185261. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egyes aminosavak és peptidek n-(vinblasztionil-23-származékainak előállítására
1 185 261 2 extraháljuk, mint amennyi 0 °C-on a saját térfogata, amíg negatív Meyer-féle reakciót nem kapunk a vizes fázisban. A szerves fázisokat összeöntjük, nátrium-szulfát felett szárítjuk és 0 °C-on szűrjük. 1,43 - 10~3 mól (1,1 mól ekvivalens) aminoésztert adunk hozzá és az oldatot csökkentett nyomáson addig pároljuk be, amíg 4 ml térfogatot nem kapunk. Az oldatot 24—48 óráig 4 °C-on tartjuk A reakció további lefolyását vékonyréteg-kromatográfiásan követjük nyomon. Az oldószert teljesen eltávolítjuk és 1,05 g száraz vegyületet kapunk, amely egy foltként jelentkezik a vékonyrétegkromatográfiában. Tisztítás A szárított terméket szilikagéloszlopon tisztítjuk, eluálószerként éter és ammónia, valamint telitelt metanol 96% + 4%-os elegyét használjuk. 10 ml-es frakciókat gyűjtünk össze és vékonyréteg-kromatografálunk. Előhívószerként ninhidrint (aminosavak) vagy cériumot tartalmazó alkaloidokat használunk. Az összes aminosav eluálása után (ninhidrinne!) még 100 ml eluálószert használunk, mielőtt 92-98%-os elegyet kapunk. Az alkaloidok aminosav-származéka ezután eluálódik (cérium + ). Az azonos frakciókat összeöntjük, szárazra pároljuk rotációs bepárlón, metilén-kloridban feloldjuk és nátrium-szulfát felett szárítjuk, leszűrjük, majd szárazra pároljuk. A kapott habnak, amely dimer alkaloid aminosav származéka, fiziko-kémiai tulajdonságait alikvót részekben határozzuk meg. A maradékot közvetlenül szulfáttá alakítjuk. A termelési értékeket még lehet javítani. A szulfát előállítása Az amorf bázist (habot) 20-szoros mennyiségű etanolban feloldjuk. Ehhez az oldathoz igen lassan és gyors keverés közben 2 mól ekvivalens kénsavat adunk, mint 2% sósav és 98% vízmentes etanol oldat formájában (0,484 mól ekvivalens/liter). Miután a 2 mól ekvivalenst hozzáadtuk és Vi óráig kevertük, csökkentett nyomáson bepároljuk. Kénsavas éter hozzáadása után és gyors keverés közben a kiindulási anyag szulfátja csapódik ki. Szűrés után és csökkentett nyomáson történő szárítás után 10 °C-on, a kívánt szulfát-származékot kapjuk, amely felhasználásra kész. Az alábbi példákban az NMR-spektrumok leírásában található származást Le Men és Taylor javasolták aspidospermidin-típusú származékokra (Experienlia 21, 508, 1965). 1. példa Viiiblasztin-bázis (VLB) előállítása 1,5 g VLB-szulfát (1,65 • 10 ■ mól) 15 ml desztillált vízzel készített oldatához intenzív keverés közben 15 ml metilén-kloridot és 1,5 mi koncentrált ammóniát adunk egymást követően. 5 perc múlva az elegyet dekantáljuk és a vizes fázist háromszor 15 ml metilén-kloriddal tovább extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat kétszer 40 ml ionmentes vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és rotációs bepárlón szárazra pároljuk. 1,32 g (99%) VLB-bázist kapunk. 3-dekarbometoxi-4-dezacetil-vinblasztin-3- karbohidrazid (VLH) előállítása 1 g vinblasztin bázis (1,23 • 10~3 mól) 7 ml vízmentes etanollal készített oldatához 14 ml vízmentes hidrazint és 7 ml vízmentes etanolt adagolunk. A reakcióelegyet ezután 24 óráig melegítjük 60 °C-on. Hűtés után 28 ml sóval telített vizet adunk hozzá és azonos térfogatú metilén-kloriddal addig extraháljuk, ameddig negatív Meyer-féle reakciót nem kapunk a megsavanyított vizes fázisban. Az összeöntött szerves fázisokat vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. 0,706 g (88%) hidrazidot kapunk, amely a vékonyréteg-kromatogrammon egy foltot ad. 2. példa N-( -4-dezacetil-vinblasztin-23-oil)-etil-L-leucinát (VLB) előállítása 275 mg (3,58 • 10"4 mól) 4-dezacetil-vinblasztinhidrazid 7 ml vízmentes metanollal és 20,5 ml 1 n sósavval készített oldatához az oldat 0 °C-ra lehűtése után 58 mg nátrium-nitritet adunk. Az elegyet 25 percig keverjük, a pH-t megfelelő mennyiségű 5%os nátrium-hidrogén-karbonát-oldat hozzáadása után 8,5-re állítjuk. A keletkezett azidot metilénkloriddal extraháljuk. A szerves fázist magnéziumszulfát felett szárítjuk és leszűrjük. 68,4 mg etil-L- leucinátot (4,29-10 4 mól) adunk hozzá és az oldatot csökkentett nyomáson körülbelül 4 ml-re koncentráljuk. Az oldatot jégszekrényben 24 óráig hagyjuk állni. A reakció befejeződése után 50 ml metilén-kloridot adunk hozzá és az oldatot egyenlő térfogatú ionmentes vízzel többször átmossuk, majd egyszer telitett nátrium-klorid-oldattal mossuk. Az egyesített szerves fázisokat magnézium-szulfát felett szárítjuk, leszűrjük és szárazra pároljuk. Ily módon 300 mg nyersterméket kapunk, melyhez 0,035 g kénsav I ml vízmentes metanollal készített oldatát adjuk. A kapott sót éterrel kicsapjuk és a csapadékot tízszer 50 ml vízmentes kénsavas éterrel mossuk. 183 mg (57%) terméket kapunk, mely lényegében tiszta és nem tartalmaz etil-leucinátot. A bázisok megtisztítása után 10 g szilíciumdioxidot tartalmazó szilikagél oszlopon kromatografáljuk és 50 ml éter és metanol-ammónia 92 : 8 %-os elegyévei, majd 250 ml éter/metanolos ammónia 85%/15 %-os elegyével eluáljuk. A VLE-t a második eluátum feltermékeként kapjuk. 49 % VLE-t, azaz 152 mg bázist kapunk. A VLE fizikai-kémiai tulajdonságai Op.: ~ 169 °C : 60° (c = 0,35, kloroform) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
