185229. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászatilag hatásos peptidek és acetátjaik előállítására

1 185 229 2 A hidroxilvédő-csoport megtartható a pepiiden az egész preparálás! művelet alatt és ekkor csak a szintézis végső fázisában távolítjuk el, az aminocso­­port megvédésére használt csoporttal együtt. Még­is, függően a karboxilvédő-csoport eltávolításának körülményeitől, a preparálás korábbi fázisában is eltávolíthatjuk. Ha a karboxilvédő-csoporlot lúgos elszappanosílással hasítjuk le, a hidroxilvédő­­csoport megmarad; ha viszont a karboxilvédő­­csoport eltávolítására katalitikus hidrogenolízist alkalmazunk, a hidroxilvédő-csoport is lehasad. Az utóbbi eset nem okoz komoly problémát, mivel az (I) általános képletü vegyületek előállítása szabad hidroxilcsoportot tartalmazó gyök, például tirozil­­gyök jelenlétében is elvégezhető. Az (I) általános képletü vegyületek előállítására használt, előnyben részesített sajátos eljárásban a második és a harmadik aminosavgyököt tartalma­zó, külön előállított dipeptidet összekapcsoljuk a külön előállított C-terminális aminósavval és a képződött tripeptidet N-terminális tirozinhoz kap­csoljuk. A külön előállított C-terminális aminosav aminocsoportot vagy a kívánt C-terminális rész prekurzoraként működő csoportot tartalmaz. Az (I) általános képletü tetrapeptid előállításánál al­kalmazott általános reakciósorrendet az I. reakció­­vázlat szemlélteti, ahol a Z betű a C-terminális részt jelképezi, akár végső formában, akár mint prokur­­zort; az A A szimbólum aminosav gyököt jelöl és az AA szimbólumhoz kapcsolódó szám az aminosav helyét jelöli a végső peplidtermékben. Az 1. reakcióvázlat az (I) általános képletü ve­gyületek előállításának csak egyfajta módját mu­tatja be, azonban egyéb eljárások is alkalmazhatók, így másik eljárásban az egyes aminosavakat lépés­ként, egymás után alkalmazzuk a peptidlánc felépí­tésére, a C-terminális aminosavgyökkei kezdve. A fentebb leírt reakciók az ismertetett és egyéb szintéziseknél egyaránt felhasználhatók. Az (I) általános képletü vegyületekben az R3 csoport allil- vagy ciklopropil-metil-csoporlol je­lenthet. Ilyen esetekben a megfelelő N-szubsztituák aminosavat használjuk a preparálásban. N-mono­­szubsztituált aminosavakat N-védett aminosavból kiindulva például a 2. reakcióvázlat szerint állítunk elő. Amint a 2. reakcióvazlat mutatja, az aminosavat először kálium-hidriddel kezeljük alkalmas koro­naéter jelenlétében a dianion előállítása céljából. A közbenső terméket azután megfelelő allil- vagy ciklopropil-metil-jodiddal kezelve a kívánt N- szubsztituált aminosavhoz jutunk. N-monoszubsz­­tituált aminosavakat egy másik módszer szerint úgy állítunk elő, hogy az N-szubszlituálallan, meg­felelő, amid-formájú aminosavat körülbelül 4 mól ekvivalens nátrium-hidrogén-karbonátlal és a meg­felelő allil- vagy ciklopropil-metil-halogeniddel ke­zeljük etanolban, visszafolyatás közben. A peptidszinlézisben jártas szakember előtt nyil­vánvaló, hogy a fenti alkilezési eljárásban alkalma­zott erősen lúgos körülmények között az a-szénalo­­mon racemizálódás következhet be. A racemizáló­­dás foka függ a használt sajátos aminosavtől. A ra­cemizálódás nagy mértékben visszaszorítható fölös mennyiségű alkilezőszer használata és a lehető leg­rövidebb reakcióidő alkalmazása által. Azonban még akkor is, ha túlzott mértékű racemizálódás következik be, a termék d( + ) - a -fenil-etil-amin sójaként átkristályosítással tisztítható. Az (I) általános képletü peptid C - terminális részének primer amiddá való átalakítását úgy hajt­juk végre, hogy az aminosav karboxilcsoportját N,N'-dicikIihexil-karbodimiddel (DCC) aktiváljuk 1-hidroxi-benzo-triazol (HBT) jelenlétében és így HBT-észtert kapunk. Ezután az észtert vízmente­sen ammóniával reagáltatva amidot kapunk. Az (I) általános képletü vegyületek értékes gyógyszerek. Fájdalomcsillapító és antipszichoti­­kus hatással rendelkeznek. Emlősöknek - beleértve az embert - parenterálisan vagy orálisan adva külö­nösen alkalmasak a fájdalom enyhítésére és emoci­onális zavarok kezelésére. Az (I) általános képletü vegyületeket gyógyszeré­­szetileg elfogadható hordozókkal együtt alkalmaz­zuk, mely utóbbiak arányát a vegyület oldhatósága és kémiai természete, az alkalmazás módja és az általános gyógyszerészeti gyakorlat szabja meg. Előnyben részesítjük a parenterálisan, azaz int­­ramuszkulárisan, szubkután vagy intravénásán ad­ható készítményeket. Ezek steril, befecskendezhető oldatok vagy szuszpenziók, vagy steril, befecsken­dezhető depókészítmények vagy elhúzódó hatású (lassan felszabaduló) készítmények. Különösen al­kalmas steril, injektálható oldatok izotóniás sóol­dattal vagy izotóniás dexlrózoldattal állítunk elő. A steril, befecskendezhető készítmények a kapott formában használhatók és tárolhatók, vagy köz­vetlenül a használat előtt állítjuk őket elő steril közeget, például vizet adva az ismert mennyiségű hatóanyagot tartalmazó üvegcsékhez vagy ampul­lákhoz, melyek a hatóanyagot sterilen tartják. A steril hatóanyag ismert mennyisége elegendő dextrózl vagy nátrium-kloridot is tartalmazhat, hogy a steril közeg hozzáadása után izotóniás olda­tot vagy szuszpenziót kapjunk. Előnyösek az orálisan alkalmazható készítmé­nyek is. Ezeket kapszulák, tabletták és hasonlók formájában állítjuk elő, melyek a hatóanyag előre meghatározott mennyiségét tartalmazzák. Ezenfe­lül például por- vagy szemcsealakban, vizes vagy nemvizes közegben oldat vagy szuszpenzió alakjá­ban, vagy emulzióként is előállíthatok. A tabletták sajtolással állíthatók elő, általában egy vagy több kiegészítő adalékanyaggal. A tablet­ták előállításához a hatóanyagot gördülékeny for­mában, így por- vagy szemcsealakban préseljük, szokásosan egy vagy több adalékanyaggal, mint kötőanyaggal, síkosílószerrel, indifferens hígítóval, felületaktív szerrel, puferrel, ízesítő anyaggal, sűrí­tőanyaggal, konzerválószerrel, gyógyászati ható­anyaggal és hasonlókkal elkeverve. A kezelőorvos határozza meg az (I) általános képletü vegyületek legalkalmasabb dózisát. A meg­választott dózis függ az alkalmazás módjától, az alkalmazott vegyülettől. a kezelendő betegtől és a kezelés válfajától. Mégis általában a dózistarto­mány intramuszkuláris vagy szubkután alkalmazás esetén körülbelül 0,5 pg - 2 mg, előnyösen körülbe­lül 10 pg - .100 pg per kg testsúly, és intravénás alkalmazása esetén körülbelül 0,1 pg - 500 pg, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents