalmát ezután 20 °C-ra lehűtjük. A reakcióelegy­­ből kiválnak a p-klórfenoxiecetsav ß-dietilamino­­elilamidjának 4-n-butil-3,5-diketo-l,2-difenilpira­­zolidinnel képezett molekulavegyületének mono­hidrát kristályai. A kristályokat leszűrjük, xilollai mossuk és 60 °C- on 252 g 80%-os vizes acetonos oldattal kezeljük. A kapott molekuláris vegyületet lehűtjük, két víz­molekulával kristályosítjuk, majd leszűrjük és vizes acetonos oldattal mossuk és 60 °C-on szárítjuk. 104 g molekulavegyületet kapunk. A vegyület jellemzői megfelelnek az 1. példában kapott ter­méknek, termelés 66%. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6b 3

Next

/
Thumbnails
Contents